{Az~Utca} ||Peter Parker fanficton|BEFEJEZETT|

~5: Mi Történik? ~

Nap telt nap után és a két makacs fiatal még mindig nem beszélt egymással. Peter azért mert ugyan megbánta, hogy kiabált a lánnyal, de még mindig nem tartotta jó ötletnek a Lokival való barátkoztást.....bár abba nem goldolt bele, hogy amíg ő a sértett felet játssza addig a lánynak Loki az egyetlen támasza.
Apollonia meg azért mert akármit is mutatott a többi bosszúállónak neki igenis fájtak azok a szavak. Gyilkos.....csak ez a szó járt a fejében. Vajon Peter róla is ezt gondolná ha megtudná a múltját? "Még egy ok, hogy ne mondjam el neki "suttogta maga elé. Utálta magát azért mert ölt. Minden éjjel hallja a hangjukat, a keserves sikitásokat, és a hozzájuk járó könyörgést és sírást. Még a gondolatukra is megremegett. Már épp nyúlt volna a kilincshez, hogy kimenjen a nappaliba de egy kopogás nélküli hirtelen ajtó nyitódás megzavarta. Az ajtó a lány fejének ütődött, mire ő a földre esett. Fájdalmasan nyögöt fel fejét dörzsölve.
-Apollonia jaj sajnálom! - szólt egyből a szőke aki belépett a szobába.
-Semmi baj Steve! De mond ha már így rám törtél, mi az a fontos dolog? - mondta ki a lány miközben átült a földről az ágyba. A feje nagyon fájt, sajgott az ütés helye ami bizonyára kicsit fel is szakadt. Steve intett a lánynak, hogy várjon még ő gyorsan berohadt a fürdőbe egy elsősegély dobozért. A férfi visszatért és leült a lány mellé aki addig kezével fogta az ütés helyét. Keze kissé véres volt, ám ez nem is zavarta mivel volt annál érdekesebb dolog is. A vére színe nem a megszokott vörös árnyalatban csordogált homlokán hanem sötét zölden. Steve a kezét a levegőben állította meg. Arcán a meglepődés minden jele kivehető volt, úgy ahogy a lányén is.
-Hát ez meg? - kérdezte a férfi. - Najó ellátom a sebed és irány Tony vagy Bruce! - jelentette ki ellenkezést nem tűrő hangon.A lány csak bólintott és tovább figyelte üveges szemekkel a kezére száradó zöldes vért. Sose látott még ilyet, és őszintén megrémitette.A férfi elővett egy vattakorongot, szeszt és sebtapaszt és elkezdte a munkát. A lány alig bírta, hogy ne visítson fel. Sose volt baja a sebek ellátásával, mindig bírta sőt szinte szerette, hogy a szeszes kék folyadék megcsípi bőrét, de ez valami elviselhetetlen volt, pedig kicsi sebről volt szó. Görcsösen szorította Steve vállát, ám a férfit ez nem zavarta. Hamar ellátta majd elindult az ajtó felé. A lány is épp emelkedett fel de egyensúlyát elvesztette és hirtelen dőlt. Steve gyorsan kapcsolt és odarohant a lányhoz és az egyik kezét átdobta vállán és így támogatta őt le az elsősegély szárnyhoz.
-Bruce! Tony! Valamelyikőtök itt van? - ordította el magát a Kapitány miután a lányt lefektette egy orvosi ágyra. Hamarosan feltűnt Banners aki sietve ment hozzájuk.
-Mond Steve! Mi történt? - kérdezte a szőkére pillantva. Steve csak a fejével mutatott a lány kezére ahol tisztán kivehető volt a vére színe. Bruce csak bólintott és tűt vett elő, hogy vegyen mintát. Éppen csak megérintette a lány karját a tű ő keserves sikításban tört fel.
-Mi fáj? - kérdezte aggodalmasan Bruce. A szőke egyén mellettük állt feszülten figyelve a szituációt.
-Minden......minden 3x annyira fáj. -nyögte a lány utolsó erejével mert ez után alapból is ólom súlyú szeme lecsukódott.

3 nap. Ennyi telt el mióta Apollonia kómába esett. Peter idegesen járkált a kórteremben. Minden idege megfeszült, keze ökölbe szorítva volt. Gyűlölte magát azért mert úgy bánt a lánnyal,és az, hogy most ilyen állapotban látja rendesen megviseli. Mikor nagyjából sikerült megnyugtassa magát akkor leült az ágy mellett álló székre és elkezdte nézni a lány arcát. Gyönyörű zöld szeme le volt csukva, arca sima volt, vörös haja szépen terült el körülötte. "Egy angyal" gondolta Peter. Gondolataiból-amik főként a lány körül forogtak-egy halk nyöszörgés rángatta ki. A lány szeme félig nyitva volt,nagyokat pislogott,de szemében még így is játszott a pajkos fény.
-Apollonia?Jól vagy? - kérdezte a fiú. A lány csak aprót bólintott jelezve, hogy jól van, él és virul(bár ez most nem volt elmondható róla). A fiú hirtelen kezdett bele mondani valójába. - Figyelj nagyon sajnálom nem tudom mi ütött belém. Az egész csak egyszerűen felidegesített. Annyira, de annyira sajnálom. - hadarta a srác. Apollonia csak egyszerűen leintette és egyik kezét felemelve jelezte a fiúnak, hogy hajuljon közelebb. Peter tette amit a lány kért, mégis meglepetésként érte amikor egy apró kis puszit kapott az arcára. Az arca színe hirtelen egy paradicsommal is párbajozhatott volna így fejét a padlóra szegezte.
-Pihenj! Én addig szólok Mr.Starknak. - mondta gyorsan majd elindult az ajtó felé. Az ajtófélfának dülve egy fekete hajkoronával, és a hozzá tartozó csínytalan szemekkel nézett szemben. Éppen készült, hogy kikerüli de Loki kezét kitartva megállította. Odahajolt a fiú füléhez,még lehelete is érezhető volt.
-Jól csináltad kölyök. De ne merészeld még egyszer megbántani. Csak azért élsz mert vissza fogott. Megértettük egymást? - suttogta a fiú fülébe fenyegetően, aki csak egy aprót bólintott. A feketehajú férfi leeresztette kezét mire Peter kisietett a kórteremből megkeresni Tonyt.
A lány tovább ült. Pislogott, és próbálta szemét nyitva tartani. Mikor meglátta a szokásos fekete üstököt legszivesebben kiugrott volna a bőréből. Ugyan Peternek is nagyon örült, de mégis Loki volt az aki a támaszt tartotta neki mikor pont Peter miatt volt maga alatt. A férfi leült mellé ez beszélgetni kezdtek, persze Apollonia a felénél bealudt de ez Lokit nem zavarta. Bár már tovább nem beszélt de kimenni a teremből nem volt szíve. Nem akarta, hogy a lány magában legyen mikor felkel. Nem gondolt máshogy a lányra mint egy midgárdira, de azt őszintén bevallotta, hogy a kedvenc midgárdia mindegyik közül. Szerette a lányt, és őszintén boldog volt, hogy részese lehet az életének.(i.m:ezt ne tessék félre érteni. Direkt elé írtam,hogy nem gondol rá csak barátként szóval ne legyenek félreértések xdd)