Harry Potter & Hermione Granger

13. Fejezet

Utállak, Harry Potter!!!

Most így belegondolva, tényleg egyszer sem láttam őket csókolózni, vagy, hogy puszit adtak volna egymásnak. Arra emlékszem, hogy megölelték egymást, de ennél több nem volt. Úristen. Most mit csináljak? Nem akarom megbántani. Jajj, most mi a francot csináljak???
Lehet beszélnem kéne Ronnal. Vagy előtte Ginnel mindenféleképpen.
De mondjuk előtte mindenféle képpen aludnom kéne hajnali kettőkkor... De őszintén ki a franc az, aki képes lenne ilyenkor aludni??
Basszus. Ginnyt meg nyilván nem kelthetem fel. Najó, akkor csak nézem a plafont, és előbb utóbb csak elalszom...

...

Hát, úgy tűnik sikerült. Most már reggel fél nyolc van.
Mehetek Ginnyt felkelteni.
Egyébként is lekésnénk a reggelit.
De nem is kellett felkelteni. Gin felöltözve lépett ki a fürdőszobából és rögtön oda jött hozzám.
- Úristen! Mi történt tegnap?? - összefutottam Harryvel, és tiszta ideg volt. De nem mondta el mi történt...- húzta el vörös hajú barátnőm a száját.
És én pedig mindent el meséltem neki. Egészen a Ron - os story - ig.
- Mi a... - na, úgy tűnik ő is úgy reagál rá, mint én.
- De ez hét pecsétet titok! - teszem hozzá, mire Gin bólint.
- És mit akarsz csinálni?
- Foggalmam sincs... Szerintem mit kéne?
- Hát... Egyelőre ne mond el neki, hogy hallottad. Nézzük meg, hogy hogyan viselkedik. Kíváncsi vagyok rá, hogy ezt eddig, hogy nem vettük észre. - kezd el röhögni Ginny.
- Hé, ez nem vicces! - csapom meg egy párnavál, már én is vigyorogva.
- Hát, azért ha belegondolsz...
- Tényleg az. Kicsit. - mondom röhögve.
Tudom. Tudom, hogy nem kéne nevetnem, mert a legjobb barátomtól beszélek, meg a jelenlegi BARÁTOMRÓL, de tehetetlenségemben már nem tudok mit csinálni...
- Menjünk reggelizni! - mondom
- De hát pizsiben vagy. - néz rám röhögve Gin.
- Igaz. Mindjárt jövök. - futottam be a fürdőbe, őt perc múlva meg elindultunk lefelé.
- Oké, készen állsz?
- Azt hiszem igen. - Válaszoltam.
Bementunk.
- Sziasztok. - mosolygott rám Ron.
De nee... Az nem lehet, hogy tetszik.
Ahjaj........
Harry adott egy puszit az arcomra.
- Hermione ne haragudj a tegnapiért.
Vissza vittem a könyvet. - Ron szomorú mosojjal nézett minket.
Basszus...
- Nincs semmi. Nem baj.
Miután megreggeliztünk elindultunk az első óránkra.
Bájitaltan. A kedvencem. Pff.
Na, és az, ami ezután történt, azt nem felejtem el soha. Soha többé. Azt a fájdalmat amit akkor éreztem. Akkor amikor a rövidebb úton, a titkos folyosón mentem átváltoztatástanra Ron - nal és Ginnyvel.
Harry ott volt. De nem egyedül. Egy lánnyal. Úgy csókolta meg Lavandert, ahogy engem még soha.
Elkezdtem bömbölni, Gin utánam rohant. Hallottam, hogy Ron ordítozik Harryvel, majd ő is utánam jön.
Nem, nem hiszem el. Megcsalt. Megcsalt. A szomorúság egy pillanat alatt áradt szét az egész testemben.
Nem láttam semmit.
Csak rohantam.
Egyszerűen tudatosan a klubbhejségbe rohantam. Ott oda motyogta a jelszót, és mentem tovább a hálókörletünkbe. Ron és Gin meg mindig utánam loholtak. Piros pont nekik, amiért tudták tartani az iramot.
A szobákban levágtam magam a földre, a hátam az ágynak döntöttem, és elkezdtem bömbölni.
- Nem hiszem el! - Ginny oda jött mellém, és megölelt. Majd fél szemmel láttam, hogy int az ajtóban álló Ronnak, hogy ő is jöjjön, Ron oda térdelt mellém, és szorosan megölelt. Én őt pedig mégszorosabban vissza. Most szügségem volt rá...