Harry Potter & Hermione Granger

12. Fejezet

A könny

- Hermione, nem. Nem fogom vissza adni. Szügségem van erre, nem érted?
- De nem csinálhatod ezt. Féltelek téged. - mondom a szemébe.
- Ne félts engem. Hidd el, hogy semmit nem fog ártani nekem ez a könyv.
- Tényleg Harry? Tényleg? És a múltkori eset azzal a mardekárossal??
Nem lesz ennek jó vége. - mondom kicsit felemelve a hangomat. - Harry. Vissza kell vinned ezt a könyvet. Vagy eltüntetni. Nem lehetsz biztos benne, hogy biztonságos. Kérlek. - enyhülök meg egy pillanatra, ami hamar elmúlik Harry válasza miatt.
- Miért akarod ennyire azt, hogy eltüntessem? Talán túlságosan zavar, hogy jobb lettem bájitaltanból mint te? - na, ezzel felhúzta az idegeimet.
- Nem! hogy mondhatsz ilyet?!!? Én örülök a sikereinek, de nem akarom, hogy bajod essen! - kijabálok vele a folyosó közepén, ahol éppen nincsen senki.
- Tudod mit, haggy engem békén. - vágja oda Harry.
- Jó, békén hagylak. - mondom ki a szavakat úgy, hogy a könnyeimmel küzködök.
Harry szó nélkül megfordul és elmegy.
És csak homályosan látok a könnyeimtől, csak a padlót nézem, amivel sikeresen neki is megyek valakinek.
- Hermione? - Néz rám a vörös hajú barátom.
- Ron? - Nézek fel rá, majd a nyakába borulok, és tényleg kitör belőlem minden. El kezdek sírni, Ron pedig simogatja a vallámat és próbál megnyugtatni.
Az, hogy Harryvel már másfél órája veszekszünk, az, hogy nem vigyáz magára, az hogy nem engedi, hogy legalább én vigyázzak rá, teljesen kikészített lelkileg.
- Hé, hé sshh. Semmi baj, itt vagyok. - mondja Ron, majd mégjobban magához szorít. Azt hiszem most rá van szügségem. De nem tudok megszólalni, csak hüppögök bele a vállába. Szegény. Össze könnyeztem a tallárját...
- Gyere, menjünk fel a klubbhelységbe. - mondja, mire én bólogatok, és Ronba karolva elindultunk föl a lépcsőkön.
- Nem kell, úgy bámulni! Kopjatok le!
- szól oda az egyik legjobb barátom néhány embernek, akik már azt sutyorogták egymásnak, hogy biztos szakítottunk Harryvel. Na, így terjednek a pletykák... Pff...
Felérve a griffendél helységébe, hála a jó égnek nem találkozunk össze Harryvel, úgyhogy Ronnal rögtön a mi háló körletünk felé vesszük az irányt. Szerencsére ott sincs senki, szóval miután megnyugodtam, el tudom mesélni Ronnak, hogy mi is történt valójában.
- Egy egyszerű randinak indult.
Kint sétáltunk az udvaron, beszélgettünk, aztán szóba jött a suli, vele együtt meg az a hülye bájitaltan könyv, amit soha nem tud lerakni.
Elkezdtünk beszélgetni.
Majd egyre hangosabban, és gyorsabban mondtuk a magunkét.
Én megmondtam neki, hogy szerintem le kéne adni a könyvet, vagy eltüntetni, de ő szentül állította hogy neki semmi baja nem lesz ettől a könyvtől. Pedig te is tudod mi történt a múltkor. - Ron bólogat. - És aztán másfél óra veszekedés után azt mondta, hogy hagyjam békén.
Aztán elment. És ezután találkoztam veled. - fejezem be, miközben megtörlöm a szemem a kezemmel.
- Semmi baj nem lesz Hermione. Én itt vagyok neked, nyugi.
És egyébként is. Harry néha egy barom. Majd rájön, hogy hülye votl, és akkor hidd el, hogy az ablakod előtt fog seprűn ülve bocsánatot kérni, vagy tudom is én. Az a lényeg, hogy ne keseredj el. Minden rendben lesz. - elmosolyodok Ron szavaira, majd közelebb megyek hozzá, és megölelem.
- Most viszont jóéjt Hermione. Későre jár, ideje lenne lefekudnöd aludni.
- mondja, majd segít betakarni, és oda bújik mellém.
- Köszönöm - mondom a szavakat félálomban.
- Bármikor - mondja, majd még néhány percig ott van mellettem, majd érzem ahogy föl kel, oda megy az ajtóhoz, de onnak még suttogva vissza szól. (azt hiszem azt hiszi alszok)
- Bárcsak tudnád, hogy mennyire szeretlek, és azt is, hogy Amina csak egy barátom. Bárcsak észrevennéd mit érzek... Jó éjszakát. - majd becsukodik az ajtó, én pedig hirtelen ülök fel az ágyban kikerekedett szemekkel.
- Mi a... Franc - suttogom magam elé...

Sziasztok!
Itt az új rész
Remélem tetszett.
Nem sokára hozom a kövit!
Puszi: Lau😘