Dalba foglalva

6. FaceTime anyával

A helyszíni próba elég rosszul sikerült, valamiért nem volt összhangban a csapat. Valaki kicsit elkésett egy-egy lépéssel, valaki elsiette, valaki kihagyta. Mindig volt probléma.

- 10 perc szünet! - hallottuk a koreográfus hangját a nézőtér elejéről, és mindenki elsietett, vagy csak ott helyben leült. Én az utóbbi csoportot erősítettem. Rosszul aludtam, fáradt vagyok  testileg-lelkileg, kávét se ittam még ma.
Éppen hason fekszek a színpad közepén, amikor valaki ráül a derekamra.

- Na most szállsz le, mert szétszakad a derekam! - ütögettem meg a lábát ami az oldalam mellett volt. Nem tudom ki az de ha kinyitom a szemem, és megfordulok, biztos megölöm. Szó nélkül feláll, majd hallom hogy egy poharat rak le mellém. Nem is érdekel. Fekszek tovább.

- 2 perc és folytatjuk! - remek. Már csak 2 percem van...

Megerőltetem magam, és felkelek. Meglátom a poharat, egy Starbucksos kávé, a kedvencem, pont ahogy szeretem. Körbenézek, hogy kinél van, mert érdekel ki hozta és volt olyan bátor hogy a derekamra is ráült.
Senki kezében nem láttam kávét. Érdekes...

Leraktam a színpad elejére, amit már táncra nem használunk.

- És 5, 6, 7, 8.....

~próba után~

Mivel csak a táncosok és én voltam ott a próbán, Sam és Blake elmentek körülnézni kettesben a várost. Megyünk vissza a hotelbe, közben instázok, és csak rájuk kellett gondolni, szembe is jött velem a képük instán. Nagyon aranyosak együtt..

Hotelbe visszaérve egyedül voltam. A gondolataim pörögtek, hol Aliről, hol a turnéról. Legfőképp Aliről. Nem szeret. Én meg össze vagyok zavarodva.

×Bejövő hívás: Tony (M)×

Tony a menedzserem, egész jófej...

- Szia. - szólalok meg.
- Ne csak itt Sziázzál nekem. Nem gondolod, hogy a menedzseredet be kéne avatni ilyen nagy titkokba? - hallom az idegességet a hangján.
- Nem értelek Tony... Milyen titokról beszélsz? - Ali csak nem mondta el. Vagy lett volna akkora bunkó?
- Tudod ha már te nem beszélsz velem ilyenekről, mások legalább úgy vélik, hogy jobb ha tudok róla. Szóval? Miért nem mondtad hogy meleg vagy? Miért mástól kell megtudnom? Ezzel tudod mekkorát bukhatunk? - szóval a menedzserem homofóm... Királyság...
- Sajnálom, de nem hittem volna hogy nagy dolog... - flegmáztam vele amíg le nem tette a telefont. Kioktatott hogy máskor ilyet mondjak el.

Elmeséltem a hívást Saméknek, és mondta hogy ő már keresne is új menedzsert. Lehet igazuk van.

Blake mondta hogy van egy ismerőse aki segíthet. Felhívtam, és egyből ajánlott egy embert, azt mondta hogy a koncert előtt ideér Budapestre, és találkozhatok is vele. Nem hittem volna hogy ilyen egyszerű lesz.

Már a koncertre készültünk 3 óra és kezdünk, amikor a backstageben megpillantok egy nőt. Nem egy nőt. A Nőt... Adidas Superstar, kék farmernadrág, és egy egyszerű póló, ami mégis gyönyörűen kiemeli alakját. Szőke haja kiengedve, kicsit begöndörítve. Mielőtt creepyn elkezdeném bámulni, inkább bemegyek az öltözőmbe. Kopogást hallok. Kinyitom és ott áll. Kicsit alacsonyabb mint én, kb 10 centivel.

- Szia. Láttam ahogy néztél, gondoltam idejövök. Te vagy Avery ugye? A sztár - kicsi flegmaságot éreztem, de nem is érdekelt. Csak a hangjára tudtam koncentrálni. Meg arra a gyönyörű ajkakra.

- Szia. Igen, Avery vagyok. Bocsi a bámulásért, de irtó dögös vagy. - ahogy ezt kimondtam elvörösödtem - Jézusom bocsi. Nem tudom, hogy jött ez ki a számon. Gyere be. Esetleg egy pohár víz?

- Nem kell köszi.

A kanapéra leültem ő továbbra is az ajtó mellett állt. Kínos csend... Egyszer elindul az ajtó felé, de nem a kilincshez nyúl, hanem az alatta lévő zárt fordítja el.

- Ezt meg fogom bánni... - hallottam a suttogást.

Mire kérdeztem volna hogy mit, ajka az enyémen volt, és én egyáltalán nem ellenkezdtem. Semmi ellen.

Egymás mellett feküdtünk meztelenül a kanapén, amikor kopogást hallottunk. Gyorsan felkeltünk, felöltözünk, odamentem az ajtóhoz és résnyire kinyitottam.

- Igen? - dugtam ki a fejem, és Blake állt velem szemben.

- Csak azért jöttem, hogy tudd, hogy az ismerősöm nemsokára itt lesz. Tudod a menedzser...

- Igeeenn... Rendben. Éppen anyával beszélek FaceTime-on, megyek jó? - koptattam le, és rácsuktam az ajtót. Visszazártam.

- Szóval neked ez "FaceTime anyucival"? Érdekes... - viccelődött - nekem viszont mennem kéne...

Odalépett az ajtóhoz, kinyitotta, és kiment.

- Várj! - nyúltam az ajtó után, kinéztem, de már el is tűnt a tömegben, visszamentem, és nekidőltem az ajtónak - Még a nevedet sem tudom... - suttogtam magamban.