Untold Secrets [ Ray×Emma ](Átírás alatt)

"Minden rendben lesz„

Miután elküldte Rosit, hogy szóljon a többieknek, Lucas arra gondolt, hogy nyer egy kis időt a csapatnak. Szóval odament a telefonos szobába nyíló ajtóhoz és kilesett az egyik résen. A szobában csupán egy katona tartózkodott, szóval néma csöndben kinyitotta az ajtót és elkapta az őrt és addig fojtogatta, míg az ájultan össze nem esett a földön. Lucas már nyúlt a katona fegyveréért, amikor a folyosóról felhangzottak a lövések, szóval felkapta a mesterlövész puskát. A következő pillanatban Yuugo jelent meg az ajtóban, de olyan hirtelen, hogy a rozsda vörös hajú férfinak el kellett rántania a puska csövét. A golyó pár centivel társa feje mellett fúródott a falba.
-Baszdmeg Lucas! Most majdnem meghaltam!- káromkodta el magát a fekete hajú férfi.
-Legközelebb kopoghatnál! Majdnem szívrohamot kaptam!- jött a hasonló hangulatú válasz.

-Amúgy te mit keresel itt?! Hol vannak a gyerekek?!
-Fent a felszínen- morogta Yuugo- Honnan jött az a briliáns ötlet, hogy egyedül elintézed a katonákat?!- tért vissza az eredeti témához.
-Ahogy Rosival is megüzentem, csak itt hagytam valamit.
-Mégis mi lehet olyan fontos, hogy el kell hozni?!
-A fotóalbum!- mondta Lucas halkan, mire Yuugoban bent rekedt a szó.
-Az még megvan?- jött a kérdés pár perc múlva.
-Igen, elrejtettem még anno, amikor elindultunk Goldy Pond-ra.
-Miért dugtad el?- kérdezte Yuugo.
-Mert a többi emléket a régi csapatról már mind elégetted, vagy tönkretetted. Javíts ki ha tévedek- mondta Lucas.
-... Tusé- morogta a fekete hajú férfi.
A következő pillanatban a két férfi elhallgatott, mert lépéseket hallottak a folyosóról.

-Biztos, hogy innen hallotad őket- kérdezte Ray.
-A lelőtt katona a folyosó elején nem volt elég bizonyíték?- kérdezte Oliver- Egyébként te miért jöttél vissza?
-Hát valakinek gondolkodnia is kell egy ilyen éles helyzetben és megítélésem szerint te erre nem vagy képes.
-Lószart! Te is azért jöttél vissza, amiért én. Aggódsz Yuugoért- mondta Oliver, miközben benyitott a következő ajtón.
-Jó... ott a pont- morogta a fekete hajú srác- Bocsánat- tette hozzá, majd mivel nem érkezett válasz hangosabban is megismételte.
Végül dühösen belépett abba a szobába, ahol Oliver eltűnt.
-Válaszolnál végr...!!!- kezdte de valaki az arcába nyomott egy puskacsövet.

-Dobd el a fegyvert és talán életben hagylak- mondta Miszter Ray fejéhez tartva a puskacsövet.
A srác körülnézett a szobában és mikor megakadt a szeme a földhöz szorított Oliver-en szarkasztikusan felhorkant.
-Tudom, hogy sokat nőttünk a két év alatt Tata, és, hogy a gázmaszk elfedi az arcunkat, de azért nem hittem volna, hogy összetévesztesz minket a katonákkal.
-Pofa be! Várjun...Tata?- gondolkozott el Yuugo, majd összeállt a fejében a kép- Ray?!
-Na végre! Legközelebb ennél egy kicsit melegebb fogadtatásra számítok.
-Mit keressel itt?! Ez veszélyes!- mondta Miszter.
-Mentségemre szóljon én csak Oliver után jöttem le- magyarázkodott a fekete hajú srác.

-Oliver is lent van! Hol?- kérdezte Lucas, mire Ray megvető pillantást küldött a férfi irányába.
-Éppen rajta térdepelsz- mondta gúnyos hangnemben, mire a rozsda barna hajú férfi azonnal felállt.
-Miért nem jöttetek fel?- kérdezte Oliver, amikor újra rendesen kapott levegőt.
-A Nagyokos nem akart itt hagyni egy régi, hülye fotóalbumot.
-Hogy nézz ki?- kérdezte a fehér hajú srác.
-Barna bőrkötéses könyv, pár díszes szalaggal az elején- mondta Lucas és Yuugo egyszerre, mire Ray szeme kikerekedett. A többiek kérdőn néztek rá.
-Ööö... izé... azt a könyvet Emma már felvitte magával a felszínre. El akartuk olvasni, fogalmunk sem volt róla, hogy az egy fotóalbum.
-Szóval a nagy semmiért rostokolunk itt egy Ratri-kal teli házban- morogta Yuugo- Vége a dumálásnak! Húzzuk innen el!
-Ezt az ötletet támogatom- bólintott Oliver is.
___________________________________________

Emma idegesen járkált fel-alá az erdei barlang rendszer bejáratánál. Nem ment ki teljesen a barlangból, csak annyira, hogy lássa ha valaki közeledik az erdő felé. Legalább egy óra eltelt azóta, hogy ideértek és Raynek meg a többiek még mindig nem érkeztek vissza. A velük lévő Leslie-nek esélye se volt vissza indulni a bázisra, mert a vad démonok csapatostul ellepték az erdőt és lehetetlen volt mellettük észrevétlenül kisuranni. Nagyokat sóhajtot, próbált nyugodt maradni, ez egészen addig sikerült is, amíg valaki meg nem érintette a vállát. Kicsit reménykedve és ijedten fordult hátra, de csalódnia kellett, mert csak Sonya állt mellette.