Harry Potter & Hermione Granger

9. Fejezet

Roxmortsban

Úristen! Nagyon izgulok. Mármint a bál miatt. Ginnyvel ma megyünk el ruhát venni. Jajj, már alig várom.
Nem szeretnék semmi nagy számot, csak valami visszafogott ruhát, néhány kiegészítővel. Velem ellentétben Gin úgy írta le a ruha elképzelését, mintha egy karneválra készülne...
Ma szombat van, ezért Roxmortsba fogjuk megvenni a dolgokat.

- Ginny, indulhatunk végre?
- Igen, persze. Mehetünk. - mondta, mire végre elindultunk a hálókörletünkből lefelé vezető lépcsőn.
- Várj! A pulóverem! - csapott a fejére, mire én elröhögtem magam, és a klubbhejségben vártam, hogy jöjjön a barátnőm.
- Itt vagyok! Itt vagyok! - lihegte.
- Ha nem tartaná a nyakad, akkor a fejedet is elvesztenéd. - nevettem rá, mire összehúzott szemmel nézett rám, majd ő se bírta tovább, és elröhögte magát.
- Na, menjünk mert elviszik az összes jó ruhát. - mondtam neki.
- Jajj, siessünk, mert biztos el kapkodják azokat a nagy, habos babos ruhákat. - mondta Gin, mire elnevettem magam.
- Nyugi, arra nem vetnék mérget.

A fiúkkal megbeszéltük, hogy miután kész vagyunk a vásárlással találkozzunk a három seprűben.
A fiúk alatt Harryt, Ront, Nevillet, Fredet, és Georget értem.
Beléptünk az első ruhaboltba. Mégegyszer mondom, ELSŐBE(!!), köszöntünk, majd neki álltunk keresgélni.
A próbalfülkébe bevittem három ruhát, és mindegyiket felpróbáltam.
Először egy piros, szívkivágású, derékban elvágott, térdig erő ruhát.
Magában a ruha nagyon szép volt, de ahogy a tükörbe néztem, egy fintor jelent meg az arcomon.
Úgy néztem ki benne, mint egy szaloncukor. Nem állt jól.
Lehet a piros nem az én színem.
Ezután egy krémszínű földig erő ruhát próbáltam föl, de ez sem volt az igazi. Meg amúgy is úgy voltam vele, hogy nem esküvőn lesz, hanem bálba megyek.
Na, és ezután jött a harmadik.
És nehogy azt higgyéték, hogy a harmadik volt a tökéletes, mint minden könyvben és filmben. Mert nem.
Egy rózsaszín ruhát próbáltam, fel, de ennek a fazona nem volt jó. A színnel nem volt baj, csak a fazonjával...
Ebben az üzletben nem találtam több ruhát, úgyhogy Ginny probafülkéje elé álva vártam, hogy meg mutassa a ruháit.
- Ginny kilépett a próba fülkéből, én meg teljesen meglepődtem.
Egy habos babos, derékban elvágott ruha volt rajta. Sötét és világoskék fodrokban állt előttem.
Tényleg csinos volt.
- Szerintem ezt vedd meg. - mutattam a ruhára.
- Nagyon, nagyon jól áll. - tettem hozzá.
Ginny rám vigyorgott. - Köszi. Nekem is tetszik. Nagyon. Szerintem ezt megveszem. Te nem találtál semmit? - kérdezte.
- Sajnos nem. Szóval mehetünk még vásárolni. - mondtam.
Átmentünk a második boltba, ahol Ginny nekiáltt cipőket próbálni a próbafülkék előtt, ahol én épp az egyikben próbáltam a legszebb ruhát, amit valaha láttam.
Ritkán dobnak fel ilyen dolgok.
Mármint az, hogy milyen a ruhám, vagy a cipőm, vagy bármi, amit hordok.
Nem igazán szokott érdekelni.
Viszon ez a ruha...
Gyönyörű volt. Még én is ledöbbentem.
Piros, földig erő ruha, hátul kicsit hosszabb mint elől, így ott látszik a lábam bokáig. Két spagetti pántja van.
Ahogy felvettem, rögtön azt is kitaláltam, hogy milyen lesz hozzá a frizurám. Kiléptem a próbafülkéből.
- Jézusom, Hermione. - szólalt meg Gin. - Ezt kell megvenned. - Úristen. Elképesztően jól áll. Nagyon csinos.
- Szerintem is ez lesz. Fölösleges tovább próbálni. Pláne, hogy kedvem sincs hozzá nagyon. - jegyeztem meg.
- Mégis milyen lány vagy te??? - kérdezte Ginny, majd mindketten elnevettük magunkat.
- Gyere te is cipőt próbálni.
- Megyek, csak átöltözök.
- Te meg nem találtál? - kiáltottam ki a próbafülkéből.
- De, kettő van, de nem tudok választani. - erre felnevettem.
- Mutasd.
Ginny felmutatott két pár cipőt. Az egyik egy sötétkék, a másik egy világos kék volt.
- Melyik legyen?? - nézett rám.
- Szerintem a sötétebb. Több sötétkék van a ruhádban, mint világos. - válaszoltam.
- Oké, köszi. Egyébként neked is hoztam egyet. Mikor vissza mentél átöltözni. - mondta, majd felém nyújtotta a piros köröm cipőt.
Tényleg nagyon szép volt. Mondhatni, beleszerettem.
Najó, nem tudom mi van velem...
Felvettem, és tényleg nagyon jó volt.
Magamon is tetszett, és kényelmes is volt.
- Ezt választom. - jelentettem ki.
- Akkor mehetünk, nem? - kérdezte Ginny.
- Igen, azthiszem. Ékszert nem szeretnék venni. Azokat fogom fel venni, amit anyutól kaptam.
- Én se veszek. Hoztam egy csomót. - mondta Ginny, így szatyorral a kezünkben léptünk ki a csípős, őszi levegőre.
- Mehetünk a három seprűbe. - mondtam, így elindultunk megkeresni a fiúkat.
Igy hát elindultunk a szeretett kocsmánkban, hogy igyunk valamit.
A fiúkat egy hátsó asztalnál találtuk meg, így oda mentünk hozzájuk, és leültünk melléjük.
- Mi tartott ennyi ideig? - fintorgott Ron. Azt hiszem ő nem viseli jól a várakozást. És erre Harry, aki azt hittem, hogy majd mellénk áll, támogat minket, meg szólalt.
- Igen, hogy lehet, hogy 4 órán keresztül vásároltatok?
- hát ez kész. Ezért olyan jó barátok Ronnal..... Mindig ugyanazt gondolják...
- Azért vásároltunk ennyi ideig, ha akarod tudni, hogy meg találjuk a megfelelő ruhát. - mondtam.
- Igen, de ti fiúk vagytok, és ezt soha nem fogjátok érteni. - csatlakozott Ginny.
Erre Harry és Ron csak le legyintettek mindket.
- Nekem mindegy. - mondta Ron. Erre Harry az egyetlen reményem, csak egyetértően bólogatott...
Mindegy. Ők már csak ilyenek.
Ginnyvel fejrázva leültünk melléük, majd mikor jött egy pincér, rendeltünk egy - egy vajsört, és itt töltöttük a maradék időt, amit lehetett.
Ez a nap, életem egyik legemlékezetesebb napja volt. Legalábbis itt még azt hittem.
Mert igazából csak itt kezdődőtt az igazi életem...

Sziasztok!
Itt az új rész!
Remélem tetszett!
Puszi: Lau 😘