Untold Secrets [ Ray×Emma ](Átírás alatt)

A szoba

Ray a tollat szorongatta. Ha a pasasnál nem lett volna pisztoly, akkor gondolkodás nélkül rátámadt volna, de a férfinél ott a fegyver és a fekete hajú srác eléggé kételkedett abban, hogy le tudna fegyverezni egy felnőtett, ami pedig a legfontosabb kizáró ok, az az, hogy a fegyver másik végén Emma van.
-Gondolkodj, gondolkodj! Ne most hagyj cserben te fene nagy eszem!- próbálta működésre bírni az agyát a fekete hajú srác.
-Gyerünk nem érek rá egész nap! Add a tollat és tűnjetetek el innen- nézett a férfi Rayre egyre türelmetlenebbül.
A srác először a pasasra nézett, majd Emmára, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a lány nem készül-e valami hülyeségre. "Ha odaadott az a tollat, akkor minden reményünk oda! Ne merd odaadni!"- üzente a lány tekintette, mire Ray nagyot sóhajtott és a zsebébe süllyesztette az eszközt.

-Bátor vagy azt meg kell hagyni!- jegyezte meg a férfi- Kíváncsi vagyok mit szólnak majd a társaid, ha ő miattad hal meg- vicsorgott rá Emmára.
A fekete hajú srác a zsebéhez kapott, de a vörös hajú lány megelőzte. Emma tökéletes és kellően erős ütéssel eltalálta a férfi gyenge pontját, aki így összecsuklott és elengedte Emma-t.
-Szaros kölyök- nyöszörögte a pasas.
A csapat fiú tagjai fájdalmasan felsziszentek, Don megeresztett még egy halk "Áucs-ot" is, Ray pedig próbálta visszatartani a röhögést.

-Miért ne maradhatnánk?- kérdezte Emma a férfitól- Elég nagy ez a hely, ha akarja nem is kell látnia minket. Csendesek vagyunk- mosolyodott el.
-Ez nem farm, ahol a készletek végtelenek!- mondta a fekete hajú férfi- A víz fogyóban, az élelem tartalékok épphogy elegek nekem!- szedte össze magát a pasas.
-Nem kell aggódni, tudunk mi vadászni!- mosolygott a vörös hajú lány- Ray pedig remekül főz!- mondta.
-Muszáj engem is bevonnod ebbe a beszélgetésbe, igaz- sziszegte oda a srác a lánynak komor arckifejezéssel.
-Óó! Nem azzal van a gond!- mondta a férfi- Egyszerűen csak elegem van belőletek, gyenge kis mitugrászokból! Én itt elvagyok, egyedül!
-Tizenhárom év egyedül... biztos borzalmasan magányos volt- szomorodott el kicsit Emma.
-Fogd be!- mondta a férfi újra a pisztoly ravaszára téve az ujjait- Bármelyikőtöket lelőhetnélek itt helyben!
-Ezzel most én is egyetértek- súgta Ray a vörös hajú lánynak, próbálva megelőzni egy esetleges katasztrófát, persze ő is készenléti állapotban volt, hiszen csupán egy pillanatra lett volna szüksége, hogy előrántsa az íját és a nyilait.
-Ugyan ha lőni akarna akkor már rég megtette volna!- kiáltott rá Emma a férfira- Ismerje be uram, csak ránk akart ilyeszteni!
A következő pillanatban egy golyó pár miniméterrel a lány arcától süvített el, majd belefúródott a falba.

A fekete hajú férfi a lövés után, kiejtette a pisztolyt a kezéből és motyogni kezdett.
-Ne ne menjetek oda, meneküljetek- mondta mire a kisebb gyerekek megijedtek, Emma meg Ray pedig furcsálva összenézett- Tudom John! Most Azonnal Fogd Be Lucas! Az egész a ti hülye hibátok! Miért akartatok annyira találkozni William Minervával!?- üvöltötte el magát, majd eszméletlenül összerogyot az asztalon.
-Most meghalt?- kérdezte Jemima óvatosan kikukucskálva Don háta mögül.
-Nem... csak simán elájult- mondta Ray, ellenőrizve a férfi pulzusát- Nem lesz baja Jemima- mosolygott rá a kislányra.
-Mi lenne ha hagynánk pihenni az urat?- kérdezte Gilda mosolyogva, mire a kisebb gyerekek lelkesen bólogattak.
-Thoma, Lannion, amint mindenki kiment kötözétek le, jó erősen- súgta oda a két srácnak Ray, akik erre gyorsan bólogatni kezdtek.
-Bízd csak ide- mutatta fel a hüvelykujját Lanni.
-Szerintem is jobb ha egyedül hagyjuk, nézzünk körül ezen a helyen- mondta Emma, mire mindenki felelkesedett- Gilda gyere nézzük meg, hogy tényleg olyan rosszul állnak-e a készletek, mint ahogy azt ő...- bicentett a fekete hajú pasas felé-... mondta.
-Én megyek a kicsikkel nehogy bajt okozzanak- szólt Anna, majd eltűnt a folyosón.
-Don, Nat, Ray? Ti mit csináltok?- kérdezte Emma.

-Szerintem maradjunk az ajtó közelében- mondta Don.
-Még csak az kéne, hogy ez a pasas oda mászkáljon ahova csak akar- bólintott Nat is.
-Jó akkor maradok én is- vonta meg a vállát Ray.
-Nem, nem! Neked kötelező az alvás ma este- mondta Don- Egész idáig a csapat elején gyalogoltál, megint kitéve magadat a legnagyobb veszélynek- jött a magyarázat mielőtt a fekete hajú srác ellenkezni kezdhetett volna.
-Kialvatlanul még a szokásosnál is mogorvább vagy- bólintott Nat is.
-Gyere velünk Ray!- mondta Emma, mire a srác beadta a derekát és csatlakozott a két lányhoz.
Elég gyorsan rájöttek, hogy a férfi jókorát nagyot hazudott a készletekről. A bázisnak saját kútja volt, amiben a talaj víz keveredett az eső vízzel.
-Ha felforraljuk, akkor iható- állapította meg a fekete hajú srác.
A fürdőben pedig találtak egy működőképes állapotban lévő bojlert.
-Szuper, Thoma és Lannion boldog lesz- csapta össze a kezeit Gilda.
-Miért?- kérdezte Emma kíváncsian.
-Idefele úton végig arról ábrándoztak, hogy forró fürdőt vesznek és ezzel a vízmennyiséggel simán megengedhetjük magunknak a meleg vizes fürdőt.
-Hmm... nem hangzik rosszul- súgta a fekete hajú srác.
-Szerintem is jó lesz!- mosolygott Emma- Egy hét után már épp ideje egy alapos fürdésnek.
-Vajon a lányok is fürödni fognak?- gondolkodott tovább magában Ray, majd gyorsan el is hesegette ezeket a gondolatokat, mielőtt a gondolatainak folyama túl lépett volna egy határt.