°13°

154 15 17
                                    

~Johnny szemszög~

Nem akartam elküldeni Chittapont. Legalábbis eredetileg. De Junsu teljesen felkavart. Azt hittem lezártam a múltam vele kapcsolatos részét, de amikor ma megláttam valami elkattant bennem. Egyszerre örültem, és lettem mérges. Teljesen elfelejtettem hogy Ten is ott van, míg meg nem szólalt.
Ki akartam dobni a fecnit...de egész úton agyaltam hogy mit kellene tennem. Úgy éreztem muszáj elmennem és lerendeznem a dolgokat, mert különben meg fogok őrülni! Csak le akarom zárni az egészet.

Ezért nem mentem Chittapon után. Taxit hívtam, és kevesebb mint negyed óra múlva már a hotel felé tartottam, idegesebben mint valaha.
A fuvart kifizetve rohantam a portára, ahol megmondták merre találom a szobát.
Nagy lépésekkel haladtam a folyosón, a szívem a torkomban dobogott szinte.
Ahogy egyre közelebb és közelebb jutottam hozzá a vörös szőnyeges, lágy falú folyosókon, egyre jobban bizonytalanodtam el.
De nem volt vissza út. Amint megálltam a 467B számú ajtó előtt, már baromság lett volna ha megfordulok.

Csak elküldöm. Elküldöm, és aztán itt sem vagyok. Megyek Tenhez, hogy kiengeszteljem. Hogy addig ölelgessem, és halmozzam el puszikkal, míg már nevetve bújik hozzám.

A barna hajú páromra gondolva egyre inkább sietni akartam.
Nagy levegőt véve kopogtattam, s vártam.
Idegességemben rugózva vártam, míg ki nem nyílt előttem az ajtó.

-Tudtam hogy eljössz - mosolyodott el.

Junsu nagyon megváltozott. Alig pár hét telt el, de sokkal jobban tudja használni a sminkeket. Tetszik ez a visszafogott stílus. A fekete haja is a múlté, kicsit hosszabb, szőke tincsei most egy kis coffban voltak összefogva.

-Nem jókedvemből...

-Gyere be - mondta kedvesen, fittyet hányva modoromra.

-Hagyj békén Junsu. Menj el, és ne keress többet!

-Hú... - tárta ki az ajtót - Te aztán a lényegre térsz.

-Nem is jöttem másért.

-Azért, igazán bejöhetnél, hogy ne az egész szálloda hallja.

Pár pillanat alatt felfogtam hogy valóban nem lenne túl jó, így ha kelletlenül is, beléptem a szobába.
Ahogy rá vall, minden szerte-szét volt dobálva. Ruhák a földön, az asztalok tele minden bizbasszal.

-Nem változtam - vette észre hogy körbenézek.

-Pontosan emiatt aggódom. - fordultam felé - Mit akarsz itt?

-Visszakapni a legjobb barátomat. - mondta gúnyosan.

-Minden, ami köztünk volt, egy nagy hiba.

-Ugyan miért mondod ezt?

-Mert ez az igazság! Meg sem kellett volna ismerjelek.

-Most csak túl zavart vagy. Inkább üljünk le és...

-Manipuláltál Junsu! - csattantam fel dühösen, miközben közelebb lépett hozzám - Azt akarom hogy elmenj innen!

-Ne hozz elhamarkodott döntéseket - simított mellkasomra.

Élesen vettem be a levegőt, kontrollálva magamat. Mihelyst ez sikerült, elkaptam csuklóját.

-Ne fogdozz. - mondtam a lehető legnyugodtabb, de legfenyegetőbb hangnemben.

-Mind a ketten tudjuk hogy most feldúlt vagy - nézett a szemembe - Ahogy azt is, hogy nem akarod hogy elmenjek.

-Szerettelek...de te csak kihasználtál. - gyűlt egy gombóc a torkomba.

Your Memories, Your Choice / Johnten (Befejezett) Donde viven las historias. Descúbrelo ahora