This girl is on fire //Lεο Vαιdεz χ rεαdεr//

Fan Attack

🔥Leo🔥

- Mi ez az irtózatos zaj?! - tapasztotta a fülére a kezét Piper - Valaki úgy ordít, mint a fába szorult féreg. Ráadásul korán reggel. Még sötét is van.

- Hát, fába nem is - vakarta meg a tarkóját Percy - De a határon kívülre, igen. Fangirl-ök. Már megint.

Erre el kezdtem vigyorogni. Örültem a Fangirl-öknek, mert ez azt jelenti, hogy még nem veszett el a remény, és valaki még a Leo-csapatban játszik. Na meg persze, eszembe jutott egy hülyeség.

- Migránsok! Illegális bevándorlók próbálnak az országhatáron belülre jutni! - röhögtem - Nulla sikerrel.

Természetesen mindenki úgy nézett rám, mint egy idiótára (mert néha az is vagyok), de nem érdekelt, mert már megszoktam.

- Viccelődés helyett inkább gondolkodtál azon, hogy hogyan tudnánk innen elcsalni a Fangirl-öket. Úgy, hogy senki se sérüljön me...

- Csitt, Piper! - fogta be vigyorogva a lány száját Percy - A vicc legjobb része még csak most jön! Az Orbán Viktor-topmondat!

A hangom elmélyítve az említett miniszterelnököt kezdtem parodizálni:

- Egy demokratikusan megválasztott miniszterelnök vagyok - erre már Piper sem  bírta ki, hogy ne röhögje el magát.

- Jólvan, ennyit akartam hallani. Most már koncentrálhatunk a feladatra - jelentette ki Beach Boy.

Annabeth pont ekkor ért ide, hallotta az utolsó mondatot, és elégedetten nézett végig a kis társaságon. Valószínűleg annak örült meg, hogy a tervről beszélünk. Szegénykém, ha tudná...

- Akkor, a terv a következő: A táborlakók és Jászon, Piper, Percy meg én megpróbáljuk fizikálisan is megerősíteni a tábor határait.

- Na, és velem mi lesz??? - tudakoltam.

- Te leszel a csali - mondták egyszerre.

- Remek...

- Ki mész, a tábor határain kívülre - magyarázta Annabeth - Felkelted a Fangirl-ök figyelmét, és elcsalod őket a Tábor közeléből.

- Aztán pedig, megpróbálsz úgy visszajönni, hogy azt egy Fangirl se vegye észre - vigyorodott el Jászon, aki ebben a szent pillanatban ért ide - Sok szerencsét, haver.

- Francba...

Time skip

Eddig történt: Leo sikeresen elcsalta a Fangirl-öket, és már újra közel van a Félvér Tábor határaihoz.

Nyugodtan sétáltam az erdőben, már csak pár száz méterre voltam a Tábor határaitól. A mutató ujjam magam elé tartva haladtam: Egy kis láng égett rajta.

A Fangirl-ök nagyon be voltak indulva rám. Mind azt kiabálták, hogy: ,,Leo, vegyél engem feleségül!", vagy ,,Team Leoooo!". Jól esett ennyi rajongói figyelem. De már egy kicsit nekem is sok volt. Egyszerűen nem tudtam már a lányokra gondolni, mióta Calypso elhagyott.

Hogy hogy történt? Nagyon egyszerűen. Festus, Calypso és én Kréta szigetén szálltunk le először pihenni. Gondoltuk, megnézzük Minósz király palotáját. Mikor beléptünk, Calypso alig hogy csak meglátott egy random görög srácot (természetesen nem engem), már azt mondta: Leo, ennek itt, és most vége. A szigetről nélküle repültünk el Festussal.

A szívem összetört, és azóta sem javította meg senki. Persze ha tudtam, én megtettem volna. De erre csak is egy lány képes. Olyan, aki nem hagy el az első olyan pasit meglátva, akinél esélye lenne. Olyan, aki viszont szeret, és nem csak egy ostoba átok alatt áll.