Elections/Választások (BangChan-Minho story) BEFEJEZETT

Tánc vagy....

- Áh megjött Rebecca! - kiabál érkezésem örömére Son Ji Hu, a tánc oktatónk.
Ma reggeli jelenet után külön jöttem a fiúktól, ugyanis amit hagytak maguk után rendetlenséget, nekem kellett elpakolnom. - Épp rólad beszéltünk. - rólam? Mégis minek? Kérdezem magamban, miközben tágra nyílt szemekkel viszem a táskámat a szokásos helyre és integetek a többieknek.

- Mégpedig? - csatlakozom én is Ji Hu, Minho és Iseul társaságához. Ők középen állnak, a többiek a teremben szétszóródva próbálnak különböző tánc mozdulatokat. Ki a Back Door, ki a Miroh táncát.

- Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha Minho veled táncolna az új szóló dalában.

- Te erre a kis izére akarsz lecserélni?! Sokkal jobb vagyok, mint Ő. - ezzel tudnék vitatkozni Iseul... de ne hidd, hogy el akarom venni a helyed. Láttam a táncot és... - Labdába se rúghat mellettem! - jó elég nem hallgatom ezt. Ha kussba maradt volna, kisujjból utasítottam volna vissza ezt a lehetőséget. De ezt, hogy így ócsároljon nem viselem el és csak egy felé képpen várhatok vissza.

- Legyen. Tegyünk egy próbát. - Iseul már így is őrjöng, tegyünk rá még egy lapáttal. - Ja és Cetli... téged bárki tud helyettesíteni. - súgtam a fülébe, miközben oda sétáltam Minho mellé.

- Oh te kis! - éppen nekem ugrott volna, de Minho útját állja. Önelégült mosoly van az arcomon, egy percig sem megbánva, hogy bosszantom Őt.

- Elég. Menj oda a többiekhez, majd szólok, ha kellesz. - engedelmeskedve Minhonak, csatlakozik a többi táncos lányhoz. Láthatólag azonnal panaszkodni kezd nekik, mert mindannyian engem kezdenek el nézni. Na sebaj. - Tudod a táncot? - bólintok, mert aznap, amikor először láttam a szemeimbe égett végleg.
Jut eszembe... vajon Chan tud erről? Mit szól hozzá?
Nagyon elvan foglalva, hogy tanítson valakit, akit eddig még nem láttam itt. Valószínűleg új. Remélem, még egy jó darabig vele lesz lefoglalva. Inkább ne nézzen minket, mert...  mert ne.
- Akkor kezdjük.

Pont úgy, mint amikor Cetlivel táncolt, Minho 3ig számol, majd párhuzamosan indulunk el.
3 lépés, megállunk, össze nézünk és végig simítunk egymás arcán. Meg sem kell szólalnia, a szemei mindent elárulnak. Próbálom kizárni az eddig történteket és profi módon táncolni.
Mögém lép, kezei a vállamra szöknek fel, az enyémek a magasba emelkednek, majd próbálom lassan a vállára engedni.

Kezd melegem lenni. Talán nincsenek nyitva az ablakok? Vagy...

Eközben Know kezei elindulnak lefelé a derekam vonalán.
Na itt már képtelen vagyok nyugodt maradni. Ha halál csend lenne a teremben, egész biztosan hallaná mindenki a szívem dobogását. A légzésem is gyorsabb lesz, de nem a fáradtság miatt...
Nem szabadna ilyet éreznem egy barát érintése miatt. Vagy igen?

Megragadja csípőmet, szorosan magához húz és most jön az a jelenet, hogy meg kéne mozgatnom a csípőm az egyébként fenekemhez túl közél lévő férfiassága előtt.

- Mi a baj? Azt hittem tudod a táncot. - képtelen vagyok megcsinálni amit Iseul. Nem fogok rá keverni.
Épp ezért állítja le Ji Hu a zenét és érdeklődik.

- Mi lenne, ha valami más mozdulatot raknánk be a csípő tekerés helyett?

- Miért nem működik a csípőd? - viccelődik Minho. Tudom, hogy Ő élvezné a helyzetet, de én egyáltalán nem....nem szabad ilyet csinálnom a párom előtt...se a háta mögött persze.

- Megmondtam, hogy nem vagy jobb nálam! - figyelmen kívül hagyom Iseul beszólását, pedig szívem szerint leütném, mint a taxi órát.

- Legalább egyszer próbáld meg. Megnézem milyen. Ha nem jó,  meglátjuk az új mozdulattal kapcsolatos ötleted. - Ji Hu hajthatatlan. Még egyszer Chan felé nézek, aki már néha-néha felénk pillant. Egyik ilyen alkalommal biztatóan rám mosolyog és felemeli a hüvelykujját. Nem tűnik feszültnek vagy valami. Pedig Ő is látta már a táncot. De... valószínű, hogy csak én bonyolítok túl mindent. Hisz Ő is tudja, hogy ez munka.
- Oké akkor elölről! - újra indítja a zenét. Minden rendben megy. Jól össze hangolódtunk, pont mint először.
Most hezitálás nélkül tekerem meg a csípőm és a fenekem előtte, mire Ő olyan közel húz magához, hogy megérzem egyre dudorodó férfiasságát. Túlságosan is élvezi a helyzetet, de ezúttal nem hagyom, hogy kizökkentsen.
Tovább folytatjuk a táncot.

Értem már, miért akart inkább engem Minho.... mert mellettem nincs szüksége színészkedésre. Valóban azt érzi, amit énekel.
Végig simít az ajkaimon és ha emlékeim nem csalnak, ezután csókolta meg Iseult.
Már közeledik is felém és az utolsó pillanatban fordítom el a fejem, így arcon puszil.
Fintorogva ugyan, de tovább folytatja velem a táncot.

Sikerként könyvelem el ezt a gyakorlást. Mosolygok, hisz végig csináltam és most nézhetem Iseul és a  kis barátnőinek a szúrós, irigy tekintetüket.

- Na ugye, hogy megtudtad csinálni! - ölel meg hátulról Minho. Nekem meg azonnal eszembe jut kis barátja, így gyorsan szembe fordulok vele.

- Megcsináltuk! - mondom, majd feltartom a kezem és várom, hogy belecsapjon. Néhány másodperc után meg is teszi, majd megölel. Örülök, hogy elszállt a haragja és visszatért a réginek mondható Minho. Igaz, mintha kicsit komolyabban próbálkozna, de nem érdekel. Elhárítom, ahogyan eddig is tettem.

- Bravo srácok! Azt hiszem, hamarosan elkezdhetjük a felvételt is! - csak fél füllel hallom, mit mond Ji Hu, ugyanis a teremből távozó Chanre figyelek inkább.

- Bocsássatok meg! - mondom és már megyek is utána. Valami nem stimmel.
Kifelé menet a fiúkra nézek, akik mit sem tudó tekintettel néznek vissza rám. Szóval nekik se mondott semmit.

Mire kiérek a teremből már nem látom a folyosón. Most komolyan bújócskázni akar? Annyira nagy ez az épület, hogy bárhol lehet. Sebaj, menjünk sorba.
Férfi mosdó. Kopogok kettőt, mivel nem jön hang bemegyek. Nincs itt.
Következő raktár, próbaterem - próbaterem hátán. Nem hinném, hogy ezekben lenne.
Talán valamit az öltözőben hagyott. Oda megyek.

Jó szokásomhoz híven itt is kopogok mielőtt bemennék. De nem várom meg, hogy szóljon valaki bentről, csak benyitok.

- Hát itt vagy. - az öltözőben lévő masszázs székben ül, gondolataiba merülve, kicsit sem boldog arccal.
- Minden oké? - kérdezem tök feleslegesen. Becsukom az ajtót magam mögött és megállok előtte. Tekintete végig rajtam marad, csak néz de nem szólal meg. - Chan?

- Ahogy láttam nagyon élvezted. Nyugodtan maradhattál volna ott. - szóval ilyen, amikor féltékeny. Baj, ha ez az énje bendított?

- Csak táncolunk Chan. Veled is táncolhatok, ha szeretnéd. - helyet foglalok az ölében, megpróbálom kibékíteni.
Őszintén szólva, arra számítottam, hogy kezeit rám teszi vagy valami, de nem. Össze kulcsolta a mellkasán és sértődötten néz rám.

- Én egészen másra gondoltam. Megmutathatnád mennyire szeretsz. - megmozgatja lábait, ami miatt azt hittem leesek, így feljebb húzodok ölében és ráfogok tarkójára. Ő meg kap az alkalmon és a fenekem alá helyezi kezeit.
- Játszhatnánk egy kicsit nem?