A szerelem vegyjele ~Larry Stylinson~

Harry visszaemlékezés pt.1

Idegesen sétáltam fel-alá, várva, hogy valaki kijöjjön a mosdóból és mehessek én is, elintézni a dolgaimat. Egy iskolai bálon voltam egy lánnyal, de már akkor tudtam, hogy biszexuális vagyok, amit elég hamar sikerült elfogadnom.
Nem volt kedvem visszamenni a tömegbe, főleg nem Noemihez, a suli ribancához. Azon járt az eszem, hogy amikor hazaérek, tuti bedőlök az ágyba és téli álmot alszok.
-Hahó. Arrébb állsz légyszi?-hallottam meg egy kedves hangot. Feleszméltem gondolatmenetemből és a hang irányába fordultam. Fekete haj, sötétzöld szemek, tökéletes arc, aranyos, pisze orr, benne egy piercing, keskeny száj. Ezt láttam meg rajta először. Egy pár centivel volt csak nálam magasabb.
-P-persze.-makogtam.
-Akkor meg is tennéd?-nevetett fel, amikor nem mozdultam, csak bámultam.
-Ah, igen, b-bocsánat.-hajtottam le a fejem és bementem az üres fülkébe.
Amint elvégeztem a dolgom, kimentem és egy bunyó közepén találtam magam.
-Mit képzeltél David?! Teszed itt össze-vissza magad, pedig csak egy kis csicska vagy!-kiabálta az egyik fiú a háromból, a vérző szájú fiúnak, aki ezek szerint David.
-Legalább nekem van itt fennt valami, te sík hülye barom.-mosolyodott el féloldalasan és nekikugrott.
-Álljatok le!-kiabáltam. Láttam, hogy hasztalan az egész és az egyik támadó egy fegyvert húzott elő. Félelmemben nekirohantam és kirúgtam a kezéből a pisztolyt, mire verekedés tört ki.
Amint elvertük őket, kézen ragadott és kiszaladtunk.
Egészen addig futott, amíg a suli közelében lévő lelátóhoz nem értünk. Felmásztunk és a korlátnak dőltem.
-Köszönöm. Azt hittem ott halok meg.-nevetett.
-Nincs mit. Nem tudtam volna nézni, hogy igazságtalanul küzdenek ellened.-válaszoltam, miközben az éjszakai várost kémleltem. Valahogy azt éreztem, órákig tudnék ott állni, csak a tájat bámulva, miközben ő mellettem van, hiszen megbíztam benne, ennyi ismeretség után. Tudom, hülyén hangzik, de valahogy elhittem.
-Mi a neved?-tette fel hirtelen a kérdését.
-Harry Styles.-motyogtam ámulatba esve, ahogy a fényes pontokat figyeltem az alattunk elterülő negyedben.
-David Gilbert.-biccentett.-Örülök, hogy megismerhetlek Harry Styles.-mosolygott.
Azon az estén sokat beszéltünk. Bármiről, ami eszünkbe jutott. Megtudtam, hogy nem messze lakik tőlem, a kedvenc színe a fekete, a szülei messze élnek tőle, de segítik őt.
-Van barátnőd?-hoztam fel az új témát.
-Nincs. De nem biztos, hogy lesz. Biszex vagyok.-vallotta be.
-Én is.-nyögtem ki. Kijelentése nem kicsit lepett meg, de elfogadtam. Elhittem neki.