{Az~Utca} ||Peter Parker fanficton|BEFEJEZETT|

~6:Múlt~

Szelte az emeleteket mire feléért Peter szobájához. Kezét felemelte ám nem kopogott be. "Akarom én ezt?" tette fel magának a kérdést ami Steve szobája óta a fejében kering. Végül minden bátorságát összeszedve kopogott be a szobában. Lépéshang, majd ajtó kattanás, és a barnahajú fiú már ott is állt előtte. Szája mosolygott, bár szemén látszott, hogy kissé ideges. Intett a lánynak, hogy menjen beljebb mire Apollonia belépett az ajtón, és helyetfoglalt az ágy szélén.
-Apollonia mit szeretnél? - kérdezte kimérten a fiú.
-Jupiter,az igazi nevem Jupiter, és beszélni szeretnék.-mondta a lány. Peter értetlenül bólintott majd leült a lány mellé aki belekezdett történetbe.
~Visszaemlékezés 1 évvel Apollonia elrablása után~
Az A.L.L.T. bázisán voltak. Jupiter egy széken ült, egy sötét kihallgató terembe, kezét magaelőtt összekulcsolva. Az igazgató lépett be,elegáns ingben hozzá tökéletesen illő zakóval.
-Jupiter beszélni szeretnék magával! - mondta kivatalos hangon mire a lány hátán még a nem létező szőr is felállt. Aprót bólintott így az igazgató elkezdte a beszédet. - A kisasszony új személyazonosságot fog kapni mivel elfog menni élete első küldetésére. A családneve marad, mivel nincs anyakönyvezve a létezése, viszont mától Apollonia Maximoff a neve, alias Gránát . Születésnapja október 31. Családjára nem emlékszik mert  meghaltak mikor fiatal volt! Érthető voltam?-kérdezte agresszívan. Jupiter bólintott majd elismételte amit a férfi mondott neki.
~Visszaemlékezés az első küldetésre~
Folyosót szelt, folyosó után. Fegyvert maga előtt tartotta, keze remegett, fülében dobogott a vér. Lassan sétált a cél felé ami az épület közepén lett volna. Mellette sétált egy másik katona aki az ő épségére figyelt, ám nem csinálta túl jól, mivel Apollonia egész teste televolt sebekkel amik iszonyúan csípték a bőrét. Berugta a fő ajtót és lelőtt 2 ember akik ört álltak. Elindult a vezérlő szobához. Egy középkorú férfi állt bent, keze egy piros gomb fölött amire rá volt írna hogy "Ne nyomja meg". Apollonia bepánikolt így hirtelen ötlettől kezdve az erejével folytotta meg a férfit aki térgyre esett, és terült el a földön. Keze remegett. Ugyan pisztollyal nem egyszer ölt-sajnos-de az erejét szerette volna tisztán tartani. Innentől hívják hivatalosan is Apollonia Maximoffnak, a Gránátnak.
~Visszaemlékezés vége~
Még mesélt Peternek pár dolgot, de ezek voltak a fontosabbak. A történet végére könnyei patakokban folytak. Nehéz volt vissza gondolni arra a napra amikor megutálta az erejét. Mellette a fiú csak maga elé meredt. Nem tudta elképzelni, hogy az a barátságos, kedves, érzékeny lány aki mellette ül, egy teljes rangú A.L.L.T. ügynök volt. Kezét felemelve húzta magához a lányt, aki megfordult egy arcát a fiú vállába furrta, tovább folytatva a sírást ezzel átáztatva a fiú pólóját.
-Sajnálom! Őszintén! - suttogta a barna a lány fülébe őszintén. Peter elengedte a lányt, beült az ágyba majd megpaskolta maga mellett helyet. Apollonia befeküdt mellé, majd a fiú vállán érte az álom. Vele ellentétben a fiú nem aludt el olyan gyorsan. A lányt nézte, ahogy apró fejét vállára hajtotta. Próbálta felemészteni a hallottakat amíg a lány alszik. Hüvelykujjával szelíden simogatta meg Jupiter arcát,miközben minden egyes pontját csodálta. Belülről marta a bűntudat, hogy ráförmedt akkor a lányra, mostmár teljesen megérti, hogy miért nem akart róla beszélni. Tekintete a lány lecsukott szemeiről, és pisze orráról a szájára siklott. A két kis apró párnácska kissé kiszáradva pihent. A fiú a látványra kissé megnyalta a szája szélét. Megfordult a fejében, hogy megcsókolja de nem akarja ráerőltetni őt semmire,főleg nem úgy, hogy még ébren sincs. Akarta a lányt, minden hibájával együtt, de szinte biztos volt benne, hogy ez nem viszonzott.
~Apollonia álma~
Egy tisztáson feküdt, vörös haja elterült mellette. Virágos ruhát viselt ami leért combja közepéig. Lassan ült fel végignézve magán. Sokkal idősebbnek hatott 15nél,úgy körülbelül 28at saccolt. Csodálni kezdte a felhőket amik különböző formákat vettek fel a szél bolondos játéka miatt ami a vörös hajú lány hosszúra hagyott haját fújta a szélben. A madarak csicseregtek, ezzel egy nyugodt hangulatot adva az egész helynek. Körülötte a fák lombjai zörögtek ezzel köszöntve a lányt, aki mostmár sokkal inkább nő volt. Az egész helyzetet egy meséhez tudta volna hasonlítani amikor a király kisasszony várja a herceget, hogy boldog életük legyen közösen. A távolból egy alacsony, körülbelül 5 éves kislány közeledett nevetve, mögötte egy férfival aki őt "kergette",bár szándékosan lassítva tempóján. A kislány odafutott a nőhöz aki automatikusan nyújtotta ki a kezét.
-Anya, anya! Apával fogocskázunk védj meg! - mondta lihegve angyali hangon.
-Jupiter szívem. Tudod te milyen gyorsan fut ez a kis hercegnő?-kérdezte a férfi is lihegve. Fejét lehajtotta így arca nem volt látható. A nő csak felvette a kislányt majd odalépett a férfihez aki erre fejét felemelte. Ugyan az a barna szempár nézett vissza rá mint az előbb a kislány szemében. Peter 29 éves  éne állt előtte. A férfi odahajult és egy rövid csókot nyomott a nő szájára majd a kislányt kivéve a nő kezéből futott tovább.
~Álom vége~
Zöld szeme hirtelen pattant ki. Tekintetét végigvezette a szobán, és végül megállapodott a mellette nyugodtan szuszogó fiún. Eléggé abszurdnak gondolta, hogy Peter lett volna az álmában azért nem is adott neki csak jelentőségét. Óvatosan leszedte magáról a fiú kezét, ami derekát ölelte majd felállt. Lassan sétált az asztalhoz egy cetlit írva miszerint elment enni. A cetlit felragasztotta az ajtóra majd kilépett. A szobaajtója előtt-ami Peteré szemben van- Wanda állt teljesen lecsodálkozva. Megragadta húga kezét majd berántotta a szobába és hát szokásos Wandaként kezdte el faggatni. A lány kissé hosszabb kérlelés után el is mesélte, egy-két részletet kihagyva.
-Na jó ez most komoly?! Bent aludtál nála? - kérdezte leesett állal a barna hajú lány.
-Igen. De nem történt semmi. Csak kicsit magam alatt voltam és elaludtam. - magyarázkodott a kisebb.
-Figyelj Nia. Peter egy nagyon aranyos fiú,és ha össze jösztök én támogatni foglak titeket, ugyan úgy mint Pietro, Loki, Tony, Steve vagy bárki más. De kérlek, dönts el mit akarsz tőle. Erős fiú, de neked-bökött a lány mellkhasára.-sikerült meggyengítened. Azzal, hogy itt vagy. Légy szíves gondold át amit mondtam! - állt fel az ágyról és sétált ki a szobából Jupitert magára hagyva. A lány órákig gondolkodott ezen. Hogy érti Wanda, hogy "neked sikerült meggyengítened azzal hogy itt vagy"? "Egyszerűen ennek nincs értelme"gondolta majd kilépett ő is a szobából minden Peterel kapcsolatos gondolatát hátrahagyva. Lassan bicegett ki a konyhába, a gondolatai mindig visszasiklottak arra a csokoládé barna igéző szemekre. Fejét megrázva fordult be a konyhába salátát készíteni magának. Az ajtóból Steve figyelte őt, ám ezt a lány nem látta. Tengerkék szemeivel nézett végig a lányon, akit már lányaként szeretett. "Vajon ha akkor nem történik meg a baleset, akkor Peggyvel nekünk is lenne egy ilyen tündéri lányunk?"tette fel magától a kérést, ám végül ezt hangosan ki is mondta.
-Megeshet, bár ilyen csoda mint én nem sok van.-kuncogott a lány a saját "egóján".
-Ha nem tudnám, hogy Maximoff vagy azt mondanám Tonynak lánya van.-forgatta a szemét a szőke.
-Hát inkább lennék a tiéd, Tony az Peteré.-suttogta a lány.
-De hát nem kibékültetek Peterrel? - vonta fel a szemöldökét.
-De, de akkor se lennék a testvére......
-Hogy ér.....Na várj! Ez az amire gondolok? - nézett a lányra Steve kíváncsian.
-Talán... Ahhhj nem tudom. Tetszik, hogy törődik velem, meg adja a jeleket de még mindig nehéz neki megbocsátani, hogy úgy nekem támadott akkor. - fordult felé gondterhelten a vörös.
-Hallgass a szívedre. - szólt vissza Steve miközben kilépett a konyhából.
-Még egy csodás tipp. - morogta Apollonia majd ő is otthagyta a konyhát.

--------
Uuuuu remélem tetszett ez a rész💕ha igen akkor vote.
A helyesírási hibákért utólag is bocsánat.