Untold Secrets [ Ray×Emma ](Átírás alatt)

A lift és a telefon

Későn raktam ki a részt, elnézést Drága olvasók. Ha időben ki tudtam volna rakni, akkor az azt jelentette volna, hogy szert tettem egy idő megállító kütyüre (erre kb annyi az esély, mint arra, hogy Ray 1 teljes hétig ne tegyen pesszimista megjegyzéseket😊🤣). Igyekszem nem rendszert csinálni belőle.

Emma és Lucas egyre beljebb sétáltak a Szélmalom rejtett folyosóján.
-Sosem gondoltam volna, hogy bármikor is eljutok idáig- szólalt meg Lucas.
-Gondolom nem volt kellemes élmény, amikor Goldy Pond-ra érkeztetek- jegyezte meg Emma.
-Hát mivel arra számítottunk, hogy William Minerva fogad mindket, ezért igen, nem volt valami jó élmény. Azóta már párszor felmerült bennem, hogy Minerva igazából gonosz és direkt csalja ide a gyerekeket, de amíg nem láttam, hogy mi van az ajtó túloldalán, addig inkább nem mondok semmit. A vörös hajú lány hangtalanul bólintott, igaz az ő gondolatai között is felmerült ez a lehetőség, de nem akarta, hogy igazzá váljon.
-Hát most majd minden kiderül- mondta végül Emma.

Odaértek a folyosó végére, ahol egy zárt ajtó fogadta őket. Az ajtóra baglyos morse kód volt szerelve.
-Nincs kilincs- jegyezte meg Lucas.
A vörös hajú lány elővette a tollat és szétcsavarta. Megjelent a kivetített billentyűzet, így lassan elkezdte beírni az ajtón látható kódot. Könnyebb dolga lett volna, ha ott van mellette Ray, hiszen akkor nem kellett volna ennyit vesződni vele. Társa igazi Morse-kód zseni volt, de most nem támasztkodhatott az ő biztos tudására. Nagy nehezen sikerült beírnia a P-E-N szócskát, mire az ajtó varázsütésre kinyílt. A következő szoba tele volt mindenféle műszerrel és monitorral. Volt olyan gép, amire az "Időjárás" szót írták rá, egy másikra pedig a "Hőmérséklet"-et.
-Innen irányítanak mindent a démonok? Vagy ez csak egy megfigyelő helyiség?- gondolkodott hangosan Lucas.
-Kicsit olyan, mint B06-32-n a Monitor szoba- bólintott Emma, majd továbbment és kinyitotta a szobából nyíló újabb ajtót.

-Azta!- ámult el a lány- Lucas ezt neked is látod kell!- kiáltott hátra.
A férfi odalépett Emma mellé. Lélegzetelállító látvány fogadta mindkettőjüket. Egy aranyló tó partján álltak, egy hatalmas barlang közepén. A tó vize tényleg arany színű volt és egyáltalán nem hullámzott a felszíne. A vörös hajú lány kezében életre kelt a toll és a következő feliratot vetítette eléjük.
"Köszöntünk Goldy Pond-on„
-El sem hiszem, hogy ez végig itt volt az orrunk előtt- mondta Lucas mosolyogva.
-Inkább a talpunk alatt nem?- viccelődött Emma- Akkor biztos ehhez a tavacskához invitált William Minerva mindannyiunkat. Más szóval nem a felszíni harcmezőre- mondta halkan a lány, aki legszívesebben felkiáltott volna örömében.
-Akkor mostmár semmi kétség. Minerva a mi oldalunkon áll- sóhajtott egy nagyot Lucas- Most őszintén megnyugodtam.

-Megnézzük a szigetet is?- kérdezte Emma.
-A mit!?- kérdezett vissza a férfi.
A vörös hajú lány a tó közepe felé mutatott. A víz felszínén tényleg ott állt egy aprócska sziget. A kristálytiszta arany színű vízben az is látszott, hogy alul nem érintkezik a talajjal... lebegett.
-Fura ez a hely, és fura ez a víz. Mintha csak optikai illúzió lenne- morogta a rozsda barna hajú férfi.
-A kezem se lesz vizes tőle, olyan mintha nem is vizet tartanék benne- guggolt a tavacska partján Emma- Átmenjünk, vagy szóljunk a többieknek?
-Ha már idáig eljöttünk akkor ne hagyjuk félbe- mosolygott Lucas, mire a lány beleugrott a vízbe, majd besegítette a férfit is.
Elindultak a sziget felé, nagyjából egy perc volt az út. A szigetre mindketten teljesen szárazon kecmeregtek ki. Csupán pár dolog volt a kis föld darabon. A legnagyobb egy régimódi lift és a vezérlő pultja volt, ott volt még egy asztal rajta egy betárcsázós telefonnal.

-Egy lift... mire kell ide egy lift?- vonta fel a szemöldökét Lucas
-Ez visz át minket az emberi világba. Bekapcsoljuk és "HUSS!„ már ott is vagyunk- viccelődött Emma.
-Haha...ez nem lehet- nevetett fel a férfi.
-Igen. Tudom, tudom, tiszta butaság. Ez csak egy lift a semmi közepén- legyintett a lány is.
Pár pillanatig mindketten elhallgattak, majd a vezérlő pult felé fordultak.
-Azért...azért egy próbát megér. Megint a tollat kell használni- mutatott a férfi a vezérlő pult felé.
A vörös hajú lány berakta a tollat a lyukba és elfordította. Nagy kattogás kezdődött majd megjelent a kijelzőn az "ON„ (bekapcsolt) felirat. Lucas és Emma feszülten figyelte a liftet várták mikor nyílik az ajtaja. A következő percben a kattogás elhalt. A kijelzőn vörösen villogott az "ERROR„ (hiba) felirat.
-Jaj ne! Most miért?- szomorodott el a lány.
-Lehet, hogy...- kezdte a rozsda barna hajú férfi, de nem tudta befejezni, mert a betárcsázos telefon magától megcsörrent.
Emma gyanakodva vette fel és halkan mondta bele, hogy "Halló„.

-Itt William Minerva. Nem tudom, hogy mikor és milyen helyzetben hallgatott ezt az üzenetet, de bocsánatot kell kérnem tőled. Mélységesen sajnálom, de az emberek oldalára vezető itteni átjáró többé már nem elérhető. Bízom abban, hogy szökevény vagy, és biztos vagyok benne, hogy a menedék amit építettem már nem biztonságos, hála annak a személynek, aki elárult engem- tartott hatásszünetet- Ideje elmondanom még valamit, az én nevem igazából James Ratri a Ratri klán 36. vezetője vagyok. Igaz, hogy Goldy Pond-on már nem működik az átjáró, de még van út Glory Bell, Grand Valley, Goodwill Ridge és Grace Field alatt is, a leghíresebb farmok területén.
-Tessék!?- akadt ki Emma.
-A klánom nem léphet át az emberi világba, de én nem nézhettem tétlenül, ahogy a gyerekek szenvednek ezen az oldalon, ezért kezdtem el William Minervaként tevékenykedni. Sajnos nem áll módomban megszegni azt az alkut, amit a klánom hozott 1000 évvel ezelőtt, de ha te szeretnéd megváltoztatni, akkor lenne egy tanácsom. Keresd a Hét Falat. Ne aggódj, hagytam segítséget. Fel a fejjel és sok szerencsét.
-Megszakadt a vonal- jelentette ki a vörös hajú lány szomorúan.

-Azt mondta hagyott segítséget. Nézzünk körül- mondta Lucas.
A lány kinyitotta a telefon alatti asztal fiókjait. Üresek voltak, de Emma nem adta fel. Titkos fiókot keresett, amit meg is talált. Egy toll kupak volt a zsákmány.
-Próbáljuk ki- mondta a rozsda barna hajú férfi.
A tollra illesztve az új kupakot rengeteg információ kivetítődött. A lány figyelmét mégis csak egy információ keltette fel.
-∆7214 Projekt (Lambda7214 Projekt)? Ez mi?
-Úgy néz ki... ez egy új, különleges Farm.

Timeskip (bocsika):

A legidősebb kilenc gyerek újra összegyűlt a szélmalom belsejében. Lucas és Emma elmondott mindent ami az arany tavacskánál történt. Kezdve a furcsa vízzel, majd áttértek a liftre és telefonhívásra. A megbeszélés után mindenki újult erővel és új reményekkel kezdett neki a tervek szövögetésének.
-A következő vadászatot mi fogjuk megnyerni- mondta lelkesen Oliver.
-Emma, ha van időd akkor besegítenél nekem?- kérdezte Sonya.
-Persze egy pillanat és megyek- mondta a vörös hajú lány, majd Violet felé fordult.
-Adamet nem hívjuk ide?- kérdezte a lila hajú lánytól.
-Ő nem valami... beszédes.
-Ezt, hogy érted?
-Nem tudjuk, hogy melyik Farmról jött, de úgy látszik, hogy nem tanították meg beszélni. Néha motyog valamit, de azt is csak magának. Folyamatosan egy számsort ismétel, de most az istenért nem jut eszembe- mondta Violet.
Emma ekkor újra ránézett az ajtóban álló Adamre, aki viszonozta a pillantását, majd megszólalt.
-22194 22194 22194.
A vörös hajú lány ereiben meghűlt a vér, gyorsan elkapta a tekintetét a furcsa srácról
-É-Én ismerem azt a számsort.

Rész vége😊! Jövőhét szerdán jövök az új résszel 😁😂. Ki izgul?