Hogy milyen is egy énekesnő élete? Most megtudod. Avery Blaise vagyok, 21 éves, de amit a világ még nem tud, az az hogy a lányokhoz vonzódom. Vajon megéri egy turné közepén egy "szerelem" miatt Coming Out-olni? Szerelem vagy nem? Hallgasd meg a tört...
- Bocsi a késésért, tudom, hogy 10 órát beszéltünk és már elmúlt egy kicsit, csak volt egy fontos telefonom.
Ahogy megfordultam, meghallottam, és ránéztem, nem hittem a szememnek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Becsukta az ajtót, majd mosolyogva az asztal mögé sétált. - Foglalj helyet. - mutatott a hozzám közelebbi székhez, de én mozdulni sem tudtam. - Baj, hogy én leszek az új menedzsered? - kérdezte. Erőt vettem magamon, bólintottam, hogy nem, és leültem a székre. - Akkor mi a baj? - na erre a kérdésre tényleg nem tudtam a választ. Hogy mondjam el neki, hogy hogy érzek a helyzettel kapcsolatban, ha még én sem tudom. Dühös vagyok? Vagy csak boldog és meglepődtem? Sokkolt? Talán egyben minden. - Megbocsátasz nekem, ha elmegyek a mosdóba? - kérdeztem. - Persze. A folyosó végén van jobbra.
Kimentem az irodából, Sam ott állt a folyosón. - Ilyen hamar végeztél is? - érdeklődött, de nem is foglalkoztam vele, és bementem a mosdóba. Becsaptam az ajtót magam mögött. A mosdókagylónak támaszkodva néztem farkasszemet magammal, és próbáltam feldolgozni a történteket. Miért nem szólt nekem? Csak azért húzta az igazat eddig, mert azt hitte nemet mondanék? Úristen vissza kell mennem, és megnyugtatni, hogy eszem ágában sincs nemet mondani. - Hé minden oké? Azt hittem Ő jó választás. Ahogy beszélt a terveiről, hogy mennyire megérti a helyzeted... - jött be a nővérem az ajtón. - Vissza kell mennem. Felejtsd is el ezt a kiviharzást! - fogtam meg a vállát, és kimentem a mosdóból. Benyitottam az irodába, becsuktam magam mögött az ajtót, és rátámaszkodtam a szék háttámlájára amin pár perccel ezelőtt ültem.
- Rengeteg kérdésem van! - böktem ki végre. - Ezt gondoltam - mosolyodott el. Az a mosoly... - Kérdezz csak nyugodtan. - Miért nem mondtad már el amikor filmeztünk? Megvolt az alkalmad rá. - Nem akartam, hogy véget vess ennek, bármi is van közöttünk... - hajtotta le a fejét. - Értem. Csak azért fogadtad el Blake kérését, mert megismertél? - Nem. Már egy ideje követtelek, az, hogy megismertelek, az csak biztosabbá tette. - Amikor először találkoztunk... Miért nem, csak el hívtál egy randira? Ezt már a filmezés estéjén is meg akartam kérdezni, csak nem tudtam, hogy hozzam fel a témát... - Először is... Néztél már tükörbe? Másodszor... Nem tiltakoztál nagyon... Valamint már akkor éreztem egy furcsa kötődést irántad... - nézett végig rajtam. - Minden után, miért nem akartál találkozni? - Féltem, hogy azt hiszed majd, hogy csak azért ismerkedtem veled, hogy megkapjam az állást. És csak hogy tudd, nem így van.
Lenéztem az asztalra, ahol már a felém fordított papírok csak az én aláírásomra vártak. Tudtam a választ. Megfogtam a tollat, és aláírtam. Ránéztem Leah-re és láttam a döbbenetet az arcán. - Még egy utolsó kérdés. Van kedved átjönni ma este hozzám? Szerintem lenne mit megbeszélnünk. - Persze. Itt a telefonszámom, csak írd meg a címet és az időt. - Ez a "menedzser" Leah, vagy a "hétköznapi" Leah számod? Csak mert nem lenne profikhoz méltó ha csak úgy átjössz este mint a menedzserem, főleg nem egy 5 perces beszélgetés után...
