Untold Secrets [ Ray×Emma ](Átírás alatt)

Ezer év ígérete

Goldy Pond lerombolása nemcsak az embereknek volt jelentős esemény, hanem a nemesi démon családoknak is. A Bayon, a Noum, az Iwelk klán mind elvesztették a vezetőjüket a királynő pedig az ötödik fiát Lewis bárót. A hajdani Lord Bayon felesége viszont éppen most szállt vonatra.
-Anya! Hova mész?- kérdezte tőle a legkisebbik lánya.
-Ne aggódj kincsem, csak a fővárosba megyek. Találkozom a királynővel és ünneplünk egyet.
-Én nem jöhetek?
-Sajnos nem. Még nem vagy hozzá elég idős drágám.

November 11.
3 nap a Tifari-ig

A királyi főváros soha nem volt ennél élénkebb. Mindenhol nagy volt a pörgés. Az árusok kirakták legszebb portékáikat, a házak között pedig színes szalagok lengedeztek, a démon gyerekek nevetve szaladgáltak és önfeledten játszottak az utcákon.
A palotában már gyülekeztek a nemesek, nekik már kevésbé volt jó napjuk.
-El sem hiszem, hogy a királynő fia, hogy a báró halott- rázta a fejét a Noum klán jelenlegi vezére.
-Csitt! Vagy el akarod veszíteni a nemesi rangodat- pisszegte le egy másik főnemes- Hát nem tudod mi történt a Giran klánnal?
-A Giran klán vezére öntelt volt és önző Lord Iwelk- mondta Lady Bayon- A királynő nem kegyelmezhetett meg neki.
-Ő könnyen beszél. A Bayon klán pozíciója bombabiztos. Az ő birtokukat képezi  mostmár Grace Field is- súgta Lord Puppo Lady Noum-nak.
Hirtelen elhallgattak, nyílt a nagyterem ajtaja, amin egy komornyik lépet ki.
-Ladyk és Lordok a királynő most fogadja önöket- hajolt meg a démon a nemesek előtt- Kérem kövessenek.

A főváros démonainak sejtelme sem volt róla, hogy a várostól nem is olyan messze az emlegetett néhai Lord Giran csapata egy tizennyolc éves fehér hajú srác utasításait követve várostromra készül. A közelgő háború hangjait még elnyomta az ünnepi zene.

Pont mint ezer évvel ezelőtt a háború is egy barát árulásával kezdődött.

(igen most egy kicsit arról lesz szó, hogy mi történt az első Egyezség megkötésénél😅)

Julius Ratri a démonok ellen harcoló erők parancsnoka fáradtan rogyott le barátai mellé, akik már mind a tűz körül ültek.
-Julius- nyújtott oda egy tál ételt a vezérnek egy vöröses barna hajú férfi vigyorogva.
-Köszönöm- jött a válasz, majd újra mindenki elcsendesedett.
-Ma visszafoglaltunk egy területet azoktól a szörnyektől- mondta egy fekete hajú fiatal férfi aki Julius jobbján ült.
Arcán furcsa tetoválás díszelgett, szeme ibolya kéken vilogott- Szóval fel a fejjel Julius.
-Igen! Ünnepeljük meg ezt a győzelmet!- pattant talpra az előbbi vöröses hajú hadvezér- Na nem kell így nézni rám. Tudom, hogy sok embert veszítettünk ma is, de nézzük a dolgok jó oldalát! Egy lépéssel közelebb kerültünk a békéhez, mert csak van módja annak, hogy megbékéljünk a démonokkal igaz Julius?
-Hát egy ideje már gondolkozok egy terven- vallotta be a vezér, mire mindenki elmosolyodott.

-Ha neked terved van akkor az csak jól sülhet el- kuncogott fel egy fehér hajú nő.
-Már folynak a béke tárgyalások- mondta Julius- A démonkirály viszont mindig embereket kér. Azt mondja, hogy ha van elég ember akit megehetnek, akkor elmúlnának a támadások. Először elgondolkodtam az ötleten, hogy adjuk oda a bűnözőket és a gyilkosokat, de...- vonta meg a vállát a parancsnok.
-...de mi van ha egyre több embert kérnek tőlünk- fejezte be a gondolatot menetett a fekete hajú férfi.
-Pontosan! Szóval mit szóltok srácok? Egy roham a főváros ellen?- kérdezte a barátaitól Julius Ratri.
-

Még szép! Nem megyünk bele alkujukba!- nevetgélt a csapat lelkesen.

A következő hónapra már kész volt a támadási stratégiai mindenki lelkes volt és elszánt. Julius csapata indult meg elsőként. A fiatal vezér nagyon optimista volt, egészen addig míg a külvárosban össze nem akadtak egy fiatal démon nemessel, történetesen a nemrég báróvá avatott Lewis-el.