{Az~Utca} ||Peter Parker fanficton|BEFEJEZETT|

~2:Leleplezés~

Reggel Apollonia a lehető legnyugodtabban kelt. Olyan boldog volt hogy nem egy üres szürke szobában ébred mint eddig minden reggel. Épp mászott volna  ki az ágyból amikor Peter nyitott be hozzá.
-Jó reggelt! Gondoltam hozok reggelit. Tegnap nagyon fáradtnak tűntél és úgy gondoltam értékeled majd. -mondta majd a kezében tartott tálat lerakta Apollonia mellé az ágyba.
-Köszönöm Peter de nekem már az is elég, hogy itt lehetek. - mosolygott rá a fiúra miközben elvett egy pirítóst a tálról.
-Ez csak természetes. May elment munkába, én meg megyek suliba. Te nem jössz?
-Ömm, tudod lenne valami akit tudnotok kéne neked meg Maynek... De azt majd este ha lehet-dadogta a lány. Muszáj elmondania hogy miért nem jár suliba, miért nincsenek szülei vagy nevelőszülei,és miért nincsenek barátai, vagy egyáltalán rendes élete.
-Persze hogy lehet. Figyelj Nia, én is és May is bízunk benned. Látjuk, hogy jó ember vagy,sose tennél semmi rosszat, önszántadból meg főként nem. - mondta Peter miközben a lány tekintetét kereste, akinek a takarója sarka izgalmasabb volt.-Na de tényleg, nem jössz suliba? Ha gondolod beiratunk.
-De ahoz kell szülői vagy nevelői aláírás, nem? - kérdezte Apollonia félénken rátekintve Petere. "Jézus, szedd össze magad" szidta magát a bizalmatlansága miatt. Ő egy határozott, erős lány volt, nem hagyhatja, hogy valaki akit csak most ismert meg ennyire zavarba hozza!
-De, de erre is gondoltam. - mondta miközbe kirohadt a szobából. Apollonia csak értetlenül nézett az ajtóra ahol alig 1 perce a fiú távozott. Hamar vissza ért egy lapot szorongtava a kezében.
-Tudod..ömm..feltünt, hogy nem idevalosi vagy. Így reggel beszéltem Mayel, aki írt egy lapot, hogy jelenleg nálunk laksz, és mi vesszük rólad gondod. Persze ha nem áll ellenedre a suli luzerével jönni iskolába. - mondta határozottan, a végére szinte suttogott, bár a lány ezt is meghallotta.
-Ahh Peter, ez nagyon aranyos, köszönöm. Persze, hogy nem áll ellenemre,szerintem menő srác vagy. - mosolygott a fiúra aki viszonozta. -Nade akkor most felöltöznék, 10 perc múlva a nappaliba találkozunk.-szólt Apollonia miközben az üres tányért oda adta Peternek aki elfogadta, hogy elviszi. A fiú csak bólintott majd kiment a szobából.
Tíz perc múlva már a nappaliba várta Petert,aki hamarosan meg is érkezett. Haja megfésülve állt, egy-két tincs szemébe lógott. Egy kék garbó volt rajta, egy kényelmes szintén kék farmer nadrággal. Mogyoróbarna szemeivel félénken nézett végig a lányon akin egy vörös nagy pulcsi volt, fekete szűk nadrággal. Vörös haját kócos kontyba kötötte, zöld szemeit az előtte lévő könyvbe mélyeztette.
-Egy varázsló vagy Harry-szólalt meg Peter miután a lány háta mögé lopozott és megnézte a könyv cimét. A lány készen állt a támadásra, már ökle a levegőben lendült ám Peter egyszerűen hárította. - Csajszi, nyugalom. Csak én vagyok.
-Bocsi csak megijedtem. - Apollonia szólt miközben kezét kihámozta Peter ujjai közül.
-Akármi van mond el. Nem értem miért ijedtél meg ennyire mikor csak én vagyok itthon, de nyugi.-mondta aggódva.
-Nincs semmi baj csak....ahh mint mondtam majd este. Most meg gyere, elkésünk.
A fiatalok lassan kisétáltak a házból, miközben a leghétköznapibb dolgokról beszéltek.
*a nap végén*
Midtown gimnázium. Apollonia új iskolája. Bár nem gondolta volna, hogy szabadsága első napját iskola padban tölti el, mégis felhőtlenül boldog volt. Rengeteg emberrel találkozott, bár kevés volt közte a szimpatikus. Különösen jól kijött MJvel és Peter legjobb barátjával Nedel.
A lány épp a szobájában ült és átgondolta a napját, szerinte sikeres volt. Bár még a nehéz része hátra van. Nincs felkészülve arra, hogy bevallja borzasztó múltját. Félt. Ez a tökéletes szó arra amit érzett. Félt, hogy félni fognak tőle. Félt, hogy elveszti egyetlen barátait. Félt, hogy egy szörnynek fogják tartani ereje miatt. Félt, hogy sajnálni fogják. Neki az volt az igazi büntetés, ha valaki sajnálta. Sose akart figyelem középpontjába lenni. Nem akarta, hogy foglalkozzanak vele. Nem akarta, hogy egy gyerekkori trauma miatt azt hidjék, hogy ő gyenge. Mert nem az. Átélte szülei halálát, testvérei eltünését, a sok kínzást amiknek a hegeit mai napig magán hordja.
Épp az ajtója előtt állt. "Muszáj "gondolta. Lenyomta a kilincset és lábát átrakta a küszöbön. Első lépés, második lépés. Minden lépés egy kilométernek tünt, lábait ólomsúlyúnak érezte. Peter egy May az asztalnál ült, épp a vacsorájukat fogyasztották. Apolloniát is hívták, bár ő visszautasította azért, hogy összeszedhesse gondolatait. Beszédre nyitotta ki a száját amikor egy robbanás rázta meg az egész házat. Apollonia megfogta May és Peter kezét és kifutottak az épületből. Peter egyből el  is tűnt a menekülő emberek között , még May és Apollonia egy autómögött rejtőzött el. "Izgalmas harc lessz" gondolta majd kimászott az autó mögül és megindult a harctérre. Az emberek ordítoztak miközben a lány közöttük szlalomozott az ellenkező irányba. Nem akarta ott hagyni Mayt magában, de úgy érezte evel tudna pontot tenni a múltjára. Ha életeket ment. Futott előre amikor is mellette megjelent egy srác. Ruhája piros volt pókháló mintával, arcát maszk takarta. A hős a lány felé fordult majd megszólalt.
-Ap... Akarom mondani hölgyem,kérem menjen biztonságos helyre.-"ismerős hang "gondolta Apollonia. Kissé megerőltette magát és be is ugrott neki.
-Peter? - kérdezte teljes sokkban.
-Hát omm tudod vannak nekem is privát dolgaim,de ezt ne most beszéljük meg. Veszély van, menekülj el. - próbálta a fiú rávenni a távozásra figyelmen kívül hagyva a felé repülő fém darabot. Apollonia felemelte a kezét amiből piros fény gyúlt fel, és egy mozgulattal a fém darab már a földön is volt. Peter kikerekedett szemekkel nézett a lányra aki csak intett neki, hogy majd később elmeséli. Elkezdett futni egy ember felé aki épp egy fegyvert töltött be. Bal lábát felemelve hasba rúgta az embert aki nem figyelt, így egyensúlyát elvesztette és elterült a földön. Apollonia erejét használva fel emelte és arrébb dobta. A pasas körülbelül 20-30 métert repülhetett,és eszméletét vesztette. "Jó pont, legalább nem halott "gondolta a lány. Nem akart ölni. Tudta milyen ölni mert az A.L.T.T sokszor kényszerítette rá. Nem akart szörny maradni. Elmélkedését megszakította és elindult a következő emberhez.
Hála Peternek meg Apolloniának egy idő után minden bűnös a földön ült, pókhálóval körülötte.
A lány elindult Póki felé, hogy megdicsérje ám még egy utolsó robbanás rázta meg őket. A ház ami alatt May állt elkezdett lassan dülni. A lány felemelte két kezét és szemét összeszorítva koncentrált hogy az épület álljon meg a mozgásban,miközben Peterrel ordibált hogy vigye ki onnan Mayt. A fiú cselekedett egy alig 1 perc múlva az épület ledült, és a lány ájultan esett le a földre.

----------
Helloka. Remélem eddig tetszik. Helyesírási hibákért utólag is elnézést.