Dalba foglalva

2. Első koncert

- El sem hiszem, hogy együtt megyünk egy európai turnéra! - ugráltam a nővérem szobájában.
- Ez is csak miattad van. -mosolygott rám.
- Hallottam egy 'is'-t, hallani akarom a többi dolgot. - ültem le mellé az ágyába, miközben laptopozott.
- Először is, maga a turné miattad van, másodszor, én ugye, de ezt már mondtad... harmadik dolog a listámon, Blake - nézett rám, de abban a pillanatban egy FaceTime hívás ugrott elő a laptopján.
- Csak szóba kellett kerülnie. Beszélgessetek, addig elmegyek pakolni - dobtam egy puszit Sam-nek, és visszamentem a szobámba, ahol tanácstalanul álltam, hisz a koncertekte úgyis styleist öltöztet. Holnap este lesz a nagy nap. El sem hiszem. Elég hamar elaludtam, hogy 6kor kelni tudjak, mert reggelről még egy utolsó táncpróbánk volt.

Másnap

7 órára ott is voltam a koncert helyszínén, ahol az utolsó táncpróbánk volt. A "Fake friend" közben az egyik lányon kellett löknöm, igaz én nagyon kértem hogy Blake-et lökhessem el magamtól, mert őt már ismerem, nem őt választották. Azt mondták, hogy sokkal alacsonyabb mint én. 174 cm-től könnyű alacsonyabbnak lenni... Egy Alisson nevű csaj, aki kb velem egymagas, (kicsit alacsonyabb) és baromi jó teste van, meg a mozgása....
Na de ezt felejtsük is el, hisz háttértáncos... szóval őt fogom ellökni. Próbán a kelleténél erősebben löktem el magamtól, de egy srác elkapta még időben.
- Jajj, úristen, ne haragudj - mondtam sajnálattam.
- Értem, hogy voltak problémáid a barátaiddal, de ne rajtam töltsd ki. Köszi baba hogy elkaptál - nézett a srácra, és megpuszilta.
Szóval hetero, akkor mindegy...
Este 7 óra. Perceken belül kezdődik a koncert. Mindent mégegyszer lecsekkoltak, és a fülemben hallottam"3, 2, 1, indulhatsz" és kifutottam a színpadra, mikrofonnal a kezemben.
- Mizu London? - kiáltottam - Remélem senki nem fogja megbánni, hogy itt fogja tölteni az elkövetkezendő másfél órát, de nem is húznám az időt, kezdjük is! - erre a kijelentésemre tapsvihar tört ki -Mit szeretnétek hallani? - erre a kérdésemre mindenki beordította hogy "Fake friend", amit nyilván mindenki sejtett. Lekapcsolódtak a lámpák, ezalatt gyorsan bejöttek a táncosok. El is kezdtük. Nagyon jól telt életem első koncertje, a színpadon el is feledkezdtem a lámpalázról, csak csináltam amit szeretek. Énekelni, órákon át. A koncert után Sam és Blake kézen fogva sétáltak a backstage-ben, amikor odajöttek hozzám, és megöleltek.
- Nagyon büszkék vagyunk rád. Irtó jó voltál csajszi.- mondta Blake
- Köszi. Kicsit félek, hogy Alisson-on nagyon löktem, beszélni akarok vele.- közben a válluk fölött leskelődtám, hátha kiszúrom őt.
- Ott is van. Megyek beszélek vele. Majd a turné buszon tali. - Odasiettem Alisson-hoz - Szia. Bocsi a zavarásért, csak érdeklődnék, hogy most nem löktem-e túl nagyot rajtad - meglepő választ kaptam.
- Szia. Nem zavarsz, igazából maradjunk ennél, mert így még érzem hogy nem teljesen magamtól esek el, de nem is túl sok, szóval nekem jó volt - vonta meg a vállát, és csörgött a telója, ezért elment. Elindultam a busz felé, ahol paparazzik álltak utamat, de a biztonságiak nem engedték közel hozzám őket. Csak villogtak a kamerák, és mindenfelelől hallottam "Avery ide nézz". Felszálltam a buszra, ők befelé nem láttak, de én tökéletesen láttam ki. Megbizonyosodtam arról, hogy mindenki csak a kamerát fogja, senki nem akar aláírást, vagy csak egy selfie-t. Mindenki felszállt, és elindultunk a reptérre. Az én fejemben csak az volt, hogy a következő megálló Németország fővárosa, Berlin.