Your Memories, Your Choice / Johnten (Befejezett)

°17°

-Fiúk... Ideje felkelni mert elkéstek.

Hallottam anya reggel idegesítő hangját, s ösztönből jobban magamhoz szorítottam amit épp ölelgettem.
Csak akkor esett le a dolog, mikor az a valami is átölelt.
Szinte kipattantak a szemeim, úgy mértem fel a helyzetet.
Johnny rajtam alszik szinte, anya pedig az ajtóban állva figyeli a zavaromat. Ami mellesleg látszólag szórakoztatta is.

-Egy kettő egy kettő! - tapsolt, s aztán kiment végre.

Még mindig sokkoltan, mozdulatlanul feküdtem, mikor Johnny végre ébredezni kezdett.

-Miért van ilyen világos? - nézett maga mögé az ablakra.

-Elaludtunk...

-Szóval...egész este mi... - kereste a szavakat.

-És anya most nyitott ránk. - bólintottam.

-Te figyelj csak... - támasztotta állát mellkasomra - Szerintem már a múltkor leesett neki.

-Tudom, említette miközben főztünk - sóhajtottam - Csak nem így akartam neki elmondani.

-Ne haragudj - vette elő bociszemeit.

Elmosolyodva simítottam puha hajába.

-Mi lesz ma veled?

-Szerintem kihagyom az első órát. Hazamegyek rendbe szedem magam, aztán megyek. Rendben leszel? - utalt Moonsukra.

-Persze, előtted is megvoltam.

-Ha így nevezed hogy naponta vert - forgatta szemeit - De amíg én ott vagyok...egy ujjal sem érhet hozzád többé! - jelentette ki, s apró puszit nyomott ajkaimra.

Szerencsére tényleg nem történt semmi, simán ment amíg Johnny hiányzott. Utána meg minden ment ahogy eddig.

Egész nap levakarhatatlan vigyor terüpt el az arcomon, hogy akaratomon kívül is, de együtt aludtunk és együtt keltünk! Sokkal jobban kezdődött így a nap, ami egy kis plusz energiát adott.

Ami az órákat illeti... Semmi exta. Volt pár dolgozat meg ilyenek, de túléltük. És a hetedik óra végét jelző csengő után, már siettünk is kifelé.

-El kell mennem beszélni a  tanárral, a hiányzás miatt. Megvársz?

-Csak siess mert éhen pusztulok! - mentem bele egyből.

-Sietek! - adott puszit homlokomra, s elengedve kezem az ellenkező irányba indult.

Mosolyogva sétáltam ki az épületből, ám mikor megláttam az iskola előtt ácsorgót...na a mosoly le is hervadt az arcomról.

-Te mit akarsz itt? - néztem rá barátságtalanul - Ha Johnnyt akarod zaklatni, akkor nem javaslom.

-Igazából... - tett felém pár lépést - Én hozzád jöttem.

-És mégis mit akarsz TE, tőlem? - fontam karba kezeimet.

-Ah! - húzta apró mosolyra ajkait - Szóval akkor neked is beadta a "rossz Junsu" mesét.

-Mi?

-Gondolom nem tudod, de tegnap nálam volt. - húzta ki magát.

-De. De igen tudom. Ugyanis elmondta. - mondtam, gondolva hogy ezzel most nagyon áthúztam a számításait.

-Igazán? - húzta fel szemöltökét - Azt is elmondta, hogy mi történt?

Értetlenül néztem rá, hiszen nem kissé zavart össze.

-Miről beszélsz?

-Sejtettem - sóhajtott, s előhúzott egy fehér borítékot - Majd ez elmeséli helyette, és helyettem.