Harry Potter & Hermione Granger

4. Fejezet

       A véletlen randi

Szept. 14.

Ma mehetünk előszőr Roxmortsba.
Ginny, Harry, Ron, és én, együtt léptünk ki a portréjukon, hogy elinduljunk a kis falu felé.
- Mennyünk be a mézesfalásba!
Javasolta Ron.
- És a Varázs Vicc Vállalatba.
Mondtam én is.

Szép lassan, ráéeősen baktattunk, Roxmorts felé.
Megbeszéltük, hogy előszőr bemegyünk a Mézesfalásba, utána Zongó Csodabazárába, majd a Weasley Varázs Vicc vállalat, és végül pihenés képpen a három seprűbe, egy vajsörre.

Jól bevásároltunk a Mézesfalásban, Zongó csodabazárába is benéztünk, „felvásároltuk" a Weasley Varázsvicc Vállalatot, és most beléptünk a Három seprű ajtaján, a kellemes melegbe.
Leültünk egy üres asztalhoz a kocsma végében, és rendeltünk négy vajsört.
Nagyon jól esett a forró ital, ilyen hidegben.
Egy óra múlva haza kellett mennünk, a Roxfortba.
Több mint négy órát voltunk Roxmortsba...
Ha hazaértünk mindenféle képpen tanulnom kell, ugyanis hétfőre megkell írnom egy kéttekercses házi dolgozatot, mágiatörténetre.
- Fiúk nektek már kész a házidolgozatotok? Tudjátok,  mágiatörténetre.
- Nincs, még el se kezdtem.
Mondja Harry.
- Volt házidolgozat?!
Szerintem mindenki tudja, hogy ezt a kérdés ki tette föl.....
Ginnyvel egymásra nézünk, és megforgatjuk  a szemünket, majd sajátmagunkon kezdünk el nevetni....

A vacsora idelye hamar elérkezett a suliban.
Egész délután a házidogámat írtam, és sikerült is befejeznem.
Harry és Ron épp azt másolják fent a klubbhejségben, amíg mi, Ginny és én lejöttünk vacsorázni a nagyterembe.
Már az íncsiklandó vacsora végénél tartottunk, amikor megjelent Harry és Ron röhögve, mögöttük a füstölgő, kormos, Seamus.
- Mi történt?
Kérdeztem már én is vigyorogva.
- Seamus.... fel... felrobbantotta... a... az LLG tankönyvét...
Mondta két röhögő görcs között Ron.
Itt már mi se bírtuk tovább Ginnyvel, kitört belőlünk a nevetés.
Majd mikor megláttuk, hogy McGalagony szúrós pillantással néz ránk, megpróbáltunk lenyugodni.
Gin és én felmentünk a hálókörletbe, de a fiúk még lent vacsoráztak.

- Szerintem elkéne mondanod Deanek.
Mondtam vörös hajú barátnőmnek.
- De fééleek!
- Mitől félsz? Ő csak egy fiúúú!
Mondtam neki.
- Akkor beszélek vele, ha te is beszélsz Harryvel.
- Őőő.... Oké, én beszélni fogok vele, de akkor te is beszélsz Deannel. Mert tuti, hogy tetszel neki.
Mindíg téged néz.
- Csak akkor ha te is.
Mondja vigyorogva.
- Figyelj akkor beszélek Harryvel előszőr én, aztán te is beszélsz Deannel.
- Oké.
Mondja.
- Na, mire vársz!? Már tuti feljöttek a vacsoráról!
Teszi hozzá.
- Nem, nem, nem...
Maaajd inkább holnap. Még ki kell találnom mit mondok neki.
- Jó!
Adta be a derekát Ginny.
Szerintem legalább úgy éjfélig beszélgettünk, majd lefeküdtünk aludni.
Gin hamar elaludt, de nekem valamiért nem jött álom a szememre.
Kikászálódtam az ágyból, felvettem egy nadrágot, és egy vastag pulcsit, majd elindultak a kifelé a hálókörletünkből.
Kiléptem a klubbhejségből, majd elindultam a csillagvizsgáló felé.
Erre egyáltalán nem vagyok büszke, de szükségem volt egy kis  magányra. Ha egyedül vagyok tudok gondolkodni.....

Nekidőltem a csillagvizsgáló korlátjának, és néztem a csillagokat.
Elkezdtem halkan dúdolni valamit, ami éppen eszembe jutott,
majd valaki megkocogtatta a vállamat.
- Harry!? Jézusom de megilyeszettél! Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Csaaak megérzés!
Mondta, de láttam, hogy közben a háta mögé rakta az egyik kezét. (tuti a tekergők térképe az) :)))
- Nincs kedved sétálni?
Kérdi, miközben eőhuzza a zsebéből a láthatatlanná tévő köpenyt.
- De van.
Válaszolom, majd belállunk a köpeny alá, és elindultunk a lefelé a lépcsőn a tó felé.
A víz mellett levettük a köpenyt, és elindultunk sétálni. Majd Harry megszólalt. :
- Figyelj Hermione...
Az az igaszság, hogy... hogy nagyon régóta kedvellek... Gyönyörű vagy, okos, és bátor... én... én szeretlek.....

Nem tudtam megszólalni...
Teljesen lefagytam. Aztán végül belekezdtem. :
Harry, nekem is tetszel. Már... már az óta, hogy a pályaudvaron megláttalak. Csak féltem bevallani...
Mondtam, közben pedig a földet bámultam.
Harry közelebb lépett hozzám, majd megölelt.
Én pedig szorosan visszaöleltem.
Egészen napkeltéig beszélgettünk. Gyönyörű szép volt ahogy a nap előbújt a horizont mögül.
Még félhomály volt mikor vissza indultunk a kastélyba.
- Nagyon jó volt beszélgetni.
Mondom Harrynek, majd elengedem a kezét és megöleltem.
Észre se vettem, hogy eddig fogtam a kezét.....
- Veled is.
Mondta Harry, majd puszit nyomott a fejem búbjára.
- Majd még beszélünk! Szia!
Köszöntem el.
- Szia!
Köszönt vissza, én pedig nagy mosollyal az arcomon sétáltam vissza a klubbhejségbe.
Nem sokára teljesen fent van a nap, szóval fölösleges lett volna a láthatatlanná tévő köpeny.
Ginny már fent volt mikor megérkezdtem.....

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt.
Tudom, hogy elég sokára, de megpróbálok majd minél többet írni. 😉👍
Nem sokára hozom a következő részt! 🙂
Puszi: Laura😘