This girl is on fire //Lεο Vαιdεz χ rεαdεr//

Animals talk to you?

✨Reader✨

Mit ne mondják, a ,,csak barátok" állapot jobb érzés, mint a ,,szerelmesek". Az utóbbi egy nyálas nemtudoménmi. Fúj.

Na, lényeg a lényeg, helyreállt a barátság köztem, és Leo között. A fiú idegesítő humora is visszatért. Ma már kétszer húzott be a csőbe, ugyanazzal a béna trükkel. Ezt megelégelve, magasról leszarva a véleményét, kiszöktem a Bunkerből, és egy újabb erdei sétára indultam. Kurvára nem érdekel, ha Polly elkap: Legyen bódog. Ha már ennyire erősködik egy hülye prófécia, hogy meg kell halnom, hát bátran állok elébe.

- [T/N] [V/N]! GYERE VISSZA, TUDOD, MI TÖRTÉNT A MÚLTKOR...! - kiabált Leo.

- Leszarom!

- AKKOR VÁRJ EGY PILLANATOT, MEGYEK VELED!

- NEHOGY MEGPRÓBÁLD!!!! SAJÁT KEZŰLEG B*SZLAK BE A BUNKERED AJTAJÁN, HA MEG MERED TENNI! - ordítottam vissza. Ne nézzétek így rám, az apám magyar. Tanított nekem egyet s mást, habár akaratlanul. Ennél cifrábban is tudok káromkodni.

- DE [T/N], KÖNYÖRGÖM...

- KÖNYÖRGJÉL CSAK, AZ ISTENEKNEK! - itt lett elegem. Lehet, hogy Leo-nak is. Van egy olyan érzésem, hogy itt ért véget a barátságunk. Sőt, lehet, hogy már majd a bunkerbe sem enged vissza. Annyi baj legyen. Majd lakok az erdőben, ha mást nem.

Kábé száz métert haladtam, amikor furcsa hangokra lettem figyelmes.

- Úrnőm! Kérem, álljon meg egy kicsit! Mondja, mi bántja! - olyan fura, csipogós hangja volt a beszélőnek. Tisztára, mint egy madár...

Nem tudtam, kinek szól az ,,Úrnőm" megszólítás, de valamiért automatikusan hátrafordultam. Nem láttam senkit.

- Úrnőm, itt vagyok, a feje felett! - hallottam meg megint a hangocskát. Ez már több mint furcsa.

Felfelé néztem. A lélegzetem elakadt. Egy veréb röpködött a fejem fölött.

- Végre, hogy észre vett! Mondja, tudok valamiben segíteni? - verdesett vidáman a szárnyával.

Csak fáziskéséssel fogtam fel a dolgokat. Bepánikoltam.

- EZ A MADÁR BESZÉL! - sikítottam fel, és továbbra is a madarat nézve, hátrálni kezdtem.

- Ne féljen tőlem! - repült utánam. Tényleg értettem minden egyes csipogását - Mindössze jót akarok!

- EEIIIJJ! - sikítottam valami érthetetlent, majd megfordultam, és el kezdtem szaladni a másik irányba, faképnél hagyva csóri madarat.

De nem sokáig rohantam, mert a sötétben nem vettem észre egy kiálló gyökeret, amiben sikeresen elestem. Egy kő is volt nem messze a gyökértől: Arra ráestem, és bevertem a fejem (amúgy az normális, ha fizikai fájdalmat éreztem, miközben ezeket a sorokat írtam?!). Egyből elájultam, akkora volt az ütés.

****

A kenuzó tó partján ébredtem, valami puha dolognak dőlve. És... Beszélgetést hallottam. Egy mélyebb, morgósabb, mégis női hang veszekedett azzal a csipogóssal.

- ... De nem, Seed! Ez akkor is óriási hülyeség volt a részedről! Most nézd meg a Kisúrnőt! Itt fekszik ájultan, csak mert te nem vagy képes betartani néhány egyszerű szabályt. De végülis... Egy kicsi jó is van abban, hogy beverte a fejét. Hátha elfelejti Leo Valdez-t, és megmenekül! - mondta a mélyebb hang.

- Hmmm. Lehet, hogy igazad van... A VALDEZ-ES ÜGYBEN, LEGALÁBB IS! - emelte fel csipogó hangját a madár - A szerelem szép. De ha nem akarjuk, hogy elpusztuljon az erdőnk, és meghaljon mindkét úrnőnk, akkor jobb, ha ezt megakadályozzuk.

Elfeledni Leo-t? Megakadályozni a szerelmet? Amúgy meg, mióta értem, mit mondanak az állatok?!

A fejemet fogva pattantam fel, nagyon hirtelen. Megszédültem, és elestem megint. De most nem a földre érkeztem, mert valami nagy, és szőrös megtartott. Kinyitottam a szemem, és egy óriási fehér farkas barátságosnak kinéző pofájával találtam szemben magam.

Sikítva hátráltam el tőle, de mivel a szédülésem nem csillapodott, újra a földre rogytam. A fenekemen csúszva hátráltam, Rendesen összekoszolva frissen kimosott nadrágomat. A farkas nem közelített. Okos állat.

Elértem a vizet. Innen már nincs menekvés. Fáradtan sóhajtottam egyet, majd behunytam a szemem, a testem elernyedt, és megint úgy néztem ki, mint aki elájult.

- Ha szét akarsz tépni, te farkas... Akkor könyörgöm, csináld gyorsan! Úgyis meg van írva, hogy meghalok.... - suttogtam, majd vártam a halált.

Csönd telepedett a tópartra. Vártam. És vártam. De a halál nem következett be.

- Elfogadja a szörnyű sorsát, és nem is panaszkodik - ámuldozott a madár - Milyen nemes!

- Ez fura, de igaz - morgott a farkas - A Sorsba beavatkozni ostoba dolog.

- ,,Mondja a farkas, ki folyton morog" - pattant ki a szemem, és sikerült felülnöm. Végre nem szédültem tovább - A prófécia!

- De, nem is így szól! Hallottad egyá...

- Igen, de most a másikról beszélek!

- Milyen másikról? - kíváncsiskodott a madár (talán Seed?  Asszem, így hívják.)

- Mindegy, nem lényeg. 

- Ahham... - morgott továbbra is a nőstény farkas (hát ennek nincs, jobb dolga...?) - Amúgy, a nevem Alphina (bocs, ennél jobbat nem tudtam kitalálni).

- Olyan ismerősnek tűnsz nekem... Várj, meg is van, honnan - csettintettem - Anyám vadászainak vannak ilyesfajta farkasaik! Jól tudom?

- Tökéletesen. Kölyökkorom óta a Vadászoknál nevelkedtem. Thália Grace farkasává lettem. De megszöktem, mert kitört a káosz a táborukban.

- Mi történt?

- A Vadászok fellázadtak, mikor kiderült, hogy létezel. Ez körülbelül úgy másfél két hónapja történhetett. Meg akarnak keresni téged, hogy megtegyenek az új ,,istennőjüknek", ahogy azt ők nevezték. Artemiszt már nem tisztelik, mert megszegte azt a Vadász fogadalmat, amit lényegében ő hozott létre. És, mivel te még szűz lány vagy... - forgatta meg a szemét Alphina - Gondolom, innentől érted a dolgokat.

- Igen... Asszem.

De még mindig zavaros volt az egész. Azt hittem, hogy legalább ők, a Vadászok ki fognak állni mellettem, és nem úgy fognak keresni, mint az őrültek. De tévedtem... Mint úgy általában.

- Úrnőm, hajnalodik, és ha jól vagyok informálva, akkor önnek nem tesz jót a napsugár! Javaslom, ideje biztonságosabb helyre indulni! - szólalt meg Seed.

- Igazad van. Akkor én mentem is. Sziasztok! - köszöntem el, és elindultam. De alig tettem pár lépést, a fény elérte a fejem tetejét. Elég volt ennyi is, hogy újra (!!!) összeessek.

- Úrnőm! - kiáltottak fel egyszerre az állatok, és odaszaladak hozzám. Seed megragadta a pólóm nyakát, és próbált felhúzni. Alphina segítségével sikerült is.

- Ülj fel a hátamra - nagy nehezen megtettem, amit kért. A farkas bundája selymesen puha volt - Elviszünk egy biztonságos helyre.

- Előbb vissza a Bunkerhez! Szeretném tisztázni a dolgokat Leo-val. Tiszta kosz vagyok! - néztem végig magamon.