Your Memories, Your Choice / Johnten (Befejezett)

°9°

Pénteken mikor kiléptünk az iskolából, mintha egy szikla esett volna le a szívemről. Hosszú pár napot tudhatunk magunk után, miután mindneki rájött hogy nem csak barátok vagyunk. Szívem szerint nem tettem volna ezt ennyire nyilvánvalóvá, de Johnny ragaszkodott ahhoz, hogy úgy viselkedjünk mintha nem is lennének ott. Így történt hogy gyakran megölelt, megpuszilt, és általában kézen fogva közlekedtünk, a suli falain belül is. Csak úgy mint most, hazafelé sétálva.

-Nincs kedved bejönni? - vetettem fel az ötletet.

-Biztos? A szüleid... - világított rá az apró tényre.

Tegnap délután azt beszéltük, hogy őket egyelőre nem avatjuk be. Sok volt nekik az is hogy transznemű vagyok, nem hogy még beállítsak hogy meleg vagyok, és barátom is van. Szóval úgy egyeztünk meg, hogy egy kicsit várat a dolog.

-Kis lépésekben adagoljuk neki. - csimpaszkodtam belé másik kezemmel - Elsőként bemutatlak neki. Meg aztán még soha nem jártál bent, csak kint.

-És kíváncsi is vagyok a szobádra!

-Na ott semmi extra nincs...mint egy unalmas, normális szoba.

-Annyira csak nem rossz!

-Oh dehogynem! Majd meglátod...egyszer próbáltam kidekorálni de... - kezdtem a hosszú storyba.

-Szóval egy két oldalú ragasztó miatt letéptél majdnem 50 centit a vakolatból?? - hitetlenkedett percek múlva.

-Komolyan mondom! Azt hittem hogy apa megfojt...dühös is volt.

-És mi mentett meg?

-Hát éppen akkor ért haza A... - kezdtem, majd realizáltam, s azonnal félbe is hagytam a mondatom.

-Minden rendben? - kérdezte.

-Persze! - eröltettem mosolyt az arcomra - Megjöttünk. - tereltem a témát, miközben a bejárat felé kezdtem húzni.

-Oké...szóval. Anya elég kínos tud lenni, meg sok kérdése van néha, ne hagyj el jó?

-Jó - nevetett fel - És mi van apukáddal.

-Még nem ért haza - legyintettem, s benyitottam - Anya!

Kiáltottam miközben elengedve Johnny kezét ledobtam a táskámat, s a kabátomat is felakasztottam. Johnny cuccait is elrendeztem, aztán mosolyogva, alkarjára fogva húztam a nappali irányába.

-Szia! - köszöntem az olvasó anyának, aki felpillantott, de amint meglátta Johnnyt, be is csukta az ölében fekvő könyvet - Anya, ő it Johnny!

-Jó napot kívánok! - hajolt meg illedelmesen.

-Szervusztok! - mosolyodott el anya, tetőtől talpig végigmérve barátomat - Örülök hogy megismerhetlek Johnny - állt fel végül, s kezét nyújtotta -  Kang Yuri vagyok. Szívesen mondanám hogy sokat hallottam már rólad, de ez nem így történt - szórt szikrát felém tekintete.

Johnny felnevetett, s megrázta fejét.

-Nincs is semmi érdekfeszítő amit rólam tudni kellene.

-Te nem itt születtél ugye?

-Nem asszonyom, Amerikában. Egy jó ideig ott is éltem - válaszolta.

-Gondoltam hogy külföldről jöttél! Nem te vagy az új diák véletlenül?

-De, de igen én vagyok.

-Azt hallottam hogy az előző iskoládból...

-Najó ennyi elég is lesz a faggatásból - szóltam közbe, s Johnnyt a lépcső felé fordítottam - fent leszünk!