Untold Secrets [ Ray×Emma ](Átírás alatt)

Bocsánat

Megjegyzés: Nem tudom miért ez lett a kép a fejezethez, mert semmi köze nincs hozzá, de amikor megláttam, annyira röhögtem, hogy leestem a székről😂😂😂.

Ray újra Grace Field-en találta magát, méghozzá az ebédlő közepén. Az asztalok között saját, pár hónappal fiatalabb önmaga sétált és éppen gázolajat öntött a padlóra.
-Jaj ne- gondolta magában a srác- Miért pont ez? Miért pont most?
Az ajtóban hirtelen megjelent Emma mankóval a hóna alatt.
A fekete hajú fiú tökéletesen emlékezett erre a beszélgetésre, de most csak tompa és értelmetlen hangokat hallott belőle, mintha ő a víz alatt lenne és valaki a felszínről beszélne hozzá.
-Ez megint csak egy hülye álom- mondogatta magának csak a biztonság kedvéért.
Eközben kicsit változott a helyzet, már ő állt az asztalok között és minden égett körülötte, Emma pedig... eltűnt.
-Mi folyik itt? Hova tűnt az az idióta?- morogta alig hallhatóan.
-Elment!- lépett elő az árnyékból Isabella- Megszökött a többiekkel.
-Hazudsz! Nem hagyott volna itt engem!- emelte fel és hangját Ray, majd ökölbe szorította a kezét- Nem hagyna itt, senkit sem hagyna itt.
-Nem gondolod, hogy túlságosan el vagy szállva magadtól?- kérdezte a fekete hajú nő- Megmenteni a Mama fiát? Ezt még Emma-tól sem várhatod el.
-Tudod ha túl sokszor mondogatod ezt, akkor a végén nem ijesztő, hanem idegesítő lesz- morogta Ray.
-Ez alkalommal rossz az elméleted... hiszen te még ennyi év után is rettegsz, hogy kiderül az igazság- suttogta a nő a fia fülébe, mire az megborzongott.
A fiú szeme előtti kép még egyszer megváltozott. Most az ebédlő ajtajában állt a tűz közepén pedig Emma, a Goldy Pond-on viselt ruháiban, két hatalmas démonkarom állt ki belőle.
___________________________________________

Emma felriadt, valami hangos puffanás kíséretében leesett. Gyorsan kipislogta az álmot a szeméből, ha a belső biológiai órája nem csal, akkor valamivel éjfél után járhat az idő. Körülnézett a szobájában és miután itt mindent a helyén talált, rájött, hogy nem nála esett le valami, hanem valamelyik szomszédjánál. A bal oldali "szomszédja" Ray volt, a jobb oldali pedig Gilda. Emma először a szemüveges lánnyal közös falra tapasztotta a fülét, de ott nem hallott semmit, szóval csöndben felállt és odament a fiú és az ő szobája között lévő ajtóhoz. Kezét a kilincsen nyugtatta, a tegnapi veszekedés után nem volt biztos abban, hogy át akar-e menni Ray-hez, már épp vissza akart fordulni, amikor valami megint leesett... nem is... inkább olyan hangja volt, mintha valaki leejtett volna egy porcelán tányért vagy poharat.

-Ray!- vágta ki az ajtót a vörös hajú lány tétovázás nélkül.
A fekete hajú srác a földön ült, hátát az ágy lábának támasztotta. Fejét ugyanúgy a térdein nyugtatta, mint tegnap a könyvtárban, akkor nyugodt volt, most nem. Ezt a padlón szétszóródott tükör szilánkok jól mutatták.
-Itt meg mi történt?- kérdezte Emma- Uram isten! Ray! Vérzik a kezed!!
-Nem úgy volt, hogy ma nem szólsz hozzám?- kérdezett vissza a srác alig hallhatóan és mogorván.
-Jaj bocs, hogy aggódtam érted- mondta a lány szarkasztikusan, majd vett egy mély levegőt, hogy lenyugodjon- Figyelj, nem nagyon értettem, hogy miért lettél ideges a könyvtárban, de lehet, hogy tudtomon kívül olyan dologba ütöttem az orromat, amibe nem kellett volna, szóval ne haragudj.
-Igazából megérdemeltem volna, ha nem szólsz hozzám- sóhajtott Ray- Eléggé elvetettem a súlykot...- fordult végre Emma felé fordult-...bocsánat, hogy bunkó voltam.
-Fátylat rá- legyintett a vörös hajú lány- Szóval mi is történt itt?

-Ohhhh... hát... összetört a tükör- mondta Ray, mire Emma legszívesebben felpofozta volna.
-Igen, azt észrevettem- mondta- Kicsit részletesebben.
A srác kis ideig hallgatott, majd nagyot szuszant.
-Újabb rémálmom volt, hirtelen kelltem fel és véletlenül összetörtem a tükröt.
-Szóval... "véletlenül" ököllel összetörted?- mondta a lány felvont szemöldökkel, miközben megragadta társa bal csuklóját, amit az épp elhúzni készült.
A fekete hajú fiú bal kezét hosszú vágások tarkították, de egyik sem volt olyan mély, hogy össze kelljen varrni.
-Valami olyasmi.
- Elsősegély doboz?
-Az ágyam alatt- motyogta Ray.
-Mióta van els...?- kezdte Emma előkotorva a dobozt.
-Amióta visszajöttünk Goldy Pond-ról, arra gondoltam hátha kelleni fog neked. Jobb félni, mint megijedni- válaszolta meg a srác a ki nem mondott kérdést.

-Értem ez kedves tőled- mondta Emma, majd gyorsan kihúzta azt a két üvegszilánkot, ami a srác kézfejéből állt ki.
-Ááá! Legközelebb szólj ha ilyet csinálsz!- szisszent fel a fekete hajú fiú.
-Shhh! Nagyon korán van. Ne ébressz fel senkit- suttogta a lány miközben lefertőtlenítette és bekötötte a srác kezét- Mit gondolsz a rémálom hatására törted össze a tükröt?
-Mindig van egy visszatérő elem az álmaiban... szóval igen... vagyis lehet... igazából nem tudom- motyogta Ray.
-Az ilyen álmok miatt vagy zárkózott és ezért kerülöd folyton a tükröket?
-Tessék?!
-Bizony ám! Ne hidd, hogy nem vettem észre! Grace Field-en még nem volt olyan zavaró, de itt a bázison elég szembetűnő- mondta a vörös hajú lány- Akarsz róla beszélni?- kérdezte.
Jó pár percig nem érkezett válasz. A két fiatal csendben ült egymással szemben.
-Nem most- szólalt meg Ray nagy sokára- Nemsokára ígérem, hogy elmagyarázom töviről hegyire, de... nem most.
Mielőtt Emma akár egy szót is szólhatott volna, a szoba ajtaja kivágódott.

-Esett a hó! Nagyon sokat!- ujjongott Chris a küszöbön- Yuugo azt mondta, hogy ha siettek akkor kijön velünk egy kicsit!
-Chris állj meg ott! Üvegszilánkok vannak a padlón!- kiáltott fel egyszerre a két tinédzser.
-Ohhh- mondta a fiúcska, majd elmosolyodott- Siessetek, mert hóembert akarok építeni- azzal megfordult és végig szaladt a folyosón.
Emma és Ray összenéztek.
-Miért is ne- vonta meg a vállát a fekete hajú fiú, azzal óvatosan elsétált a szekrényéig.

Pár perc múlva Emma nyakig beöltözve toporgott a csapóajtó alatt a többi korán kellővel és Lucas-al együtt. A következő pillanatban Ray és Yuugo is megjelent a folyosón, természetesen, mint mindig most is vitatkoztak. A fekete hajú srác nyakában ott lógott az elmaradhatatlan kék sál, bal kezén kötés, a másikon fekete kesztyű, amit épp Miszter arca előtt lóbált.
-Tessék felvettem! Most boldog vagy Tata?!
-Igen, most pedig lódíts felfelé Klüklopsz!- mondta mire minden jelenlévő nevetni kezdett.

Nagyjából már mindenki fent volt a felszínen mire Ray odaért a létrához. Elkezdett volna mászni, de ekkor valaki megragadta a vállát és 180 fokban megpördítette.

-Anna? Gilda?- vonta fel a szemöldökét a fekete hajú fiú.
-Emma tegnap elmesélte, hogy mi volt a könyvtárban. Rendesen megbántottad!- szuszant nagyot Gilda
-Öhhh... Bocsánat?
-Bizony, hogy bocsánat! Egész vacsora alatt a sírás kerülgette. Lehet, hogy nem akartad megbántani, de ha ez mégegyszer előfordul, akkor...- halkította le Anna a hangját- ...akkor elmondjuk neki, hogy a Mama fia vagy- mondta, mire Ray szeme elkerekedett a lába pedig a földbe gyökerezett.
-Honnan tudjátok?!- csattant fel hirtelen a srác- Yuugo mondta el igaz?!
-Nem, nem ő volt- tolta feljebb a szemüvegét Gilda- Te mondtad el ebben a szent pillanatban- mosolyodot el halványan.
-Baszki- suttogta maga elé a srác.
-Ne hibáztasd magad, már elég régóta gyanakodtunk- legyintett a szőke hajú lány- Mondjuk legközelebb lehetnél kicsit óvatosabb, ha már az ő szemszínét örökölted- mondta, majd kiszedte Ray hajából azt a csatot, ami még a tegnapi fonatot tartotta egyben.
A fekete hajú fiú észre sem vette, hogy eddig nem volt a szeme előtt a haja.

-Klüklopsz gyere már! Mindenki rád vár!- jelent meg Yuugo feje a csapó ajtóban.
-Pofa be! Jövök!- morogta a srác és már el is kezdett felfelé mászni a létrán.
Félúton megállt és még visszanézett a két lányra.
-Amúgy csak, hogy tudjátok... nem akarom mégegyszer megbántani. Tiszta szívből szeretem Emmát- mondta Ray elvörösödve, majd olyan gyorsan tette meg a maradék távolságot felfelé, amilyen gyorsan csak tudta.
Anna és Gilda döbbenten bámult a srác után.
-Hát ez... ez meglepően őszinte volt- mondta Anna.
-Emma jó hatással van rá- kuncogott Gilda- Felmenjek szólni Don-nak, hogy jöhet a B-terv?
-Aha. Mindenképp.

Rész vége 😊. Jövőhét szerdán jövök az új résszel 😁😂. Köszönöm a sok vote-ot és kommentet, mire észbe kaptam már több mint 3K az olvasotsága ennek a sztorinak. Komolyan én nem írok ilyen jól xd😅. Imádlak titeket 😻😊🦊.