Harry Potter & Hermione Granger

10. Fejezet

                   A nagybetűs Bál

Reggel arra keltem, és a "szeretett" szobatarsaink is, hogy Ginny visít.
De úgy igazán. De persze nem azért, mert történt valami baj, hanem azért mert miután felelkelt, rájott, hogy ma van a bál.
- Úristen! Uriisteeeen!!!! Ma van a bááál! - jött oda hozzám, vigyorogva.
- Ginnevra Weasley! Nem tudnál kicsit halkabb lenni? Hajnal van még.
- Csak úgy közlöm Lavander, hogy már kilenc óra elmúlt.
- És az neked nem hajnal? - kérdez vissza. Erre én pedig csak legyintek egyet, és oda megyek Ginnyhez, majd megfogtam mind két kezét, és együtt kezdtünk el körbe körbe ugrálni. Kívülről valószínű úgy néztünk ki, mint két ötéves óvodás.
De nem érdekelt, akkor se, ha Parvati és Lavander is úgy néztek ránk mint az idiótákra. Tényleg jól éreztem magam.

Ginnel gyorsan felöltöztünk, és elindultunk lefelé a lépcsőn, a nagyterem felé.

- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre, Nevillenek és Lunának.
- Jó reggelt!
- Sziasztok!

Még nem is említettem?
Luna és Neville együtt mennek a bálba. Meg nincs köztük semmi, de én szurkolok nekik. :)
- Luna? - szólította meg Gin.
- Hm?
- Van kedved délután velünk készülődni?
- Persze szívesen. Nálatok?
- Igen. Tényleg jó lenne ha jönnél. - mosolyogtam rá.
- Jó, akkor délután egykor találkozzunk a klubbhejségben. - mondtam a lányoknak, mire mindketten bólintottak egyett.
- Mi a Merlinért kell nektek öt óra készülődés??? Vagy nem tudjátok, hogy a bal csak hatkor kezdődik???? - jelent meg mögöttünk Ron és a barátom. Harry csak állt Ron mellet, és röhögött. Kedves.
- majd asszem kicsit eszbekapott és oda jött köszönni... ( adott egy puszit az arcomra.)
Ami közben én válaszoltam Ronnak.
- Majd meglátod. - mondtam a szemébe, majd a körülöttem ülő lányokra vigyorogtam.
Amúgy meg az egész halokorlet a miénk lesz, mert Parvati és Lavander Choval készülődnek a Hollóhátban.
- Hermione! - Szólt Harry
- Igen?
- Sétálunk reggeli után? Kint az udvaron?
- Persze, csak majd föl kell mennem a kabátomért. - mondtam neki.
- Nem kell, oda adom az enyémet.
- De hát megfázol! - Néztem rá aggódva, közben meg belülről mosolyogtam. De nagyon.
- Nem fogok, nyugi.
- Jó, rendben. - hagytam rá. Ha tényleg  ennyire akarja...
A reggeli után tényleg felvettem Harry kabátját, és kisétáltunk az udvarra.
- És? Miről akartál beszélni? - szolaltam meg én elsőnek.
- Hát csak úgy akármiről.
- Hát jó...
- Mi az a könyv ami mindig nálad van? Vagy kié volt? Biztos nem veszélyes? - kérdeztem
- Hermione - kezdte - nem fogom leadni a könyvet.
- Harry, én nem mondtam, hogy add le, csak azt, hogy vigyázz vele. Nem tudhatod, hogy mire képes az a tárgy.
- De én tudom, hogy semmi rosszra nem. - mondta
- Jó, figyelj, te tudod. Én csak féltelek. Ne haragudj. - Harry arcán mosoly jelent meg, majd elem ált, és atkarolta a derekam.
- Hermione. Soha ne félcs engem. Nem élsz semmi bajom. - A jobb kezével a fülem mögé tett egy hajtincset, majd még jobban elmosolyodott, közelebb hajolt, és még csókolt. Fogalmam sincs, higy meddig álltunk ott, de ebben a csókban minden benne volt.
Az is, hogy félt engem, hogy azt akarja üzenni, hogy én ne féltsem őt, és azt hiszem az is, hogy szeret. Nem mondta ki őket, de tudtam, hogy így gondolja. Ami még boldogabbá tett.
Miután elváltunk, szorosan megöleltem.
- Köszönöm! - mondtam
- De hát mit?
- Cska azt, hogy vagy nekem.
Harry kicsit eltolt magától, majd ismét megcsókolt.
Ha valaki megkérdezné, biztosan életem egyik legjobb pillanata közé sorolnám ezt a délutánt. És ezt csak is ennek a fiúnak köszönhetem. Aki ( itt meg persze nem tudtam), de halálomig fogta a kezemet...

- Gyere Luna! - Engedte be Ginny a hollóhátas barátnőnket a klubbhejségbe.
- Sziasztok! - köszönt a szőke holló hátas.
- Szerintem menjünk fel készülődni. - mondtam.
- Én benne vagyok! - indult meg Ginny, mi pedig nevetve utána mentünk.
- Úristen Luna gyönyörű vagy! - mondtam neki, amikor szőke barátnőnk kilépett a fürdőszobából.
- Igen, Neville el fog ájulni! - helyeselt vigyorogva Ginny.
- Köszönöm! - forgott egyet a lány, a tükör előtt, hogy ő is szemügyre vegye magát.
Luna nem kérte, hogy ki fessük a körmét, vagy, hogy megcsináljuk a haját. Göndör fürtjei kibontva omlottak vállára. Tényleg nagyon szép volt. Én épp Ginny körmét festettem, miközben Luna elkezdtem megcsinálni a hajamat. Egy gyönyörű kontyba lett fogva.
Ezután én megcsináltam Ginnyiét is. Az övét begöndörítettük. Majd felvettük a ruháinkat. Beálltunk a tükör elé, és ilyen még nem volt, de komolyan elált a szavunk saját magunk láttán.
Mindannyian nagyon csinosak voltunk. - Szerintem induljunk. - mondta Gin.
- Menjünk. - helyeseltem, Luna pedig bólogatott.
- A fiúknak le fog esni az álla. - nevetgelt Ginny.
- Még jó, hogy le fog. - mondtam vigyorogva.
A lépcsőn a magassarkúinkban nem nagyon tudtunk menni, ezért egy idő után levettük, és mivel már késésben voltunk, rohantunk le a lépcsőn. Najó, nemrohantunk de azért siettünk.
A fiúk a nagyterem előtt álltak, és beszélgettek.
- Khm! - koszorültem meg a torkom, mire mind a három fiú megfordult. És tényleg elállt a szavuk. Mire mi Gin - nel és Lunával egymásra néztünk, és elnevsttuk magunkat, majd oda sétáltunk a fiúkhoz. Belekaroltam Harry vállába, ő pedig oda hajolt hozzám és a fülembe súgta. - Gyönyörű vagy!
- Hát, te se panaszkodhatsz! - mosolyogtam rá, ő pedig adott egy puszit az arcomra.
Szerintem barátnőim is hasonló bókokat kaphattak. Elindultunk befelé a Nagyterembe. Ahogy beértünk Neville és Luna rögtön táncolni kezdtek. Majd Harry is felkért engem. Nagyon jól éreztük magunkat. Táncoltunk, egész este röhögtem. Nagyon jó volt. Volt egy lassú szám. Harryvel táncoltam. Átkaroltam a nyakát és a vállára hajtottam a fejem, ő pedig átölelte a derekamat. Majd rám nézett, elmosolyodott és megcsókolt...
Ez igazi csók volt...
Nagyon szeretem őt. Hálás vagyok azért hogy megismerhettem, majd a legjobb barátja lehettem, és most itt állhatok mellette, és azt mondhatom, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány az egész világon.