Dalba foglalva

19. Nyár vége?

Ethan-el közös reggelink kicsit hosszúra sikeredett, mivel betévedtünk egy Adidas boltba, és ha már ott voltunk vásárolgattunk pár dolgot. Egy melegítő szettel, egy fehér egyszerű pulcsival, és egy új cipővel a kezemben jöttem ki a boltból. Ethan csak egy pólót és egy edzős felsőt vett magának.

Ahogy visszaértünk, gyorsan ledobáltam a cuccaimat, Leah a szobámban dolgozott valamit a laptopján, de mivel rohannom kellett öltözni, ezért csak egy gyors puszit nyomtam ajkára, én mentem is.

A nap végén Mia és az én karakterem egyik lelkizős jelenetét forgattuk. Meglepően jól éreztem vele magam, amikor Chris 5 perces szünetet rendelt el.
- Mia. Lenne egy kérdésem. - szóltam hozzá, miközben vette fel az ágy alól a telefonján, hogy ne unatkozzon.
- Hallgatlak - hajolt vissza az ágy alá, és visszarakta a telefonját úgy, hogy a kamerák látókörében ne legyen majd forgatáskor.
- Miért utálsz engem és Ethan-t? - fordulok felé, miközben törökülésbe helyezkedek.
- Nem utállak - kaptam egy rövid választ, és közben Mia elkezdte a körmét nézegetni.
- Nem úgy érzékeljük...
- Amikor már az utolsó pár lány közül választották ki, hogy is kapja a szerepet, Ethan nyugtatott meg, hogy látván a tánctudásom biztos én kapom meg. Akkor kezdtünk el beszélgetni, és rosszul esik, hogy csak veled van. Mármint azt hittem, hogy jóba lettünk, erre jössz te, egy eléggé ismert énekes, és egyből mintha nem is léteznék. - mesélte Mia a történeket.
- Hogy tessék? - kérdeztem vissza, mivel nem értettem a helyzetet. Vagyis értettem, csak hihetetlennek tartottam.
- Mindenki itt van? - kiáltja Chris - Akkor folytassuk, hogy ma még ezt befejezzük!

Kb fél óra múlva végeztünk, Mia szinte egyből ment a szobájába, de utána szaladtam.
- Mia! - szóltam, mielőtt becsukta volna maga után az szobaajtót - Tudunk beszélni? - választ nem kaptam, csak kinyitotta az ajtót, és beengedett.
- Gondolom Ethan miatt vagy itt. - ült le az ágya szélére.
- Igen... Először is, én nem tudtam, hogy Ethan valakit ismer már innen, másodszor akármikor beszéltem vele, sose mesélt rólad. - magyaráztam, miközben nekidőltem az asztalnak - Hogy hogy nem kérted meg, hogy beszéljetek?
- Jól elvagytok, nem akartam zavarni, de attól még zavart, mert... - nézett le gyorsan a földre, majd csukott szemmel nagy levegőt vett - féltékeny voltam. - erre a kijelentésére hangosan felnevettem.
- Rám nem kell, hogy féltékeny legyél! Ethan és köztem nincs semmi. Szólok neki majd, hogy beszéljen veled, ha gondolod.
- Ne! Ha ő is hasonlóan érezne, akkor biztos nyitna felém, beszélne velem magától is. - dőlt hátra az ágyában.
- Azért remélem, hogy nem csak Ethan lesz a téma, amikor mi ketten beszélünk mostantól.
- Arra célzol, hogy ez a mai jelenet forgatása egy barátság kezdete lesz? - támaszkodott rá a könyökére.
- Eddig nem voltunk barátok? Fel se tűnt!

Rövid ideig elbeszélgettünk még Mia-val, amikor Leah-tól kaptam egy üzenetet, hogy lassan indul.
Elköszöntünk egymástól, majd megbeszéltük, hogy mikor fog jönni legközelebb.

~ Time skip ~

Az utolsó forgatási nap legvégére értünk, holnap lesz publikus az első előzetes a sorozathoz. Ethan és én továbbra is nagyon jóba vagyunk, Mia-val is jóba lettünk a nyár végére, és úgy érzem kezd valami kialakulni Ethan és Mia között.

Könnyes búcsút vettünk egymástól az egész stábbal, majd megbeszéltük, hogy holnap este 8 órakor teszi ki mindneki intagram storyba az előzetest.

Este 7 óra van, de én mindenképp haza akartam még ma vezetni. Összepakoltam gyorsan, és elindultam a kocsihoz.

Beálltam a garázsba, majd amikor beléptem a házba, egy pokróc volt leterítve a kanapé és a TV közé, rajta rózsaszirmok, párna, egy üveg bor, poharak. Égősorokkal volt kivilágítva a szoba, ami biztos, hogy azalatt az idő alatt lett felkapcsolva amíg a garázsban voltam. A következő pillanatban Leah lépett mellém a konyha felől. Ledobtam mindent a kezemből, és szó szerint ráugrottam örömömben. Karjaim a nyaka körül, lábaim a dereka köré fonódtak, amíg ő a fenekem alá helyezte kezét, le ne essek. Akaratlanul is könnyek szöktek ki a szememből, és mivel Leah nyakába fúrtam a fejem, észrevette.
- Remélem ezek öröm könnyek. - letettem a földre a lábam, és megtöröltem az arcom, miközben bólogattam.
- Ezt mind csak miattam csináltad? - biccentettem a kanapé irányába.
- Mivel az az utolsó megbeszélt találkozás nem sikerült, meg akartalak lepni amikor hazajössz.
- Honnan tudtad, hogy most jövök haza?
- Lehet, de nem biztos, hogy Chris-nél érdeklődtem, hogy a drága szupersztárommal holnapra tudok-e egy megbeszélést időzíteni, amire azt a választ kaptam, hogy persze, mert hazaindult. Szerencsére pont akkor írtam rá, amikor indultál.
- És ezalatt a rövid idő alatt ezt mint összeraktad, és ide is értél? - érdeklődtem, pedig igazából lényegtelen volt.
- Titokban reméltem, hogy ma jössz haza, meg a nővéred titokban valami bulit szervezett, és jöttem lecsekkolni, hogy minden rendben van-e... De nem tőlem tudod... És akkor jutott az eszembe, hogy kiengesztellek a betervezett találkozás elmaradása miatt. - húzott magához közelebb, és hosszú idő után ajkaink újra egymáshoz értek.
- És szerinted egy üveg bor elég lesz hozzá? - húztam a szám egy félmosolyra.
- A pizza futár nem fog ennyi idő alatt ideérni, de nyugi, van más terveim, ha nem lennél éhes. - csúsztatta le kezét a fenekemre, és enyhén megmarkolta. Ebben a szent pillanatban csöngettek, Leah kiszaladt, addig én levettem a cipőmet. Éjszakába nyúló beszélgetés után, nem bírtunk tovább vágyainkkal.