13.

867 46 1
                                    

Amikor sötétedni kezdett, hirtelen megsüllyedt mellettem a régi fa pad egyik léce, mire odakaptam fejem.
-Nem volt könnyű megtalálni.-eresztett el egy félmosolyt.
-Sajnálom.-ujjamat gyűrögettem mint egy kisgyerek akit éppen azon kaptak hogy ebéd előtt elvett egy cukorkát a tálból.
-Nem tudom mi történt. De köze van ahhoz hogy reggel azzal az őrült picsával beszéltél igaz?-tette fel a nagy kérdést. Kicsit meglepett nyelvjárása, de most ez volt a legkisebb problémám.
-Nem akar minket együtt látni. Vagyis magát akarja melletted látni. Ránk akarta hívni a rendőrséget. Féltettelek ezért úgy gondoltam ezzel megóvlak.-mosolyogtam rá.
-Ezzel nem óvsz meg, csak felbaszod az agyam és olyat teszek amit később lehet megbánok.-szűrte fogai között.
-Most mit tegyünk?-kérdeztem.
-Felmondok.-jelentette ki egyszerűen.
-Az nem old meg semmit!-néztem rá hitetlenkedve.
-Dehogynem. És ha megtettem azt csinálok veled amit akarok, ott ahol akarom és akkor amikor akarom.-vigyorgott ördögien.
Nehéz gondolataim közé becsúszott néhány mocskos dolog, de elhesegettem őket azonnal.
-Azért ez nem így lenne.-morogtam.
-Mehetek irodába dolgozni. Úgy is kaptam állás lehetőséget. Ezen ne parázz. Ezzel kellett volna kezdened. Megoldjuk.-szorította meg kezem bíztatóan.
-Nem érdemellek meg.-néztem összekulcsolt ujjainkra.
-Ez inkább fordítva van.-vigyorgott.
Vállára hajtottam a fejem és csak meredtem magam elé. Teste melegét jobban érezni akartam, többet akartam az emberből akit magaménak tudhatok.
Mélyet sóhajtottam és lehunytam szemeimet. Közelebb csúsztam hozzá, amennyire csak lehetett, de hirtelen megfeszült és kezeimet enyhén megszorította. Kinyitottam pilláim és arrébb másztam.
-Mi a baj?-nyeltem egyet.-Ha az a baj hogy megláthatnak...-kezdtem bele, de félbeszakított.
-Nem! Dehogy is! Nem érdekel ki láthat meg. Eszembe jutott egy apróság. De ne akadj ki.-jól kezdődik. Kezeinkre nézett, majd újra szemembe.
-A szerződésem minumum az év végéig szól. Addig nem mondhatok fel. Ha még is, akkor meg kell fizetnem azt az összeget amit nem dolgoztam le.-motyogta.
-Most csak szivatsz?-csúszott ki a számon.
-Lou nem hittem hogy eljövök tanárnak dolgozni és belibbensz a kerek seggeddel és elcsábítasz. Szerinted mit kellett volna mondanom?-förmedt rám.
A gondolat megmosolyogtatott, de igaza van.
-Addig mi legyen?
-Addig titokban kell tartanunk. Egyébként is rossz vagy kémiából. Korrepetállak és átjössz délutánonként.-mosolyodott el perverzen. Szóval titokban kell tartani hogy szerelmesek vagyunk, de legalább együtt lehetünk? Te jó ég. Nem mindenkinek jár a boldog történet happy endingel.
-Rendben. Várom az első különóránk.-mosolyogtam rá. Alig várom.

A szerelem vegyjele ~Larry Stylinson~Where stories live. Discover now