Your Memories, Your Choice / Johnten (Befejezett)

°20°

Tekintve hogy amúgy is támadás áldozata volt, Johnnyval nem kellett külön hívnunk a rendőrséget, másnap megjelentek maguktól a kórteremben ahol épp kártyáztunk.
De mivel nem voltam érintett, így engem kizavartak konkrétan.
A folyosón vártam hogy végezzenek a beszélgetéssel amiből egy szót sem hallottam nagy sajnálatomra.
Aztán mikor nyílt az ajtó, és az egyik behívott, rendesen megijedtem hogy mit akarhatnak tőlem is.

A szobában szinte tapintható volt a feszültség. Johnny a takarót bámulta, míg a rendőr a mellette levő széken ülve készítette elő a tollát hogy az én adataimat is rögzítse. Gondolom...

-A Barátja tudomásunkra juttatta, hogy Ön is kapott fenyegető üzeneteket, és többször is testileg bántalmazták az említett személyek. Igaz ez?

-Igen - bólintottam lenyelve a nagy gombócot a torkomban.

-Milyen gyakran fordultak elő a testi bántalmazások, illetve mennyire voltak súlyosak? - nézett fel rám.

-Általában heti 3-4 alkalom vol amíg Johnny meg nem jelent - kezdtem magyarázni - Soha nem voltak túl súlyos sérüléseim.

-Nem volt 8 napon túl gyógyuló esetleg?

-Nem emlékszem hogy ilyen történt volna - ráztam a fejemet.

-Értem. - csukta be a jegyzetfüzetét - A következő fog történni. Mind a két vallomást felvettük, lejegyeztük, és a bizonyíték is a birtokunkban van - utalt a hangfelvételre, és Junsu üzenetére amit Johnny adott át- Sajnos a testi bántalmazások kapcsán nincs bizonyíték - pillantott rám - Így ha amiatt eljárást szeretne indítani, szemtanúkat kell keresnünk. Ez a folyamat emiatt elhúzódhat. Emiatt meg kell kérdeznem, szeretne-e eljárást indítani az említett személyek ellen?

Johnnyra pillantottam de az arca teljesen kifejezéstelen volt. Egyedül kellett döntenem. Junsu és Moonsuk így is megkapják a magukét, nem mellesleg egy nagy macerát akasztanék a nyakamba a pereskedéssel. Meg aztán, Johnny feljelentést tett szóval ezek után biztos nem jönnek a közelünkbe. Semmi értelme ha még én is megteszem.

-Nem, nem szeretnék. - válaszoltam határozottan.

-Rendben - állt fel - Akkor a fejlemények kapcsán, illetve további információk kapcsán még jelentkezni fogok. De persze ha időközben akad bármi mondanivaló, az adott számon bármikor elérhető vagyok - magyarázta az ágyban fekvőnek.

-Köszönjük szépen - hajtott fejet Johnny, majd én is megköszöntem a segítségüket.

-Na mit szólsz? - kérdezte ahogy az idegenek elhagyták a szobánkat.

-Nem is tudom. Biztos jó lesz ez így? - bizonytalanodtam el az ágyára fészkelve magam.

-Egy rendőrségi ügy után nem mernek majd a közelünkbe jönni. - fogta meg a kezem.

-De ez egy csomó macera - húztam el számat.

-Szerinted nem volt jó ötlet feljelenteni őket? - zavarodott össze.

-Nem! Vagyis de! Jó ha megkapják a magukét... Csak tartok tőle hogy mi lesz ha bosszút akarnak állni vagy ilyesmi. Tudod...

-Ne aggódj, Junsu visszabújik az odújába - ült fel hozzám - Moonsuk meg a többi pedig biztos ki lesz csapva és  tuti nem veszik fel őket a környékre. Nem lesz semmi baj. Hidd csak el. - nyomott apró puszit ajkaimra pecsétként.

-Elhiszem neked - mosolyodtam el.

-Na ez az én Chittaponom - simított hajamra vigyorogva.

~3 hónappal később~

A feljelentgetős mizéria lezárult végre. Végül én is megtettem a feljelentést, biztos ami biztos. Ahogy Johnny gondolta, mindegyikőjüket kicsapták, és Moonsuknak egy hajszálon múlt a fiatalkorúak börtöne, de végül csak felfüggesztett börtönbűntetést kapott. Junsu távoltartási végzés miatt többet a közelünkbe sem jöhet, illetve felfüggesztettet kapott a fenyegetés miatt.

Be kell valljam nagyon boldog voltam mikor kijöttünk a bíróság épületéből.
Johnnyval azonnal elmentünk ünnepelni egy étterembe.
Egyébként mind a ketten majd kicsattanunk. Nekem már semmi bajom, és Johnny sebei meg sérülései is eltűntek a hónapok alatt.

Egy mázsás teher került le a vállunkról, és boldogan tervezzük a következő éveinket. Mert hát messzire a legjobb tervezni, nem igaz?

Egyre több időt töltünk együtt, főleg most hogy nyár van.
A kirándulás nagy kedvencünk lett, legyen az a közelben vagy az ország másik felében, de mi mindig készen állunk rá.
Egy másik szokásunk különböző kajáldákat és kávézókat meglátogatni, meg pontozni. Egy külön könyvbe vezetjük a véleményeinket, és nagyon komolyan vesszük ezt a "szakmát".
Meg persze élvezzük ha a szüleink (akik egyébként nagyon jól kijönnek egymással) ajánlót kérnek.

Újabban gördeszkázni tanulunk, még egy deszkás parkot is találtunk, bár azt hiszem nem meglepő ha azt mondom, hogy Johnnynak sokkal jobban megy mint nekem. De élvezem ahogy próbál elkapni mielőtt elesnék. Általában sikerül neki, de volt már pár csúnya esésem. Az egyiknél még őt is magammal rántottam...

A karaoke szobákban is rendszeres vendégek vagyunk, és nagyon toljuk, bár néha csak teljesen poénból.
Ami még meglepőbb hogy szereztünk pár barátot is, akikkel készülhetünk az egyetemre és elfogadnak minket úgy, ahogy vagyunk.

Apropó, egyetem. Ugyan azt a helyet szemeltük ki, és úgy döntöttünk hogy kicsit önállósodunk majd, szóval kiveszünk egy kis lakást ahol élhetünk együtt.

Az együttélést persze már nagyban gyakoroljuk. Ez annyit tesz, hogy sokat alszunk egymásnál, és olyankor maratont tartunk, hajnalig le sem fekszünk. Legalábbis én nem, de Johnny sokszor bealszik és másnap nézhetjük vissza hogy mi történt.

Hiába hittem hogy ez csak egy klisé, a szerelem tényleg akkor jött amikor egyáltalán nem számítottam rá. No meg mikor a hátam közepére sem kívántam. De sebaj, mert van egy Johnnym.

-Ma is be fogsz aludni? - kérdeztem ahogy bebújva mellém átkarolta derekamat.

-Hulla vagyok Ten... - motyogta nyakamba fúrva fejét - Hogy bírsz te napokig hajnalig fent lenni? Eddig azt hittem én vagyok éjjeli bagoly...

-Ennyire fáradt vagy? - cirógattam hátát.

-Egy kicsit... - motyogta alig érthetően.

-Akkor jobb ha ma alszunk. - csuktam le a laptopot sóhajtva.

-Nem kell! Figyelek esküszöm...

-Dehogy figyelsz! - nevettem fel - Már félig alszol.

-Uhum mehetünk... - "válaszolta".

Mosolyogva csóváltam fejemet, és a legkevesebb mocorgással tettem le a gépemet. Nem akartam túlságosan felébreszteni

-Jó éjt Johnny - adtam puszit feje búbjára, majd átölelve hunytam le szemeimet.

-Chittapon...

-Hm?

-Szeretlek - suttogta.

-Én is téged - bújtam hozzá boldogan verdeső szívvel.

Izé... Hello... Meg viszlát?
Üdvözlök mindenkit az utolsó rész végén. Meglepi...

Bevallom én sem ilyen rövidre terveztem, de úgy éreztem hogy ha most nem zárom le akkor nagyon sokáik fog egy helyben állni publish meg minden nélkül, szóval gondoltam jobb ez így.

Nagyon izgatott voltam mikor elkezdtem ezt a könyvet, és habár nem vagyok vele teljesen elégedett, de nem is bánom hogy megírtam. Most kicsit fura elbúcsúzni tőle... De ez van. Nem igaz?

Habár kicsit elsiettem így a végét a történetnek, remélem élvezhető volt, és hogy tetszett nektek❤️

Hamarosan hozok vagy egy Jaeyong, vagy egy Jooheon x Changkyun könyvet, ha nem akartok lemaradni, mindenképpen kövessetek be 😶

Illetve nem tűnök el teljesen hiszen a Kpop imagination és a Jikook könyvemnél megtaláltok 🤭