Your Memories, Your Choice / Johnten (Befejezett)

°12°

-Jó újra látni - mosolygott a srác, de Johnny továbbra is döbbenten ácsorgott.

-Mit csinálsz itt?

-Az iskolámban szünet van, eljöttünk Szöulba, gondoltam megkereslek.

Johnny ridegen biccentett, de láttam rajta, csak megjátsza.
Most már tényleg legszívesebben felpofoznám magam, hogy pénteken félbeszakítottam. Akkor legalább tudnám mi folyik itt. De így, a sötétben tapogatózok.

-Nincs kedved elmenni valahova? - na erre a kérdésre felfigyeltem, de nem mertem Johnnyra nézni.

-Most nem érek rá. - válaszolta végül.

-Akkor... - kutatott Junsu a kezében, s egy papírfecnit adott Johnnynak - A hotel címe ahol megszálltunk. Ha esetleg mégis akarnál beszélgetni, vagy valami.

-Izé...haza menjek hogy tudjatok beszélni, vagy valami? - szóltam halkan, kapkodva közöttük tekintetem.

-Jó lenne.

-Nem! - vágta rá Johnny Junsuval egyidőben - Együtt megyünk.

Ismét megfogta kezemet, s úgy nézett az előttünk álló, szőkített hajú srácra. 

-Oh! - esett le neki - Még be sem mutatkoztam! Jung Junsu vagyok - hajolt meg.

-Chittapon Leechaiyapornkul - viszonoztam halványan, de nem túl szívesen.

Nevem hallatán kicsit kikerekedtek szemei, nyilván nem egy hosszú, thai névre számított.

-Éés akkor ti...

-Igen. - szakította félbe Johnny - és megköszönném ha félre állnál.

-Oh! Igen...persze...menjetek csak - állt félre zavartan.

Johnny egy pillanatot sem várva húzott el a srác mellett.

-Azért...ha beszélni akarsz...tudod a címem! - kiáltott utánunk, de Johnny vissza sem nézett.

Hosszú percekig síri csend volt közöttünk, ami kezdett kényelmetlen lenni. Reméltem hogy hamarosan megtöri a csendet, de ez nem így történt. Szóval nekem kellett.

-Biztos filmet akarsz nézni? - nem válaszolt - Johnny?

-Hm? - kapta fel fejét - Ne haragudj, nem figyeltem...

-Semmi baj, nem fontos... Jól vagy? - utaltam hulla sápadt arcára, s még mindig hevesen emelkedő mellkasára.

-Persze, csak meglepődtem. Te jól vagy?

-Tekintve hogy nem tudom mi történik...nem teljesen.

-Tudom hogy ez most elég zavaros... De még én sem fogtam fel hogy itt van, nem biztos hogy el tudnám mondani ma...

-Megértem, ne aggódj - döntöttem vállának fejem, s ő hajamra simított.

Valamelyest kényelmesebb csendben sétáltunk még pár percet, mikor megálltunk egy ház előtt.
Johnny kézfogásunk elengedve vette elő a kulcsot, s engedett be minket.

A ház egyébként egy átlagos, kis családi ház volt, aminek nem volt emelete, így minden a földszinten van.

Johnny mint valami élő halott, úgy ment a konyhába.
A pulton egy sárga cetli díszelgett, amit elolvasva gúnyosan felnevetett.

-Hasznos üzenet - mutatta felém a cetlit, amin nem volt sok minden.

"Junsu itt van, keresett"

-Küldhetett volna sms-t vagy valami - hajította ki a kukába - Mit kérsz inni? - eröltetett mosolyt az arcára.

-Víz. - vágtam rá, s ő bólintva töltött nekem egy pohár ásványvizet.