This girl is on fire //Lεο Vαιdεz χ rεαdεr//

Egy (félig-meddig) végzetes hiba

Leo

Mit ne mondjak, eléggé meglepődtem, mikor egy farkas kopogtatott be az ajtómon.

[T/N]-ra/re számítottam. Ehelyett egy vidáman ugrabugráló, még félig-meddig kölyök farkast kaptam.

Mikor ajtót nyitottam, a  szívinkfartus kerülgetett. Alphina még mindig a frászt hozta rám. Most is, jól bevett szokása szerint morgott. Aha, rám. Nem tudom, mi baja van velem, ráadásul nem volt itt [T/N], hogy fordítson.

A farkaskölyök vidáman ugrott a nyakamba, miközben vonyított. Eskü, mintha a nevemet üvöltötte volna, kábé úgy, hogy: ,,LEOO!" Majd, aztán még ennél is furcsább dolog történt. A farkaskölyökből [T/N] lett. 

Egyszerűen nem találtam szavakat, olyan gyönyörű volt. Hiába koszolódott össze a ruhája, hiába villogott előttem egy ijesztő ezüst pajzzsal a kezén, nála szebb dolgot nem láttam még életemben.

- Elvitte a cica a nyelved? Nem mondasz semmit? - kérdezte cinkos mosollyal az arcán [T/N].

Becsuktam a szám, mert észrevettem, hogy nyitva maradt.

- Bocsi, csak... Elbambultam.

- De engem néztél. Viszlát, Alphina! - fordult oda egy pillanatra a farkas felé, aki úgy tűnt, már megunta a beszélgetést, pedig még el sem kezdődött.

- Nem is!

- De, igen! Ezer százalék. Szóval, mi néznivaló van rajtam? - kezdett el sétálgatni körbe a bunkerben. Ahogy az ajtóhoz ért, fény érte a lábát, mert elfelejtettem bezárni. Egyből megrogyott a térde.

- [T/N]! Menj onnan! - szóltam rá aggódva.

- Nyugi, Leo... Bírom én ezt egész nap! - mosolygott bágyadtan, majd a lába összecsuklott, [T/N] pedig a földre esett.

Odaszaladtam hozzá, majd a hónaljánál fogva behúztam az árnyékba. Egyből jobb színben lett. Gyorsabban újratöltődött, mint legutóbb. Mindössze fél perc kellett neki, hogy újra talpraálljon, és úgy tegyen, mintha mi sem történt volna.

- Megedződtél - néztem rá elismerően. Csodáltam az erejét, és kitartását. Meg akartam csókolni... Csak nem tudtam, hogy ő vagy az anyja mit szólnának hozzá.

- Nagyon elgondolkodtál, Valdez. Van valami? - nézett rám aggódóan [T/N]. 

- Nincs... Maximum csak annyi, hogy nagyon szeretnék megtenni valamit... Csak azt nem tudom, hogy szabad, vagy helyes-e...

- Hmm - esett gondolkodóba [T/N] - Figyelj, Leo, én nem nagyon tudok mást tanácsolni, mint azt, hogy tedd meg. Fogalmam sincs, miről van szó, de azért hajrá - mosolygott rám bátorítóan. Mosolyogva kihúztam magam.

- Hát, [T/N], te akartad...

✨Reader✨

Leo közelebb lépett hozzám, miközben mosolyogva, mélyen a szemembe nézett. Összezavarodtam, és elpirultam. A szívem hevesen dobogott. Ekkor jöttem rá, hogy... Tetszik nekem Leo Valdez. Nem hittem volna, hogy az esetem, de úgy tűnik, mégiscsak.

Picit beleharaptam az ajkamba, és a cipőm orrát kezdtem el kémlelni. Arra gondoltam, mi fog következni most. Vajon mit szeretne tenni?

Leo óvatosan az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem. Szégyenlősen ránéztem. Arcom tiszta pír volt. Majd megtörtént az, amire a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy meg fog történni kettőnk között.

Leo gyengéd ölelésbe vont, behunyta a szemét, és megcsókolt. Icipicit meglepődtem, de én is becsuktam, és viszonoztam. Átkaroltam a nyakát, és óvatosan beletúrtam a hajába, ami már így is eléggé rendezetlen volt. Valdez a hátamat kezdte el simogatni félkézzel, és elmélyítette a csókot. Nagyon élveztem. Most már talán kimondhatom. Én halálosan beleestem Leo Valdezbe, abba a fiúba, akit körülbelül másfél hónappal ezelőtt még csak kitalációnak hittem.