~1:A Szökés~

712 32 22
                                    

-Elég-ordított egy magas,izmos ember. Apollonia elégedetten állt fel az alatta fekvő emberről akit ő küldött oda. Ez volt az a nap amire 5 éve vár. Az A.L.T.T 5 éve rabolta el hogy harcost képezzenek belőle. Csak 10 éves volt, nevelőszüleivel élt, a testvéreit sose ismerte. Pedig elméletileg volt hozzájuk szerencséje. 5 éven készül arra, hogy olyan legyen mint ők, teljes rangú őr. Természetesen esze ágában se volt szolgálni innen bárkit is. Csak el akart szökni úgy mint a rabok fele.
-Átmentél a vizsgán kislány. Üdvözöllek közöttünk. - mondta a férfi miközben kitessékelte Apolloniát az edzőteremből. Bár nem is kellett tessékelni mivel a lány nagy boldogan rohant ki. Egy éve bíznak meg benne annyira hogy ne szemkötővel vigyék mindenhova, így volt ideje szétnézni. Viszont most, hogy teljes rangú tag akárhová mehet meg se kérdezik mit csinál, kivéve ha kimegy a kijáraton, ahol csak engedéllyel lehet.
Elindult a szobája felé, fel akart készülni a ma estére. Elképzelte maga előtt a folyósókat, az ajtókat, és az azok előtt álló embereket. Könnyű dolga lesz ezt tudta előre. Az őröket simán megveri, fiatal kora ellenére is. Az ajtót pedig telekinézis képességével egyszerűen kinyithatja. Mert igen képességel is rendelkezett, az A.L.T.T pont ezért ragaszkodik hozzá, testvéreit is akarták de sose jött össze mivel őket már mások elfogták. Az A.L.T.T egy titkos bűnügyi társaság akárcsak a HYDRA, bár velük ellentétben az A.L.T.T a lehető legnagyobb lepel alatt tartják magukat. Mindig azt mondják "Ha nem tudnak a létezésedről, nem gyanadoknak rád"
-Miss Maximoff egy percre! -szólalt meg egy hang, amit Apollonia túl jól ismert. "az igazgató" gondolta-csak annyit szeretnék mondani hogy üdvözlöm az őrségben.
-Köszönöm igazgató úr, ez igazán nagy megtiszteltetés. De most ha nem bánja elmennék a szobámba, hosszú volt a vizsga.-mondta, és igazából nem is hazudott.
-Természetesen. Viszlát! -köszönt el az igazgató és már el is tűnt.
Apollonia visszament a szobájába és az utolsó ott töltött óráit kihasználta a terve további agyalásához.
*Este*
Kész volt mindennel. Egy fegyvert vett magához, töltényekkel a biztonság kedvéért és el is indult. Nyugodtan sétált, senkinek fel se tűnt, hogy merre igyekszik. Az első 5 ajtón átmenet probléma nélkül,2 volt hátra.
-Miss Maximoff, mit keress itt? Tudtommal nem jö-nem tudta befejezni mert Apollonia egy egyszerű ütéssel kiütötte. Az őr társa egyből rádiójához kapott de a lány egy kézmozdulattal széttépte a kábelt. A következő mozdulattal a férfi  feje a falnak csapódott. "Uu ezt majd varrni kell"gondolta a lány miközben az ajtót az őr kártyájával kinyitotta. Lassan sétált a következő ajtó felé. Az őrök nem értették mi történik, de mikor látták a lány kézen a vörös friss vért, ami még az első őr arcáról maradt rajta mindketten fegyvert emeltek a lányra aki egy mozdulattal mindkettőt a falnak vágta. Az ajtót kinyitotta és rohant amerre látott. Éjszaka volt így a város pislákoló fényei felé futott.Queens. Hogy lehet hogy a bázis ilyen közel van, mégse gyanakszik senki? Mondjuk nem is érdekelte őszintén a válasz csak tovább rohant egész addig még meglátott egy vele egyidős fiút sétálgatni.
-Most vagy soha-suttogta maga elé és odament a fiúhoz.-Omm szia!
-Szia. Miben segíthetek? - kérdezte kissé félénken. Barna haja kissé a szemébe hullott, álkapcsa megfeszült, bár arcán egy mosoly diszelgett.
-Omm tudod kéne egy szállás..........és te vagy az egyetlen erről az utcáról aki körülbelül velem egyidős, és nem néz ki pedofilnak-nevette el kicsit a végét mire a fiú is csatlakozott.
-Persze, gyere csak. May mindig örül a látogatóknak.-mondta majd maga mellé fogta a lányt, hogy az embetömegbe ne vesztődjön el. -Peter Parker. -nyújtott kezet amit Apollonia egyből fogadott.
-Apollonia Maximoff-mondta ő is a nevét. Vörös haja cofba volt fogva, úgy gondolta így könnyebb lessz küzdeni ha arra kerül sor,még zöld szemei az utca fényében megcsillantak.
-Úgy mint a Maximoff ikrek? - kérdezte Peter érdeklődve. Apollonia csak vállatt rántott jelezve hogy ezek szerint.
*fél óra múlva*
Az utat végig beszélték, ám amint a házhoz értek elhallgattak. Peter lassan kinyitotta az ajtót mire egy barna hajú, szemüveges nő tűnt fel egyből.
-Hát végre hogy haza értél Peter. Ki a fiatal hölgy veled?-kérdezte a lányra kíváncsian nézve.
-Apollonia Maximoff asszonyom. - rázott vele is kezet.
-Jaj tegezz, az asszonyomtól csak öregnek érzem magam.May vagyok.
-Örülök May, persze ha hivhatlak így.
-Persze.-mondta majd bevezette őket a nappaliba.
Miután elmesélte neki Apollonia, hogy nincs szállása és ruhái May egyből adott neki egy dobozt telis-tele kényelmesebnél kényelmesebb ruhákkal, hogy azokat hordja, és beköltöztette őt a vendégszobába.
-Bármeddig ülhetsz lányom. - mondta miközben épp bezárni készülte az ajtót.
-Nem szeretnék zavarni de ez kedves.-mosolygott a nőre.
-Nem zavarsz, maradj. Jól jön a női társaság. Jó éjt Apollonia.
-Jo éjt May és köszönök mindent. -mondta majd mielőtt bezárta volna az ajtót kiorditott Peternek is. -JÓ ÉJT PETER!
-JÓ ÉJT NIA! - ordított vissza a fiú.
A lány mosolyogva bezárta az ajtót és átöltözött. Amint a feje a párnát érte elégedetten aludt el. Tudta, hogy sikeresen megszökött, bár szerinte keresni fogják. Tudta, hogy így Peter és May is veszélybe lesz, az egyetlenek akik foglalkoznak vele úgy is, hogy nem is ismerik,bár van egy olyan érzése, hogy nem csak ő titkol valamit Peter elől hanem ő is előle. Nem ismerik egymást még, így teljesen megérti. Sikeres napja volt be kell vallja,de félti legujabb, és egyetlen barátait.

-----------
Helloka! Remélem tetszik az első fejezet. Helyesirási hibákért elnézést kérek:))

{Az~Utca} ||Peter Parker fanficton|BEFEJEZETT|Donde viven las historias. Descúbrelo ahora