Harry Potter & Hermione Granger

11.Fejezet

                       Szeretlek

- Harry!! Harry!!! Úristeen! Szálljunk le!! - igen, ne kérdezzétek hogy kerültem Harry mögé a sepeűjére. De egy biztos. Nem volt valami jó ötlet.
Harry hirtelen lefelé kezd száguldani a seprűvel, mire én még hangosabban sikítok.
- Normális vagy?? - csapom vállon nevetve, mire végre lassít.
- Ugye, hogy nem olyan rossz? - néz rám vigyorogva.
- Hát, ha te a halálközeli élményeket "bulinak" nevezed, akkor, nem, nem volt olyan rossz. - csipkelődök, mire ő elneveti magát.
- Mutatok egy helyet. - mondja, majd megint baromi gyorsan indulunk el... Valamerre. Ugyanis nem nagyon látok, mivel minden összekenődik mellettem a gyorsaságtól.
Majd hála a jó égnek megállunk, én pedig még élő emberként szállok le a seprőről a Roxfort tetejére.
- Hát te tényleg nem vagy normális. - röhögök még mindig.
- Lehet, de te kedveled ezt a nem normális idiótát. - huzogatja a szemöldökét, mire én homlokráncolva nézek rá, ami hatására kitör belőle a röhögés, majd oda jött hozzám és szorosan megölelt.
- Te is jössz az Odúba a szünetben? - kérdezte.
- Igen, elvileg megyek. De csak Szent este után. Anyuékkal töltöm a karácsony első napját. És öhm... Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha... Mi lenne ha bemutatnálak nekik?
Mármint nyilván tudják, hogy ki vagy, meg levélben meséltem nekik egy két dologról... - Jajj, érzem, higy pirulok... Erre még ő nyilván csak vigyorog  azzal az öntelt, de nagyon, nagyon helyes mosolyávál...
- Persze, szívesen megyek. - éés újra kapok levegőt. :D Azt hiszem ő is meghallotta, hogy hangosan kifújom a levegőt, mert el röhögtem magát. Kedves.
- Most mi van??
- Komolyan ennyire izgultál?
- Igeen, de ne csináld már. - temetem a kezembe az arcomat, de közben mosolygok.
- Nem tudom mire számítottál, hiszemn tudod, hogy szeretlek. - tessék???? Mit mondott??? Jól hallottam??? Kellett néhány másodperc mire magamhoz tudok térni, és a szemébe nézni. Azt hiszem kicsit ő is zavarban van.
- Én... Én is szeretlek. - mondtam a szemébe, mire száját fel oldalas mosolyra húzta, majd benyúlt a tarkóm alá, közelebb húzott magához, és bármiféle kérdés nélkül  megcsókolt. - csak viccelek. Mármint nem, tényleg megcsókolt, csak nyilván nem kell megkérdeznie. Ilyeneket bármikor csinálhat kérdés nélkül. :D
Visszatérve:
A másik kezét a derekamra rakta, én pedig a vállára helyeztem a bal kezemet, a jobbat pedig akaratlanul is a hajába vezettem.
Tökéletes pillanat volt. Csak mi, a Roxfort tetején...
- Sziasztok! - hallom meg vörös hajú barátomat. Elfordulok Harrytől, és "te meg mit keresel itt" nézéssel nézek Ronra, meg őőm... A barátnőjére. Nem jut eszembe a lány neve... Szakítottak Lawanderrel talán úgy két hónapja. Az új barátnője sokkal normalisabnak tűnik. Amina. Ezaz. Amina Cullen. A Hugrabugból.
- Bocs, meg zavarrunk valamit? - huzogatja a szemöldökét.
- Te tiszta hülye vagy. - forgatom a szemem.
- Nem zavartok. Mondjuk nem mintha érdekelne téged. -  mondja Harry, mire én elröhögöm magam.
- Mentségünkre szóljon, mi nem tudtuk, hogy itt vagytok. - tette fel vedekezően a kezét Ron, mire a barátnője szaporán bólogatott.
Még egy ideig ott voltunk fenn a tetőn, de ahogy sötétedni kezdett négy óra fele, mindannyian fázni kezdtünk.
Szóval felültünk a seprűkre, és elindultunk vissza a Roxfortba.
Megbeszéltük a fiúkkal, hogy ki raknak minket a hálókörletünk ablakánál, ők meg elennek a konyhára és hoznak forrócsokit, meg még persze mindenből amiből a manók csak adnak.
Elkezdett hullani a hó. Gyönyörű innen a táj. Igaz, a decemberi idő marha hideg, de megérte beülni Harry mögé arra a seprűre...
Miután megérkeztünk én elmentem tusolni, majd egy szál törülközőben mentem ki megkeresni a pizsimet, mert azt nyilván nem tudom hova raktam... Lawander és Parvati nincsenek itt. Parvati Lunával találkozott, Lawander meg nem is akarom tudni, hogy hol van, és kivel...
Mikor kilépek a fürdőből Harryvel találom szemben magam.
- Öhmm... szia -  mondom azt, ami először kicsúszik a számon.
- Szia. - köszön vissza vigyorogva.
- Én csak a pizsimért jöttem, mondom, majd felkapm az ágyamról, és elindulok vissza a fürdőbe.
- Nyugodtan maradhatsz így is. - mondja még mindig vigyorogva, mire én megforgatom a szemem, és röhögve megyek felöltözni.
Mire másodjára megyek ki a fürdöszobából, már legalább van is rajtam valami ruhának mondható dolog...
- Itt vagyok. - mondom, majd leülök a többiek közé, enni, és inni a forrócsokit.
Egész este röhögtünk, és nagyon jól éreztük magunkat.
Éjfél körül a fiúk is elmentek aludni, mi meg leraktuk Ginnyvel és Aminával a matracokat a földre, és így aludtunk.
Mázli, hogy holnap már szünet van. Semmit nem tanultam...

Sziasztok!
Kicsit késve, de itt a kövi rész.
Remélem tetszett.
Puszi: Lau😘