Untold Secrets [ Ray×Emma ](Átírás alatt)

Szélmalom harc

A szirénák újra megszólaltak Goldy Pond-on. Minden gyerek nyugodtan fellélegzett. Emma fáradtan ballagott visszafelé a főtérre. Egész idő alatt másoknak segített elossoni a démonok orra előtt, ami szerencsére sikeres taktikának bizonyult.
-Valaki megsérült? Ide jöjjön mindenki, aki megsérült!- járkált két Emmánál idősebb fiú elsősegély dobozzal a kezében.
Az egyik srác és a vörös hajú lány tekintette találkozott, de aztán mindketten mentek tovább a dolgukra.
A vörös hajú lány Theot és a testvéreit kereste. Főleg azért, mert emlékezett rá, hogy a kisfiú karja megsebesült. Tudni akarta, hogy már ellátták vagy még mindig a sorban állt. Végül megpillantotta a fiút egy távoli lépcsőn ülve.
-Theo!- mosolyodott el Emma- Hogy vagy?- kérdezte, majd meglátta a véres baltát, azt a baltát, amit még ő dobott a szarvas démon felé.
A fiú felnézett rá, a szeme könnyes volt. A lány nagyot nyelt, öröme egyből elszállt.
-Hol van Jake és Monica?
-El-Elkapta őket, az a talpig feketébe öltözött démon. Engem elengedett azzal, hogy adjak át neked egy üzenetet.
-Mi az az üzenet Theo?- kérdezte Emma próbálva elfojtani a felfelé kívánkozó könnyeit.
-"Mond meg annak a vörös hajú lánynak, hogy szeretném ha csatlakozna a következő vadászathoz is, mint méltó ellenfelem. Ja! Azt is mond meg neki, hogy a nevem Lewis„. Ezt üzente- szipogta Theo.

Emma gyorsan elköszönt a fiútól, majd messzire elvonult az egyik ház lépcsőjéhez, hogy senki se lássa őt sírni. Sokáig maradt ott a lépcsőn, már alkonyodott, amikor Violet rátalált.
-Ez nem hozza vissza őket- mondta karba tett kézzel.
-Tudom... - törölte le a könnyeit Emma-... csak nem szoktam hozzá ehhez.
-Gyere, be kell mutatnom téged pár embernek.
A vörös hajú lány még egy kis ideig csendben bámult maga elé, majd felállt.
-Hány démon van?- kérdezte Violettől pár perc hallgatás után.
-Öt.
-Minden alkalommal ugyanez az öt démon van itt?
-Igen- érkezett a rövid válasz megint- Válaszolok, majd minden kérdésedre csak előbb érjünk oda.
-Csak még egyet, hány gyerek van?- kérdezte Emma.
-Most? Nagyjából olyan ötven körül lehetünk- válaszolta Violet.

Közben odaértek a falu közepén lévő szélmalomhoz. A lila hajú lány hármat kopantott az ajtón.
-Adam én vagyok! Engedj be!- mondta.
Az ajtó hangtalanul kinyílt, láthatóvá vált mögötte egy fehér hajú, a korához képest túlságosan is izmos srác. Emma csodálkozó tekintettel haladt el a srác mellett, de végül nem szólt egy szót se. Mára elég volt Lewis üzenete, nem akarta magát képtelen dolgokkal hitegetni. Átmentek még egy ajtón és így a szélmalom belső terébe jutottak. Egy durván megmunkált fa asztal körül nyolc gyerek ült, ránézésre mindegyikük kicsit idősebb volt Emma-nál.
-Meghoztam- mondta Violet az asztalnál ülőknek- Emma bemutatom a csapatot- címezte a szavait a vörös hajú lánynak.
-A jobb oldalon Zack és Sandy, velük már találkozhattál, ők felelnek a gyógyításért- mutatott rá arra a két srácra, akiket a vörös hajú a főtéren is látott.
Zack, akinek kisebb nagyobb sebhelyek szelték át az arcát, halvány mosolyra húzta a száját, Sandy boldogan integetett.
-Gillian a mesterlövészünk, Nigel a mérnökünk aki szintén mesterlövész, valamint Sonya a vezetőnk jobb keze- mutatott rá Violet sorban az említettekre- A séfeink Pepe és Paula. Végül, de nem utolsó sorban a vezérünk Oliver.

-Örülök, hogy végre megismerhetlek- állt fel egy fehér hajú srác, vörös csíkkal a hajába, hogy kezet rázzon Emma-val.
-É-Én is- mondta a lány kicsit zavartan.
-Az itt lévő kilenc ember, engem is beleszámítva tudja az igazságot és sokan már évek óta itt vannak Goldy Pond-on- magyarázta Violet.
-Szia! Mi a neved?- pördült oda a vörös hajú lányhoz Gillian.
-Emma, Grace Field-ről szöktem el a társaimmal- mondta a lány- Ti is megszöktetek?- kérdezte.
-Nem, minket is ugyanúgy hozták ide a Farmokról, mint az újoncokat- válaszolta Oliver megmutatva a tetoválást a mellkasán.
A vörös hajú lány egyből be tudta azonosítani a Farmot a tetoválás alapján, hála Minerva könyvének és annak, hogy Ray két órán keresztül magoltatta vele a Farmok neveit.
-Grand Valley-ből jöttetek igaz?
-Igen! Csak pár gyerek jött más Farmról.
-De te vagy az első Grace Field-ről- mondta Paula.
-Valamint az első szökevény is- kapcsolódott be a beszélgetésbe Gillian.
Nigel eközben eltűnt egy másik szobában, majd egy nagy doboz fegyverrel tért vissza.
-Hát ezek?- vonta fel a szemöldökét Emma.
-Fegyverek, amit a démonok meghagynak nekünk, tudják, hogy ezekkel nem tudjuk kinyírni őket- magyarázta Sonya.

-Mivel ez egy titkos vadászpark, ezért csak azok a démonok vannak itt, akikkel a mostani vadászat során találkoztál- mondta Paula.
-A tervünk az, hogy tönkretesszük Goldy Pond-ot és megöljük az összes démont- vicsorgott Oliver- Ha elintézzük a Poachers-eket, akkor végre eljuthatunk az emberek oldalára. Elegem van az értelmetlen önfeláldozásokból és már hányingerem van a meneküléstől és a bújdosástól! Ezért szeretnék ha segítenél, tekintettel arra, hogy te is ismered az igazságot.
Emma végignézett a többieken és látta, hogy remény csillog a szemükben.
-Rendben. Én is be akarom zárni ezt a parkot. Már csak egy kérdésem lenne. Ha nem vagytok szökevények, akkor honnan tudtok ennyi mindent?- kérdezte a vörös hajú lány.
-Fogalmazzunk úgy, hogy van egy jó tanárunk- mosolyodott el Oliver.
-Van itt még valaki?- kérdezte Emma.
-Már mondtam, hogy be akarok mutatni valakit- mondta Violet.
Halk, egyenletes kopogás halatszódott a szélmalom belsejéből.
-Hagyj mutassam be az egyenlet felnőttet, a tanítónkat, aki nélkül nem éltük volna túl Goldy Pond-ot... - kezdte Oliver.

Kinyílt az ajtó és egy rozsda barna hajú férfi lépett be rajta. Bal kezében sétapálca volt, a kabát lógott ott, ahol a jobb karja lett volna, az arca jobb oldalát karomnyomok okozta hegek szabták át.
-Örvendek a találkozásnak, az én nevem Lucas.
-Lucas?! Várjunk?! Lehetséges lenne?- pörögtek fel Emma agyának fogaskerekei.
-Nálad van a toll igaz?- mosolyodott el a férfi- Beszélgessünk William Minerva-ról.
-Most mi elmegyünk- mondta Oliver és kiterelte a többieket is.
-Köszönöm.

Pár perc csend telepedett a szélmalom kicsi szobájára, de nem volt kínos, csak feszültséggel és kíváncsisággal teli.
-Uhmm... elnézést, te is Glory Bell-ről jöttél? Jártál a B06-32-es bázison? Ismersz... onnan bárkit?
-Tudtam, felismertem ezeket a ruhákat, de féltem megkérdezni, hiszen eltelt 13 év. Ő... még... életben van?- kérdezte Lucas, mire Emma hevesen bólogatni kezdett.
-Hála isten! Hála a jó égnek!
-Mi történt önnel? Hogy menekült meg?
-Miután elveszítettem a karomat egy lány itt bújtatott el. Ezek után elkezdtem olyan gyerekeket keresni, mint te, akik fel tudnának lázadni Goldy Pond rendszere ellen. Elmondtam nekik az igazságot, tanítottam őket és ilyenek. Így találtam rá arra a kilenc gyerekre, akiket már te is ismersz.
-Ez nagy megkönnyebbülés. Miszter úgy hiszi, hogy mindenki meghalt a csapatából.
-Miszter? Várjunk nem mondta meg Y...- kezdte Lucas.
-Várjon! Még ne mondja el! Tőle akarom először hallani!- emelte fel védekezően a kezét a vörös hajú lány.
-Segítenél nekem? Van itt egy ajtó, amit csak a William Minerva-tól kapott tollal lehet kinyitni- nyomott be egy téglát a férfi mire kinyílt egy rejtek ajtó.
-Örömmel segítek- villanyozódott fel Emma és egyből el is indult a rejtett folyosón a zsebéből elővette a tollat.

Oh helló, rész vége. Bocsánat, hogy ilyen sokáig kellett várni rá. Folytatás jövőhét szerdán 😜😁.