Untold Secrets [ Ray×Emma ](Átírás alatt)

Egy kis nyugalom

Este volt. Sötét felhők gyülekeztek egy farm magas falai felett. Az épület fényei villogtak, szirénái pedig megállás nélkül szóltak. A farm folyosóit sok helyen vér és halott démonok borították a LED lámpák vagy kiégtek vagy vadul pislákoltak. Felhangzott egy gyerekdal, majd a sarkon befordult egy négy fős csapat, mindegyikük kezében valamilyen fegyver volt.
-Miszter Momotaro, Miszter Momotaro... Francba! Elfelejtettem a folytatást!- mondta a csapat egyetlen női tagja átlépve egy halott démonon.

-Hála az égnek. Egyáltalán miről szólt ez? Mi az a Momotaro?- morogta a mögötte haladó fiatal férfi, akinek a hajában egy fehér X volt belefestve.
-Nem mindegy? Engem megnyugtat.
-Engem meg idegesít.
-Hmm! Ünneprontó, igaz Zazie?- kérdezte a nő attól a fiútól, aki épp elrakta az iker szabjáit.
A srác fejét egy papírzacskó takarta és általában nem is volt valami beszédes, most is csak a vállát vonta meg.
-Értem... szóval nem vagy benne biztos- hümmögte a barna hajú nő- Hé! Szerintetek a démon hús ehető?
-Kérlek Barbara a kedvemért ezt most ne itt próbáld ki- szólalt meg a csapat negyedik tagja, egy kopasz, barna bőrű, szemüveges férfi.

-Vincent-nek igaza van- szólalt meg egy új hang az egyik szobából- Ez nem a legjobb alkalom a kísérletezgetésre.
-Főnök!- kiáltott fel a négyes csapat egyszerre, majd ők is beléptek a terembe.
A helység tágas volt, de egy éppeszű ember futva menekült volna belőle. A falakra kis ülések voltak szerelve, amelyekben nyöszörgő, gyerekek ültek, bár egyikük sem nézett ki már embernek. A szoba közepén egy fehér köpenyes alak állt, a köpeny csuklyája a fejére volt húzva.

-Mi a helyzet a démonokkal?- kérdezte.
-El vannak intézve Főnök- mondta Vincent- Mi legyen ezekkel a gyerekekkel?- kérdezte.
-Sajnos őket nem tudjuk magunkkal vinni... nem bírnák- sóhajtott nagyot a csuklyás alak- Zazie megtennéd, hogy kiszabadítod őket- kérte
-Kö-ö-nöm- nyögte egy harmatgyenge hang, mire a köpenyes srác szomorúan elmosolyodott, majd elindult kifelé a teremből.
A folyosón egy hirtelen szélroham, ami egy betört ablak felől sűvített, lesodorta a Főnök csuklyáját. A srác fehér haja kissé kócos volt, ég kék szeme fagyosan fénylet.
-Gyújtsátok fel a épületet, nem akarok bizonyítékokat- súgta oda Vincent-nek az utasításokat teljesen nyugodtan.
-Ahogy kívánja William Minerva- jött a tiszteletteljes válasz.
___________________________________________

-Mi van?! Ray a... Ray a fia?- akadt ki Emma.
-Shhh! Egy picit csöndesebben- próbálta csitítani a lányt Leslie.
-Ezt nem lehet csöndesebbe...- kezdte a vörös hajú lány, majd vett egy mély levegőt- Bocsánat. Kicsit váratlanul ért a hír, ennyi az egész.
-Teljesen megértelek, de kérlek... még ne mond el Raynek- sóhajtott a férfi- Azon vagyok, hogy elmondjam neki, de még mindig nem tudom normálisan megfogalmazni.
Emma megértően nézett a férfira, majd hirtelen eszébe jutott valami.
-Raynek nem volt gyerekkori amnéziája! Lehet, hogy még arra is emlékszik, hogy kik a szülei.
-Nem hiszem. Mármint akkor tudná ki az anyja. Ha azt tudná akkor nem lenne ilyen... ááá nem! Nem én mondom el! Tőle kérdezd meg.

-Mit kérdezzen meg?- szólalt meg Ray, hangja kicsit feldúlt volt.
Leslie és a vörös hajú lány egyszerre fordultak a hang irányába.
-Oh... Raaaay! Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan végzel. Mióta vagy itt?- kérdezte Emma.
-Yuugo elzavart, miután elláttam a sebét. Amúgy a gyerekkori amnéziás rész óta- vonta meg a vállát a fekete hajú srác csuklóira végre rákerült egy adag fásli- Gyere Emma, hagyjuk pihenni Leslie-t.
-Erre semmi szükség, nem zavar, sőt segített egy kicsit felvidulnom- mosolygott a férfi.
-Tényleg segített a beszélgetés?- kérdezte a lány.
-Szuper! Akkor meg is van a holnap reggeli program. Menjünk Emma!- erősöködött tovább Ray, átkarolva a lányt.
A fekete hajú srác még visszanézett a folyosóról és fenyegető pillantást küldött Leslie irányába. Ez persze nem kerülte a vörös hajú lány figyelmét, de addig nem szólt semmit, amíg meg nem álltak az egyik kisebb barlangban.

-Ez meg mire volt jó?- kérdezte.
-Tudom, elég bunkó volt- sóhajtott a srác- Ne haragudj, de én még nem tudok megbízni benne.
-Miért? Kérlek csak azt ne mond, hogy azért, mert a Ratri-klánnak dolgozott.
-Nem, nem azért... na jóóó talán kicsit az is belejátszik, de nem ez a fő ok- ült le Ray egy ott felejtett matracra.
Emma egy kis ideig szótlanul állt, majd lehuppant a srác mellé.
-Csupa fül vagyok- mondta szomorúan mosolyogva.
Újabb csönd következett, szerencsére nem a kínos fajtából.

-Emlékszel amikor összetörtem a szobámban a tükröt?- kérdezte Ray vidáman.
-Az nem "véletlenül" történt?- jött a gúnyos kereszt kérdés Emma-tól, mire a srác is elmosolyodott.
-Igaz. Szóval amikor 'véletlenül' összetört a tükör... - tette ki az idéző jeleket- ... akkor megígértem, hogy töviről-hegyire elmagyarázom, miért vannak rémálmaim és, hogy miért kerülöm a tükröket.
-Igen és én azóta is várom a választ- mondta a vörös hajú lány.
Ray kinyitotta a száját, majd becsukta és hanyatt vágta magát a matracon, bal kezével takarva az arcát.
-Arra... arra még mindig nem állok készen. Sajnálom. Mondjuk ezen az sem segített, hogy találkoztam ezzel a hülye katonával
-Ez nem értem, hogy jön ide- kérdezte Emma a srác mellé feküdve.
-Alkut ajánlott nekem, érted?! Azt mondta, ha elárullak titeket akkor átvisz az emberek oldalára. Természetesen nemet mondtam, de...
-De mi?- kérdezte a lány kíváncsian.
-De... Jaj ez most hülyén fog hangzani! De pont olyan érzés volt, mint az alkum a Mamával! Tényleg ilyen sunyinak tűnök? Tényleg ennyire könnyen elhiszik, hogy áruló vagyok?- mondta a srác kicsit hisztérikusan- Persze ezen a gyűlölt szemszínem se segít sokat- tette hozzá, de már meg is bánta, mert Emma a két keze közé fogta a fejét és eltűrte a haját a szeméből.

-Először is senki nem hisz árulónak Ray. Ne adj egy Ratri katona véleményére, megértetted? Másodszor pedig, nem értem mi a baj van a szem színeddel. Nekem tetszik. Bocsi, de nem értem mitől félsz. Ennyire rossz?
-Nem biztos, lehet, hogy csak félek a reakciódtól.
-Tégy próbára.
A fekete hajú srác elgondolkodott ezen, majd a lány felé fordult.
-Oké... akkor ebből kiindulva... mi lenne, ha a Ratri-klán tagja lennék?
-Talán egy kicsit lassabban bíznék meg benned, de ezen kívül szerintem semmi extra nem történne- mosolyodott el Emma.
-Ha a Mama kéme maradtam volna és elárultalak volna téged és a csapatot?- kérdezte Ray.
-Kicsit haragudtam volna rád, de akkor még inkább magammal ráncigáltalak volna a szökésnél.
-És ha... nem is tudom... a Mama fia lennék?- kérdezte a fekete hajú srác figyelve, hogy ne halkuljon el a hangja.
-Pfff. Hahaha- nevette el magát Emma- Ne haragudj! Ezt egyszerűen nem tudom elképzelni. Ez még az én fantáziám határait is túlszárnyalja. Te túl kedves vagy ahhoz!
-Ohhh...
-Nem ilyen válaszra számítottál?
-Hát...- kezdte Ray, de Emma hirtelen elrántotta a bal kezét.

-Áu! Mi a?!
-Ezek a hegek ennyire megmaradtak?!- kérdezte a vörös hajú lány.
-Ez volt az pár vágás az üveg szilánkoktól. Semmiség
-Eddig észre se vettem. Szólnom kellett volna Annának.
-Nem kell! A saját hibám volt, de nem fáj!- magyarázkodott a fekete hajú srác.
-Ne sérülj meg legközelebb, oké? Vigyázz magadra- motyogta a lány nagyot sóhajtva.
-Ez rád is vonatkozik- mondta a srác átkarolva a lány vállát- Hozzak még egy matracot?
-Nem kell, jó itt melleted- takarta be magukat Emma.
-Én is örülök hogy itt vagy.

Rész vége. Nem haladtam annyira amennyire szerettem volna, szóval a kövi rész valószínűleg pörgősebb lesz. Jövőhét vasárnap találkozunk. Addig is kellemes ünnepeket 😊😁.