Your Memories, Your Choice / Johnten (Befejezett)

°2°

Hiába próbáltam lerázni Johnnyt, ragaszkodott hozzá hogy vezessem körbe.
Na nem mintha nem barátkoztam volna vele szívesen, de ha ő velem barátkózik, akkor neki annyi. Ugyan az lesz vele, ami velem. Azaz lehet mégsem, hiszen mindenki fél tőle.
Még az is lehet hogy csak ezért barátkozik velem. Mert mással nem tud.

-Min agyalsz ennyire? - rántott vissza gondolataim főszereplője.

-Semmin. - vágtam rá mellette sétálva, s kitoltam az udvarra vezető ajtót - Ez lenne az udvar.

Bólintva nézett körbe az egyébként nem nagy szám füves részen. Volt három pad, egy fa, meg egy kis rész, ami fedett volt, hogy ha esik, be lehessen állni akár oda is.
Az érdekes talán az emberek sokasága volt. Feltűnően sokan voltak kint, és kisebb-nagyobb csoportokra osztódva beszéltek. Egészen addig, míg meg nem láttak minket, mert akkor aztán mindenki minket nézett. Legnagyobb örömömre Moonsuk is az udvaron volt. A pad támlájáról kémlelt minket kíváncsian, de olyan tekintettel hogy az ütőér megállt bennem.

Érzékeltem hogy Johnny engem néz, és mivel a fejem lehajtottam, tudta hogy valami gáz van.

-Menjünk be! - jelentette ki, majd meg sem várva reakciómat, alkaromra fogva fordított meg - Mi a franc volt ez? - kérdezte mihelyst becsukódott mögöttünk az ajtó.

-Hát...t-te még t-tudod... - hebegtem próbálva rá terelni a témát.

-Nem vagyok vak. Láttam a csávót. Miatta nem kellene veled barátkoznom? - faggatózott tovább.

Nem terveztem válaszolni neki, így lehajtott fejjel sétáltam mellette.

-Ez a büfé...

-Chittapon! - állt meg szigorúan - Mi folyik itt?!

-Muszáj ezt itt megbeszélni? - gyűrögettem ruhám ujját körülnézve.

Johnny is követte a példámat, óvatosan körbenézve konstatálta hogy mindenki aki csak a folyosón volt, minket nézett.
Sóhajtva hunyta le a szemeit egy pillanatra, s bólintott.

-Igazad van. Túl sokan vannak akik nem tudnak a saját dolgukkal foglalkozni! - emelte meg a hangját, szemeivel szikrákat szórva.

Mindenki elfordult, vagy elment azonnal. Féltek tőle, de nem csodálom. Bár, azt már igen hogy én miért nem? Mert Johnny nem is volt olyan mint amiket hallottam róla. Mindneki azt mondta hogy egy nagyképű, és arrogáns igazi rosszfiú. Emiatt tartottam is tőle. De nem igazán tűnik annak. Sokkal inkább egy jófej srácnak, aki hibát követett el. Bár, simán kinézem belőle hogy verekedik...nem szabad megtudnia mi vagyok. Ő az egyetlen aki szóba áll velem.

-Hogy várod el hogy mindenki saját magával foglalkozzon, ha ő sokkal érdekesebb? - hallottuk a hangot.

Én tisztán láttam ki az, de Johnnynak meg kellett fordulnia hozzá. Természetesen Moonsuk volt, és nem hagyta el a nagyképűséget sem egy óra alatt. Rágózva, borzasztő lazasággal és pimaszsággal bámult minket.

-Aha. Bocs, nem emlékszem...ki is vagy? - kérdezte Johnny.

-Hwang Moonsuk, állok szolgálatodra! - hajolt meg inkább lenézően - Te meg gondolom Johnny vagy. Az új srác.

-Talált süllyedt - biccentett az említett, zsebre dugva kezeit.

-Miért vagy ezzel az izével? - biccentett felém életem megkeserítője.

-Ha az izé alatt Chittapont érted, akkor azért mert sokkal érdekesebb társaságnak bizonyul mint ti.

-Majd meglátjuk - húzta gonosz mosolyra a száját Moonsuk - Köztünk mindig lesz helyed - tárta ki lazán karjait.