{Az~Utca} ||Peter Parker fanficton|BEFEJEZETT|

~13:Hosszú Idő Után~

°3 évvel később°

Lassan 3 év telt a fiatal lány tragédiája óta. A lány holttestét azóta se találták meg, pedig mit meg nem adtak volna azért, ha legalább tisztességesen elhanvaszthatták volna. De hát ilyen az élet. Mármint a halál. A mai napokban a lelkek úgy szállnak ki a testből, mint ahogy a virág szirmai hullanak le a földre, ahol már senki nem törődik velük. Viszont Apollónia sírja nem ilyen volt. Őt a csapat sose felejtette el. Rendszeresen jártak a sírhoz rendben tartani, mivel a lány sokat jelentett nekik. Rogers kapitány, Loki és Tony talán többször is jártak mint mások. Hibáztatták magukat, hogy egy fiatal élet veszett oda miattuk. Viszont tudták, hogyha a lány áldozata nincs akkor a Föld se lenne. Utólag derítették ki, hogy a Wandáénak hitt erőhullám, ami a lények 60%át elpusztította, igazából a fiatal kis boszorkányé volt. Midgárdon őt tartják a megmentőnek, sőt Odin még Asgárdban is meggyászoltatta a lányt aki megváltoztatta a csínytevés Istenét.

~Peter szemszöge~

A nap selymesen világít be a szobámba a nagy ablakon keresztül. A madarak csicseregnek és minden annyira nyugodt. Épp fordulnák meg a nagy puha ágyamban, viszont ebbe egy apró test megzavar. Lassan nézek a teremtmény hosszú vörös hajára, és szinte reflexszerűen ölelem át derekát és húzom magamhoz a gyönyörű lányt. Csendben emelkedem arca felé, hogy a homlokára nedves csókot adjak viszont mielőtt akjaim a vékony bőrhöz érnének a test köddé váll, én meg hirtelen ülök fel az éjszaka sötétjében. Hajam verejtékesen tapad a homlokomra, míg a mellkhasom gyors tempóba emelkedik és süllyed. Álmodtam. Ebben a három évben nem is először, és biztos vagyok benne,hogy nem is utoljára. Az órámra nézek ami hajnali négyet mutat így egy nagyot sóhajtva kikászálódom a biztonságot rejtő ágyamból, és sétálok a fürdőbe, hogy egy forró zuhanyt vegyek. Mindig megnyugtat ahogy a forró cseppek elérik testem amitől halvány libabőr keletkezik a karomra. Zuhanyom után felveszek egy-tavasz lévén-nem túl vastag pulcsit amihez társul egy sima nadrág, cipő és egy vékonyabb kabát. Lassan osonok el a liftig amit kinyitva szinte egyből a vízszinti szinte irányítok. Még mielőtt kilépek utoljára körbe nézek majd lépteim a kellemesen hűvös levegőre irányítanak. Határozottan sétálok el az utca végéig ahol beülök az autómba és elkezdek vezetni a város utcáit járva. Már nem tudom mióta vezethetek, viszont a városközpontot már rég elhagytam. A kocsi jelzőfala hangosan sípol, hogy közölhesse velem, hogy már a végét járja ha nem tankolom meg hamarosan, így az első szembe jövő benzinkúthoz lehúzok és elkezdem tele tölteni a tankot. Mikor úgy gondolom, hogy mostmár elég lesz egy következő hosszú útra, vissza rakok a csapot(I.M:igy hívják?) és bemegyek fizetni. Gyorsan futok be és kapok fel egy kosarat és dobálok bele teljesen random dolgokat mint pl chips, vagy akár egy liter kóla,majda kasszához sietek ahol az eladóra se nézve mondom el miket fizetek. A nő termékeket lehuzza majd megmondja az árát. A fejem ekkor kapok fel legelőször így szembe találok magam egy vöröshajú lánnyal. Haja allja szőkére van kiszívva, zöld szemei mint a smaragdok úgy kapcsolódnak az enyémekhez. Láttam már őt, biztos vagyok benne. Ezek a zöld szemek kísértenek álmaimba.
-Van valami probléma uram?-kérdi kedvesen, viszont arcán láttam az apró rémületet. Bizonyára ijesztő lehet egy fiatal lány számára ha egy férfi így bámulja.
-Ismerjük egymást?-nézek rá a névcédulájára amit haja takar, így nem látom.
-Nem hiszem.-nézz mélyen a szemembe ami a szemeimbe hirtelen kékre vált, míg az eddig vörös haja is szőkévé változik. De jó, már akkor is képzelődöm amikor ébren vagyok. Kéne egy kávé.
-Bocsánat. Nehéz időszakban vagyok és összekevertem valakivel.-mentegetőzök.
-Semmi probléma. Mindenkivel megesik.
-Kaphatnák egy kávét?-intek a nő mögött lévő gépre mire ő csak bólint és tölt nekem egy pohárral.
-ARTEMISZ GYERE MÁR IDE VAGY ODINRA ESKÜSZÖM MEGBÁNOD!!-kiáltott ki egy lány, akinek a hangja felettébb ismerős, de inkább betudom az álmatlanságnak.
-VÁRJ MÁR MEG NIA! KISZOLGÁLOK VALAKIT!-ordibál vissza mire egy ajtó mögül egy nagyon illedelmes középső ujj nyúl ki és mutat be-a hallottak alapján-Artemisznek.
-DE ESKÜSZÖM HA 5 PERC MÚLVA NEM VAGY ITT, KIMEGYEK ÉS AZT MÉG MEGBÁNOD!
-Jó jó-forgatja meg a szemét a szőke lány majd vissza adja nekem a visszajárót.-Bocsánat most sürgősen mennem kell mielőtt a kollégám összetör valami nehezet. Kellemes estét, és remélem máskor is minket választ. -mondja majd már siet is az ajtó felé.
-Nehéz dolgok? Szívesen segítek.-ajánlkozom fel, pedig igazából másra se vágyom mint elmenni és legalább még 2 órát vezetni.
-Azt megköszönnénk.-válaszol mosolyogva és maga után invitál. Csodás elintéztem magamnak a plusz programot. De hősként-még ha ők nem is tudják-muszáj segítenem. Lerakom a kávém a kiszolgáló pultra és utána megyek. Ő előbb megy be a raktárba mire hallok pár cuccot leesni. Ez után én is egyből benyitok.
-Szóval mibe tudnák segíteni?
-Ommm fhhu kéne segítség a kollégámnak én meg addig össze szedem amit szét tört.
-Rendben.-mondom majd a másik lány mellé állva kezdek neki segíteni átpakolni a raktár egyik oldalról a másikra. A lánynak vörös haja van-nem most nem képzelődök tényleg az van-viszont az arcát még nem volt alkalmam látni mivel takarja. A fejemben a fogaskerekek úgy száguldanak mint soha. Vörös lány, Odinnal fenyegetőzik és mellé Artemisz Niának szólította. Nem lehet. Nem lehet ő Apollónia. Lehetetlen, hogy ő legyen. Ő meghalt. Nagy gondolkozásom közepette fel se tűnt, hogy legalább 5 perce meg se mozdulok.
-Segítesz vagy nézel?-kérdezte a vörös kissé agresszívan majd egy dobozt rakott le.
-Igen, bocsi. Elbambultam.-szabadkozok majd pakolom tovább a dobozokat.
**
Már legalább 20 perce pakolom a dobozokat de egyáltalán nem fogy, sőt mindha már ugyan azokat raknám egyik helyről a másikra. Mindha egy folyamatosan ismétlődő időhurokba kerültem volna. A vörös lány már eltűnt mellőlem Artemiszel van a raktár sarkába és sugdolóznak. Kezdem kicsit kínosan érezni magam, viszont inkább tovább pakolok.
-Nia nem hiszlek el! Miért hazudtál ilyesmibe? És fejezd be szerencsétlen hadj menjen!-hallom meg Artemisz hangját mire rájuk kapom a tekintetem. Hangjába szóról-szóra egyre jobban hallatszik az él.
-Nem tehetem..-mondja a nekem háttal lévő Nia mire a szőke szorosan megöleli.-Sajnálom...-kicsit furcsálkodva rántom meg a vállam, mivel nem akartam őket egyáltalán kihallgatni. Épp fordulnák vissza a "csomagtoronyhoz" de annak már csak hűlt helye van. Csodálkozva nézek a két lány felé. A vörös elengedi a másik lányt majd felém fordul eddig először. Szeme zöld, de most halvány vörös szín csufitja a látványt mert sírt. Ez ő. Szinte biztos vagyok benne, de már nem merek bízni a szememnek se.
-