A szerelem vegyjele ~Larry Stylinson~

5.

Út közben el is aludtam. Amikor felkeltem, már bőven világos volt. Egy idegen helyen voltam, egy idegen ágyban. Beleszagoltam a takaróba, mire a gyomrom ugrott egyet.
-Harry.-mosolyogtam.
Lassan felkeltem és amennyire tudtam, kibotorkáltam az egyetlen ajtón. Hangokat hallottam, ezért elindultam arra, amerről jöttek.
Niall nevetése hallatszódott és még egy hang, amit nehezen azonosítottam be.
Odabotorkáltam hozzájuk nagynehezen. Mr.Malik ott ült Niall mellett, velük szemben Harry ült, nekem háttal.
-Sziasztok.-köszöntem oldalamat fogva.
-Lou!-pattant fel Niall.
-Jól vagyok.-mosolyogtam.
-Biztos minden rendben?-tolta férre Harry Niallt.
-I-igen.-makogtam, ahogy szemeibe néztem.
-Szia Louis. Harry legjobb barátja vagyok, hívj csak Zaynnek.-nyújtotta felém a kezét Mr.Malik...akarom mondani Zayn.
-Uhum.-bólintottam, mert nem tudtam mit reagálni. Harryre néztem, aki mosolyogva figyelt, szeme teli volt gyengédséggel és szeretettel. Arra gondoltam, hogy mindennél jobb lenne, ha a karjaiban tartana, megcsókolna, vagy csak ölelne magához.
-Na nekem mennem kell, örültem.-intett Zayn.
-Elviszel haza?-öltözött Niall is.-Ezek itt mindjárt megdugják egymást előttünk, szóval megyek.-intett, majd elmentek.
Csönd állt be közénk, csak rendületlenül bámultuk egymást. Nem mertem megszólalni, hiszen tudtam, elég hülyén viselkedtem.
-Szóval, miért érdekelt, hogy elmentem? Miért...?-kérdezett, de félbeszakítottam.
-Mert azt hittem az én hibám. Azt hittem miattam mész el.-suttogtam a mondat végét.
-Sajnálom. De elmondom hogy tudd, utálom a féltékenykedést. Ne csináld és ne adj okot arra, hogy féltékeny legyek. Mert ha veled vagyok, se egy lány, se egy fiú nem tud elcsábítani. Mert belédszerettem.-lépett egyre közelebb, amíg testünk össze nem ért. Átkarolta derekam, én tenyereim mellkasára tettem.
-Rendben?-emelte fel egyik kezével az állam.
-Igenh.-suttogtam.
-Tartozok neked egy büntivel, mert ilyen voltál. De csak olyat teszek, amit élvezel. Max egy kicsit fáj.-suttogta fülembe, mire kirázott a hideg.
-Én félek. Sosem csináltam semmi ilyet. Csak annyit tudok, amennyit te csináltál tegnap.-öleltem meg.
-Nem baj.-nevetett.
-Ha hiszed, ha nem, én sem vagyok túl tapasztalt.-nevetett.-Az első alkalmam egy lánnyal volt és nagyon beégtem.-simogatta derekam.
-Miért?-fordítottam oldalra fejem és szívdobogását hallgattam.
-Először is nem tudtam mit, hogyan csináljak. Aztán a következő, hogy nem állt fel, csak nehezen.-nevetett.
Felkuncogtam és felnéztem rá.
-De nyugi, utána minden jó volt. Azért elég béna voltam. Ja nem is volt minden jó. Tök hamar elsültem, a lány meg szakított velem.-nézett le rám.
-Én nem szakítok veled, ha elsülsz hamar.-mondtam, de mire felfogtam mit is mondtam, késő volt. Elvörösödve néztem rá, lefagyva.
-Nem fogok elsülni hamar. Kikérem magamnak. Inkább miattad aggódnék.-kapott fel vállára nevetve.
-M-mit akarsz?-dadogtam.
-Reggelizz.-vitt be a szobájába egy pajzán mosollyal arcán. Letett az ágyra és megcsókolt.
Pólóm alá nyúlt és hasam alját simogatta.
-Most próbáld meg, amit én csináltam neked.-adott egy puszit számra, majd elém állt.
Letérdeltem és felnéztem rá.
Hajamba túrt és beharapott ajkakkal végigmért.
Tekintete ködös volt, arca piros.
Kigomboltam nadrágját és idegesen húztam le róla.
-H-Hazz én nem tudom hogy hogyan csináljam.-vallottam be neki.
Nem tudom miért, de hirtelen minden szenvedélye eltűnt és ledermedt.
Talán a beceneve hallatán~gondolkodtam.~Lehet nem akarja, hogy becézzem.~
-Mindegy. Hagyjuk. M-majd máskor folytatjuk.-öltözött föl, majd elém térdelt.-Ne haragudj. El kell menned.-simított arcomra.
-Mi? Miért?-ijedtem meg.-M-megcsinálom ha akarod, én csak nem akarom, hogy rossz legyek és...-mentegetőztem, de megcsókolt.
-Semmi baj. Csak most kérlek. Nem akarom, hogy láss így.-hajtotta le fejét. Megláttam, hogy egy vízcsepp hullik nadrágjára, ami szép lassan beivódott.
-Mi a baj Harry? Te sírsz?!-öleltem magamhoz megrémülve.-N-nekem elmondhatod.-suttogtam.
-De csak mert megbízok benned. Pár éve történt...