Your Memories, Your Choice / Johnten (Befejezett)

°15°

-Micsoda?

-Vagy genderfluid...m-még nem vagyok biztos benne melyik...-habogta.

Csakhogy még mindig nem tudtam miről beszél.

-Ácsi ácsi ácsi! - fogtam le hadonászó kezeit - Azt sem értem miről beszélsz Junsu! Lelassítanál, és elmondanád melyik micsoda? - kértem kedvesen, s ő idegesen bólintott.

-Egy jó ideje...vagyis...sokszor jobban érzem magam, ha arra gondolok hogy lány vagyok. Ha úgy öltözök, viselkedek, vagy gondolkodok. Vagy valami. Nem teljesen értem, de jobban érzem magam. A nonbinary az, hogy a két nem között érzi magát. A genderfluid...pedig mikor hogy - bökte ki nehezen.

Nem mondom, meglepődtem.

-Ezért kerültél?

-Féltem a reakciódtól. Inkább...inkább eltávolodtam, hogy ne te taszíts el.

-Legközelebb meg kellene előbb kérdezned vagy valami - mosolyogtam.

-Akkor te nem...?

-Hogy tudnálak elítélni mert önmagad vagy? Akkora idióta vagy! - nevettem fel.

-Nem vicces! - rázta le kezeimet, s bedobva a durcát, elfordult.

-Naa! Ne csináld! - álltam fel, s hátulról fontam köré karjaimat - Azt hittem hogy valami rosszat csináltam...hogy azért nem válaszolsz, mert megutáltál.

-Dehogy! - nézett fel rám - Tényleg nem így kellett volna... Ne haragudj. - húzta el a száját.

-Fátylat rá! - öleltem szorosabban.

Így jobban belegondolva...lehet már itt is éreztem iránta valamit.

A nyár során ismét, mintha összetapadtunk volna. Elkísértem vásárolgatni, meg minden egyébb.
A kapcsolatunk új szintre lépett közben. Sokkal többet ölelt meg, és sokkal többet bújt hozzám.
Ősz közepén arra lettem figyelmes, hogy bizony, érzek valamit iránta.

Beleestem Junsuba, és nem tudtam mit tenni ellene.
Éppen ezért, mikor az emberek bántani kezdték amiatt aki, megvédtem. Egy rossz szóért már ugrottam, és kész voltam akár verekedni is.

Annyira elvakított a szerelem, hogy nem vettem észre, egy idő után már csak kedve szerint irányított.
Lemondtam a családi programjaim, az ő pitiáner dolgaiért, és ha bárkivel haragban volt, csak megkért, és elrendeztem.

Aztán jött egy házibuli, és lerészegedtem. A felelsz vagy mersz még józanul is veszélyes, nemhogy négy vagy öt Soju után.
Hirtelen azon kaptam magam, hogy feladatot kaptam. Meg kellett hogy csókoljam a legjobb barátomat. Az pedig Junsu.
Látta hogy mennyire nem tudtam mit tegyek, így ő csókolt meg. Nem akartam elengedni, már abban a pillanatban mikor hozzám ért. De ahogy éreztem ajkait, nem bírtam elengedni.

Fél órával később, már egy szobában voltunk. Az elmém ködös volt, alig emlékszem valamire.
De ami megmaradt, abból össze lehetett tenni az este eseményeit. Ahogy az ölemben ülve csókolt...ahogy ledöntöttem az ágyra...ahogy a kezét fogtam...

És ahogy reggel, irgalmatlan fejfájással ébredtem mellette. Egy szál semmiben.
Azonnal bepánikoltam, hogy mindent elcsesztem kettőnk között, legszívesebben addig vertem volna a falba a fejem, míg be nem törik.

De akkor hozzámbújt álmában. A fejét a vállamra tette, a kezét pedig a mellkasomon pihentette.
És én csak csodáltam, miközben aludt.