Dalba foglalva

17. Ismerkedés

- Bepakoltál mindent? - kérdezte Sam az ágyam szélén ülve.
- Jobban aggódsz mint anya - dobtam hozzá egy pólót.
- Úgyis stylist fogja öltöztetni, és nem a saját ruháit fogja hordani forgatás alatt. - magyarázta Leah fel se nézve a telefonjáról.

Ledobtam az ajtó mellé a táskáimat, jelezve, hogy kész vagyok, majd Sam, Blake és Leah lekísért a kocsimhoz. Bepakoltam, majd elbúcsúztam.
- Biztos nem jössz ma velem? - kérdeztem a barátnőmtől, ölelés közben.
- Ismerkedj, és szórakozz! Elég gáz lenne ha a menedzsered is megjelenne, mivel egy kis buli lesz a vacsora után. - puszilta meg az arcom Leah, majd a kocsi felé lökött gyengéden - És bárki kérdezi, azt elmondhatod, hogy kapcsolatban vagy, de nem szeretnéd még publikussá tenni. Mint menedzsered, azt javaslom a leginkább, hogy kerüld a témát, ne emiatt barátkozzanak veled, vagy épp utáljanak meg...
- Köszönöm a pozitív szavakat...
- Vigyázz magadra Hugi! - ölelt szorosan magához Sam, majd Blake is csatlakozott.
- Oh csak London másik oldalán leszek nem a világ végén! Plusz FaceTime... - próbáltam egy levegővel kimondani, mert még azt is kiszorították belőlem. Leah telefonja megcsörrent, felvette, kicsit arrébb ment beszélni, majd ahogy visszajött hozzám fordult.
- El tudnál dobni az irodámhoz? Egy megbeszélésem van a főnökömmel, és valami vészhelyzetről beszélt.
- Persze. Utána anyához beugrok, és indulok tovább.

Egy utolsó ölelés után beültem a kocsimba, Leah-t kitettem az irodaháznál, megígértettem vele, hogy bármi baj van, ír, vagy hív, majd indultam anyához.
Anya könnyes szemekkel búcsúzott el tőlem, apa meg pont segített neki valami papírokban, ezért tőle is el tudtam köszönni.

Az út elég gyorsan eltelt, kedvenc dalaimat hallgattam, a GPS-t követve, amikor egy utolsó jobbos kanyart véve egy hatalmas parkolóba érkeztem. Egy sorompó állta utam, majd egy "Security" feliratú pólós aputestes, kopasz férfi lépett a kocsim mellé. Lehúztam az ablakom, és próbáltam a legkedvesebb, legtisztelettudóbb hangnemben megszólalni.
- Jó napot kívánok! Avery Blaise vagyok a "Theater kids" sorozat forgatására érkeztem. - hadartam végig amit Leah kért tőlem, hogy így mondjam, majd mosolyogtam rá a férfira.
- Rendben, egy személyit kérnék, felírom az autó típusát, és rendszámát, hogy bármikor ki és be tudjon járni. - pár perc után visszalépett a kis porta szerű mini házikóba, aminek sose tudtam a nevét, és ez után se fogom tudni, de minek is, majd felemelkedett a sorompó és kerestem egy üres parkolót.
Egy fiatal hölgy lépett mellém, amíg vettem ki a táskáimat.
- Üdvözlöm. Olivia vagyok, én fogom magát körbevezetni, és a szobáját megmutatni. - "Crew" feliratú póló volt rajta, kezében egy tablet, az övére csatolva egy nagy csomó kulcs.
- Tegezz nyugodtan, ha együtt fogunk dolgozni egyszerűbb lesz. - mosolyogtam rá, és bezártam a kocsit - Le tudok valahol pakolni?
- Persze, a szobádat mutatom meg először, majd körbevezetlek a legfontosabb helyeken, megmutatom a vacsora helyszínét, majd ha szeretnéd visszakísérlek a szobádhoz, nehogy eltévedj.

A körbevezetést követően, úgy döntöttem egyedül is visszatalálok a szobámba, de ez nem teljesen így lett. A szobaszámot tudtam, de hogy ezeken a folyosókon mikor merre kell kanyarodni azt elfelejtettem. Épp kezdtem feladni, amikor egy srácot pillantottam meg az egyik szobából kijönni.
- Szia. Bocsi a zavarásért, a 304-es szoba merre van? Teljesen eltévedtem a folyosókon. - vakartam meg a tarkóm.
- Gyere megmutatom. Ha esetleg máskor is eltévedsz, csak ordibált hogy "Ethan, eltévedtem megint!" és már mutatom is majd az utat - nevetett, miközben két lépéssel előttem ment.
- Szóval Ethan a becses neved... Avery vagyok.
- Igen, tudom, szerintem pont te leszel az egyik akit nem kell sokaknak bemutatni majd este a vacsin. - állt meg végül, amikor felnéztem a 304-es szoba mellett állt.
- Szóval te is azért vagy itt, mert benne vagy a sorozatban? - érdeklődtem.
- Szerinted melyik idióta egyetemista maradna csak úgy itt a nyárra? - nevetett megint saját poénján, amire már én is elmosolyodtam - De igazából idejárok egyetemre, táncolok szabadidőmben, szóval azért ismerem a helyet ennyire, és igen, a sorozat miatt vagyok amúgy itt, beválogattak szerencsére.
- Tehát egy idióta egyetemista vagy, mert nyáron itt vagy? - kerestem a kulcsot a zsebemben.
- Touché! - nevettünk mindketten - Magadra hagylak, pakolj ki meg ilyenek, este találkozunk. Esetleg idejöjjek, és mutassam az utat, vagy megoldod egyedül? - poénkodott továbbra is a helyzeten.
- Viccelődj amennyit csak akarsz, ahogy a fociban is mondják a hazai pálya nagy előny. De mindent félretéve, örülnék neki, ha együtt mennénk, legalább egy embert ismerjek... Meg persze nem szeretnék késni azért mert eltévedek. - mosolyogtam rá, miközben a kulcsot a zárba helyeztem.
- Akkor 7 előtt 5 perccel itt vagyok!