A szerelem vegyjele ~Larry Stylinson~

10.

Egy ajkat éreztem meg sajátomon, mire kipattantak szemeim. Harry mosolyogva vált el tőlem és mélyen szemeimbe nézett.
-Jó reggelt.-suttogta, mire éreztem ahogy elpirulok.
-Hogy aludtál?-simított el egy tincset arcomból.
-Nagyon jól.-feleltem neki szégyenlősen.
-Ennek örülök. Na gyere, mert nem lehet minden kirándulás kiváló, korán kell felkelteni a hülyéket.-mosolyodott el, mire felkuncogtam.
Mélyen magamba szívtam illatát, hogy akkor is emlékezzek majd rá, amikor a legtávolabb vagyunk egymástól.
Arcát fürkésztem és mosolyogtam. Úgy éreztem, sosem veszíthetem őt el. Mert csak az enyém, szeretem őt mindennél jobban és ő is szeret engem.
-Min gondolkodsz ennyire?-kérdezte halvány mosollyal arcán.
-Rajtad és rajtam. Mert mindennél jobban szeretlek. Olyan ismeretlen, megmagyarázhatatlan érzés az egész. Ha nem vagy velem, olyan mintha ki akarná valaki tépni a szívem.-magam sem értem miért, de szemeimből könnyek hullottak.
-Babám.-szemeiben félelmet láttam.-Baj van?-remegett meg a hangja.
-Nincs, csak félek. Félek mások véleményétől, félek a tiédtől, a következményektől és legfőképp attól hogy találsz nálam jobbat. Mert akárhol találhatnál nálam jobbat, aki akar téged.-próbáltam lenyelni a torkomban keletkezett gombócot, de nem sikerült.
Összeráncolt szemöldökkel nézte a mellkasom, majd felvette a szemkontaktust. Homloka kisimult és mély levegőt vett.
-Szeretlek. Sosem hagynálak el senkiért, nem érdekel ki akar engem, mert én téged akarlak. Ez ennyire egyszerű.-adott csókot a számra, majd kezeit derekamra csúsztatva vont szoros ölelésbe.
-Én is szeretlek.-suttogtam fülébe.

Ez egy elég érzelgős és semmilyen rész lett, de nem tudok mostanában írni, mert magamban is belső harcot folytatok és nehéz. Megpróbálok legközelebb értelmes résszel előállni. 😅❤️