Dalba foglalva

11. Az ünneplés kezdete

3 nap telt el Leah-vel töltött este óta, és épp most megyek az irodájába, hogy megbeszéljük, mikor és hogy publikáljuk, a menedzserváltást. A hírlapok már írtak arról, hogy a volt menedzserem kilépett, ami persze nem így volt, mivel kirúgtam, és elég egyszerűen lecseréltem. Blake ma jön haza Oxfordból, gondolkoztam, hogy megkérdezem, hogy honnan ismeri Leah-t, de egyből rájönne, hogy akkor én is régebb óta ismerem, és még nem vagyok kész, hogy elmondjam neki, vagy a nővéremnek.

Hosszas gondolkodások után sikerült kiválasztanom egy outfitet majd elindultam.

Kiszállok a McLaren-emből, majd besétálok az épületbe, és elindulok Leah irodája felé. A recepciós csaj elég furcsán nézett rám, de engem ez különösen nem aggasztott.

- Kérem ne tessék zavarni Ms. Houghton-t! - szól valaki utánam. Hátrafordulok, hát ki más lehetne mint az előbb látott recepciós. Rámosolygok, majd továbbmegyek Leah irodája felé, és benyitok.
- Bocsánat Ms. Houghton, nem hallgatott rám. Reggel mondta, hogy lesz ma egy ügyfele, de a hölgy nem hallgatott rám, amikor mondtam, hogy ne zavarja önt! - állt meg az ajtóban a csaj, és amíg beszélt, én nyugodtan leültem.
- Kedves Brie. Hallottam, hogy új vagy, a hölgyet bármikor tessék felengedni hozzám, még ha megbeszélésem is van. Előre is köszönöm! - mondta Leah a lehető legnyugodtabb hangon. Hogy lehet így még dögösebb?

Ahogy kilépett a csaj az ajtón, és becsukta azt maga után, kitört belőlem a nevetés.
- Elárulnád mi olyan vicces? - jött át az asztal hozzám közelebbi oldalához, majd nekidőlt.
- Jó reggelt neked is! - álltam fel és nyomtam egy gyors puszit az arcára, mire ő visszahúzott az ingemnél fogva egy rövid csókra. Visszaültem a helyemre, remélve, hogy nem kell válaszolnom a kérdésre.
- Szóval? Melyik része az előbb történteknek volt vicces?
- Hát az egész!? Miért dolgoznak itt olyanok, akik azt se tudják ki vagyok, aztán itt próbálkoznak bevágódni nálad, hogy "jajj, próbáltam megállítani" bla bla bla... De a legviccesebb számomra még ezek után az volt, hogy ő ment ki megsértődve.
- Ha minden igaz, a nővéred itt lehet mostmár bármelyik percben. Úgy gondoltam, hogy jól esne neked, ha melletted lenne, amikor publikáljuk az egészet.
- Cuki vagy amikor ennyire gondoskodsz rólam. - és erre a kijelentésemre kicsit elpirult. De gyorsan össze kellett kapnia magát, mert 3 rövid kopogás után a nővérem, és Blake lépett be az ajtón.
- Sziasztok! - köszönt nekik Leah, majd mindkettőjüket megölelte. Utána visszaült a székébe, és elkezdtünk ötletelni, hogy milyen szöveget írjunk az insta/twitter posztokba.
- Szerintem ne vigyük túlzásba, csak hogy az általad felvázolt jövőkép nagyon közel állt hozzám, és magaménak éreztem, meg valami olyasmi, hogy egy pár napja már megkötöttük a szerződést, és nagyon jól kijövünk egymással. Vagy nem tudom... - szólaltam meg hosszas gondolkodások után.
- Azt, hogy milyen a kapcsolatunk, szerintem felesleges kiírni, mivel senki nem választ úgy menedzsert, hogy utálja a személyt, de ez a jövőképes dolog nagyon tetszik nekem, még akkor is ha titokban tartom a projektjeimet előtted, mert akkor szeretnélek beavatni ha már 100% minden. Na de ez a beszélgetés majd máskor lesz, a lényeg hogy tetszik az ötlet, hogy inkább valami laza poszt, lényegretörő szöveggel. Képet szeretnél? Mert akár itt is csinálhatnánk párat.
- Tényleg a kép. Olyanra gondoltam, hogy lehetne egy, ahol pont aláírom, meg te is a papírokat, aztán meg egy kézfogós talán? - Blake és Sam nem akart beleszólni, csak támogatni jöttek, de ekkor Sam felállt és elkezdte megcsinálni a fotókat.
Amikor a kézfogásos fotó jött, éreztem, hogy milyen puha a keze Leah-nek. Bárcsak egész nap azt foghatnám, az utcán sétálva, vagy igazából bárhol, bármikor. De majd talán a jövőben...