A szerelem vegyjele ~Larry Stylinson~

2.

-Akkor gyerünk! Tíz kör futás!-csendült fel Mr.Malik hangja.
Mindenki sóhajtozva fordult el és kezdett el futni.
-Csak el ne ess, Tomlinson.-nevetett Liam. Sosem bírtuk egymást, mert ő más súlycsoport mint én, szóval iskolai szabály, hogy ki kell velem csesznie.
A sokadik fullasztó kör után, valamiben megakadt a lábam, mire a földre estem. A térdembe fájdalom nyilallt, mire feljajdultam. A sajgó területre néztem, ahol olyan látvány fogadott, amitől rosszul lettem.
-Louis!-szaladt azonnal hozzám Niall.-Basszus. Elég rendellenesen áll a térded.-vágott undorodó fejet.
-Louis jól vagy?!-hallottam meg egy ismerős, nyugtató hangot. Oda néztem és azon gondolkodtam, hogy a térdem fáj jobban és abba halok bele, vagy a szívem fog kiszakadni és Mr.Styleshoz szaladni. Bár elég undoríó lenne.
Mellém guggolt és aggódóan nézett szemeimbe.
-Felkísérlek az orvosiba.-jelentette ki. A szívem annyira kalapált, hogy azt hittem szívrohamba halok bele.
-Azt hiszem nem tudok felállni.-nyeltem egyet. Először meglepődött, majd huncutul elmosolyodott.
-Akkor viszlek.-majd már kezei a térdhajlatomnál és a hátamnál is voltak.
Felemelt, majd elindult velem.
-Fáj.-suttogtam.
-Nem csodálom. Kifordult a térded.-nézett le rám. Sírhatnékom támadt a közelségétől. Azt akartam, hogy még jobban szorítson magához, hadd vesszek el az ölelésében.
Hogy megtetszett-e az osztályfőnököm? Érezted már úgy, hogy tudtat, hogy helytelen amit csinálsz, de nem tudtad lecsillapítani a benned felgyúló tüzet? Pontosan ilyen érzés kerített hatalmába, amikor csak megláttam és hozzá érhettem Harryhez.
Mire felértünk, úgy éreztem, a szívem jobban fáj, mint a térdem, a könnyeim majdnem eleredtek.
-Ennyire fáj?-tett egy ágyra.
-Nem az.-motyogtam.
-Akkor?-ült mellém, meglepett fejjel.
-Mindegy. Jól vagyok.-szedtem magam össze, majd rámosolyogtam.
Úgy éreztem, mindkettőnket átvertem ezzel a kijelentéssel.
-Nem mindegy. A diákom vagy és fontos, hogy jól legyél.-ráncolta össze homlokát.
-Tényleg jól vagyok, csak eszembe jutott valami. Nem tudom hogy így hogy megyek haza.-vakartam meg tarkóm, mosolyogva.
-Hazaviszlek. Ez az utolsó órátok úgy is, nekem sincs több órám. A papírokat meg odateszem Zayn asztalára.-dünnyögött.
Hajába túrt, majd láttam, hogy eszébe jutott valami, de nem adott neki hangot, csak perverzen elmosolyodott.
Mr.Malik miatt? A féltékenység hatására felhúztam az orrom, mire felnevetett.
-Mi az? Mintha dühös lennél.-röhögött tovább.
-Olyan fejet vágott, mint egy pedofil.-vigyorogtam.
-Ki kérem magamnak. Protekcióval vagyok itt és ha jól láttam, fiatalabb vagyok nálad.-nyújtotta ki a nyelvét.
-Mi?-lepődtem meg.
-Elnézést, csak az egyik diák verekedésbe keveredett és betört az orra.-tipegett be a védőnő.
Haja a feje tetején szoros kontyba kötve, szája vörösre volt rúzsozva, ráncos arcára, mintha ráborult volna egy doboz pirosító. Fehér köpenyén egy vércsepp éktelenkedett, ami szerintem a törött orrú fiútól származik. Kerek szemüvege lecsúszva ült orrán, ami hegyén egy tapasz volt.
-Ezt rendbe kell tenni.-nyammogott, mintha a műfogsorát akarná a helyére igazítani.
-Vonja el a fiatalember figyelmét, mert fájni fog neki.-fogta meg a fájó területen, kiadva Mr.Stylesnak az utasításokat.
-Hát jó. Louis. Nézz rám.-fogta kezei közé az arcom.
Lefagytam és csak a smaragd szemeit tudtam nézni.
Mintha ő is lefagyott volna és csak bámult. A térdembe ismerős fájdalom nyilallt, mire megugrottam és egyenesen megfejeltem a felettem hajoló félistent.
-Aú!-hőkölt hátra.
-Bocsánat!-kiáltottam fel hirtelen.
-Nem baj.-nevetett.-Remélem legközelebb más fog fájni.-motyogta, de pont megértettem. Nem tudtam, hogy szadista gondolatai támadtak, hogy a pincéjében fog kivéreztetni, vagy pedig kikötözni...az utóbbit nem biztos, hogy ellenezném.
Hirtelen minden homályosodni kezdett, az álmosság nyert, majd az utolsó amit láttam, Mr.Styles aggódó tekintete és az orvos szenvedése a protkójával.

Sziasztok!
Huh. Itt lenne a következő rész, ami elég fura lett.
Nem húzom inkább, mert már fáradt is vagyok, de azért remélem tetszik és a kövi részben lesznek khm...izgalmas dolgok...
Sziasztok!