‼️A történet 18+os részeket is tartalmaz ‼️
~ - Tudod mit Becca, baszódj meg! Oké? Én itt voltam neked minden jó és rossz napodon is! Akárhányszor utasítottál vissza... akár szóval, akár tettel, én ugyan úgy kitartottam melletted! -torka szakadtábó...
- Rachel? Máris itt? - tényleg csak néhány perccel hamarabb értem haza, mielőtt Rachel bejött volna a dormba, a kapott kulcsával. Motoszkálásra lettem figyelmes, ezért ugrottam ki a zuhany alól és állok itt most vizes hajjal, egy szál törölközőben. Megijedtem, hogy van valaki a lakásban. És hát van is, de szerencsére nem betörő.
- Igen. Hisz mondtam, hogy beugrom. Az előbb felhívtam Felixet és azt mondta hamarosan itthon vagytok, addig viszont jöjjek be nyugodtan. De ezek szerint beelőztetek. Minden rendben? Olyan fura vagy. - annyira irigylem Rachelt, hogy ilyen laza. Mármint... Ő bárhol képes otthon érezni magát. Én meg... Több, mint egy éve élek együtt a srácokkal, mégsem tudom magam úgy itthon érezni, mint Rachel.
- Én otthagytam őket. Ők külön jönnek majd. Én nemrég értem haza, de gondolom ők játsszák a hülye játékukat. Egyébként jól vagyok, csak megijedtem. Nem tudtam, ki van idelent. - rendesen magam köré tekerem a törölközőt, hogy még véletlenül se essen le, de azért az egyik kezemmel továbbra is tartom, a másikkal meg próbálom leszedni a hajamat az arcomról. Rachel értetlenül néz rám amióta meghallotta a "játék" szót. Mert nem igazán vall a fiúkra, hogy munka időben játszanak. Épp magyaráznám neki, mire is gondoltam amikor....
- És az a fej Changbinnál az első lökésnél! - Seungmin háttal jön az ajtón befelé és úgy osztja meg az észrevételét a többiekkel, amin ők nevetni kezdenek. Egészen addig amíg engem észre nem vesznek, ahogy támaszkodom a pultnak a tejivó Rachellel szemben.
- Becca? - tíz lépésnyire is látom mekkorát nyel Minho. Fantáziája is beindul, amit arcán nem tud leplezni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csak azt nem értem, miért tetszem én neki?. Egy csöppet sincs jó alakom, makulátlan bőröm vagy hasonló. Ő mégis képes tekintetével ennek az ellenkezőjét sugallni. Kár, hogy én tudok ugyan így nézni rá. Úgy értem, hogy érzelmekkel tele. Csak egy másik emberre, aki ezt nem viszonozza...
Pillantásától arcomba azonnal pír szökik. Kétségbeesetten Rachelre nézek, aki próbál nem nevetésben kitörni. De cuki vagy, de tényleg... Kellett nekem reggel szellemeskedni. Most tessék megkaptam... Egy szál törölközőben láthat mindenki a fehérnemű helyett.
- Úgy látom nagyon élvezed a magamutogatást. Legközelebb arra fogunk hazajönni, hogy anyaszült meztelenül vársz majd minket? - úgy tűnik BangChan csak akkor tud hozzám szólni, ha bántani akar. Lassan közeledik felém, miközben egy jó párszor végigmér, majd úgy tesz, mintha nem férne oda a hűtőhöz így hozzám simul, kezei a derekamra tévednek. Tetteitől libabőrös leszek. Szavai és cselekedete ütik egymást. Nehéz rajta kiigazodni.
- Te meg miről beszélsz? Törölköző van rajta! Semmije nem látszik ki! És ő soha nem mutogatta magát! - Rachel védelmező üzemmódba vált. Annak ellenére, hogy ezt már megbeszéltem vele, hogy megtudom védeni magam.
