Dalba foglalva

8. Álom

~iPhone csengőhang~

Kinek hiányzok ennyire? Gondolom magamban. Aztán eszembe jut, hogy hol is aludtam el. Leah békésen fekszik mellettem, sokkal inkább alattam. Megpróbálok úgy felállni a kanapéról, hogy ne keltsem fel. Siker. Beszaladok a hálószobába ahonnan a csörgés jön.

~Sam~

Látom a telefonok kijelzőjén. Na most vagyok bajban!
- Jó reggelt! Hogy vagy? - szólok bele a telefonba.
- Jó reggelt! Blake mondta, hogy bulizni voltál tegnap este, mivel nem vagy itt a szobában, gondolom másnál aludtál. Jól vagy? - hallom rekedtes, aggódó hangját.
- Persze, jól vagyok. Megismertem egy lányt, ittunk, beszélgettünk, és meghívott egy filmnézésre, és képzeld el...
- Kímélj meg a részletektől - vágott a mondatom közepébe - Avery az? - hallom a háttérből Blake hangját.
- Blake üzeni, hogy ma beszél mégegyszer az ismerősével a menedzseri cuccal kapcsolatban. Nem értettem teljesen. - adja át az üzenetet Sam.
- Drága nővérkém! Nemsokára megyek pakolni és beszélünk. Na puszi! - nyomtam ki a telefont. Meg se vártam, hogy elköszönjön. Csak a két ölelő karra tudtam koncentrálni.

- Jó reggelt! - súgta Leah a fülembe, majd megpuszilta a nyakam.
- Neked is, ugye nem én ébresztettelek fel?
- Azért még gyakorold, hogy hogyan mászol ki mellőlem. - nevetett.
- Nem akarom ezt mondani, de mennem kell. Van pár elintéznivalóm, valamint ma délután indulunk tovább Madridba.
- Szomorúan hallom. De remélem találkozunk még.

Átöltöztem, közben nem is nagyon szóltunk egymáshoz. Végre megismerek valakit, és nem lehetek vele.

- Ígérj meg nekem valamit! - törte meg a csendet a Leah - soha ne hagyd abba amit csinálsz, bármilyen nehézségeid is lesznek.
- Ígérem! - most a szemébe hazudtam? Képes voltam erre? Nem tudja, hogy milyen nehézségeim vannak - Elvihetem a pulcsid?
- Vidd csak. - mosolygott rám.
- Köszi. - közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam, utoljára - Szia!
- Szia. Vigyázz magadra!

Kimentem a szobájából, odamentem a lifthez, 5. emelet gombját megnyomtam, és mentem pakolni.

- Indulhatunk? - hallom Sam hangját a másik szobából.
- Leveszem a telefonom töltőről és igen. Blake?
- Lement már a recepcióhoz.

Indultunk a reptérre az egész csapattal együtt.

- Avery! - hallom a nevemet ordítva a buszon.
- Blake! - ordítom hátra mivel egyből felismertem a hangját.
- Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
- Kezd a rosszal.
- Sajnos az ismerősöm nem tud ma veled találkozni, akadt egy fontos ügye.
- És mi a jó hír?
- Madridban megnézi a koncertet, és az alapján eldönti, hogy elvállalja-e. De van egy kérése.
- Várj egy percet - próbáltam feldolgozni mit is mondott - Úgy, hogy nem ismer, simán elvállalná? - jó, ez nem az én dolgom, miért foglalkozok vele - Hagyjuk. Mit kell csinálnom?
- Adj elő egy új dalt Madridban. - mondta nagy mosollyal az arcán Blake.
- Te ennek miért örülsz ennyire? Nincs semmim.
- Te is és én is tudom, hogy van! - fogta meg a kezem - Csak be kell fejezned...

Felszálltunk a repülőre, indultunk Madridba.
Még az esti órákban odaértünk, de itt külön szobát kaptam, mivel csak úgy volt hely a hotelban. Nem szoktam a gitáromat sűrűn elhozni a magángépünkről, mivel eddig nem nagyon volt időm dalokat írni. Most kell. De nincs semmim. Vagyis van. Régen elkezdtem írni egy dalt egy lányról, akivel összefutottam anya kávézójában. A szöveg arról szólt, hogy találkoztunk, elkezdtük megismerni egymást, de külön váltak útjaink. A dallam is nagyjából megvolt, a refrénnél tetszett, viszont a többi résznél volt mit javítani.
Szerencsére van 2 napom a koncert előtt.

- Gyere - ordítok ki a fürdőből mert kopogást hallok. Csukódik az ajtó, de senki nem szólal meg. Fogkefével a számban elindulok megnézni ki jött be.
- Ez nagyon jó! - olvassa Sam a gitárom mellé ledobott papíron a szöveget.
- Még legalább egy verse kéne, majd a refrénnel lezárni. De nem tudok mit írni! - kezdett felidegesíteni már ez az egész, visszamentem a fürdőszobába, befejezni a fogmosást, majd leültem Sam mellé az ágyra.
- Ismerlek. Menni fog! Igazából azért jöttem, hogy szóljak, mert holnap tervezek Blake-nek egy kis meglepetést, és szeretném tudni a véleményed. Szóvaal... - izgatottan ültem közelebb hozzá.
- Nem, nem kérem meg a kezét! - emelte fel kicsit a hangját - Nem most.
- Jó, csak mondd már!
- A segítségedet szeretném kérni, mivel vettem neki egy gyűrűt. Tudom, ma már mindenki ilyen ígéret gyűrűket (promise ring) ad a másiknak, de szeretném, ha tudná, hogy én tényleg itt vagyok mellette.
- Légyszi mondd hogy elviszed őt a városba, vagy valami cuki programra, és kidekorálhatom a szobátokat, és vacsorára visszajöttök, és odaadod neki. - jó, lehet hogy kicsit túlpörögtem...
- Ilyesmit gondoltam, a vacsorát leszámítva, mivel nem lenne időm megcsinálni.
- Megcsinálom, csak legyen nagyon jó! Ahj annyira örülök! - öleltem át a nővérem - Na menj vissza a csajodhoz, mielőtt gyanút fog, hogy ilyen sokáig vagy itt. - álltam fel és a kezénél fogva kezdtem az ajtó felé húzni - meg amúgy is... Nekem dolgoznom kell a dalomon.

Megölelt mégegyszer, megköszönt mindent, majd én egyedül a gondolataimmal, leültem az ágy közepére, megfogtam a gitárom és próbálkoztam. A dal szólhatott volna Leah-ről is. Oh hát ez az! A Leah-vel való élményeimet írom le.
Hosszú gondolkodások után egy olyasmi utolsó verse állt össze, hogy talán már kezdtem szerelmes lenni, csókodat sose felejtem, sajnálom hogy szétváltak útjaink, remélem egyszer a sors újra összehoz. Úgy gondoltam hogy a refrén a végére így már nem kell, mivel ez kétszer olyan hosszú lett mint az első.
Hamar álom jött a szememre.

El sem hiszem, hogy előadom az új dalom, sikerült megírni! Kivittem a gitárom, leültem a színpad elejére, majd elkezdtem énekelni. Az első refrén után kinéztem oldalra, ahol Sam és Blake állt. És Leah. Felálltam, és elkezdtem közelebb menni hozzá, közben énekeltem az utolsó verset, elindult felém, majd a dal végénél ott állt teljesen közel hozzám. Letettem a gitárt, és nem érdekelt ki a menedzserem, és hogy hányan látják, megcsókoltam a színpadon Leah-t. Fügyülés és taps lepte el a nézőteret.

- Ébresztő! - hallom Sam ordítását a szobaajtóból.
- Kinyírlak Sam! Az álmom legjobb részénél voltam! Mennyi az idő? - kérdezem rekedtes hangon.
- Mindjárt dél. Meddig írtad? - kezdi el olvasni a már kész dalt.
- Majdnem éjfélig, mivel nem voltam megelégedve a dallammal. Szerintem még változtatok rajta.
- Este 6ra érünk vissza Blakkel. Köszi mindent előre is. Sziaa!
- Szia. - már nem is hallotta, mert kiment a szobából.

Kidekoráltam a szobájukat, majd elkezdtem főzni. Megterítettem, és mivel 5:38 volt visszamentem a szobámba. 20 perc alatt csak nem hűl ki annyira a kaja. Becsuktam az ajtómat, leülök a kanapéra, kapcsolnám be a tv-t és nagy nevetést hallok a folyosóról. A nővérem nevetését kilométerekről felismerem! Lesz egy jó estéjük én már most tudom.
Nekem meg lesz egy jó estém filmnézéssel!

Nyilván bealudtam filmnézés közben... Elaludtam a nyakam a kanapén, a telefonom lemerült, szóval kijelenthetem, hogy nem indult jól a napom. Ma volt színpadi próba, ahol megbeszéltük, hogy az utolsó szám lesz az új dalom, amit gitározás közben fogok elénekelni. Az álmom miatt ragaszkodtam ahhoz, hogy a színpad szélén üljek, hátha minden pillanata valóra válik. A rossz reggelt leszámítva a nap többi része jól telt, beszéltem a csapattal, majd este átmentem Sam és Blake szobájába, kicsit lelkiztünk. Blake bealudt közben, ezért rövidre fogtuk a beszélgetést, és elmentem én is aludni. Nem tudtam aludni. Holnap koncert.

Vajon valóra válik az az álom?