Elections/Választások (BangChan-Minho story) BEFEJEZETT

🔞🔞

- Játszhatnánk egy kicsit nem? - világossá vált, mivel engesztelődik ki. A szobában többé nem Chan van, hanem Christopher...

- Chan állj! - mondom mosolyogva, mert az érzékeny nyakamon lévő parfümöt szippantotta mélyen magába.
A kedvencét használtam ma reggel, amikor még nem tudtam mit fog hozni a mai nap.
Apró puszikkal hint be a fülemtől kulcscsontomig. - Chaaan! Ez nagyon nem jó ötlet! - meg sem hallja amit mondok. Kezeivel és ajkaival barangolja be a testem. Egyik felem akarja, a másik felem nem tartja jó ötletnek. Az utóbbi a józanabbik.
-Bárki bejöhet és megláthat. Nem folytathatnánk ezt otthon? - ajánlom fel neki.

- Kapaszkodj. - épphogy kimondja, feláll a székből és az ajtóhoz sétál. Ráfordítja a kulcsot kétszer, majd újra kényelembe helyezi magát a székben. - Azt hiszen megoldottuk ezt a problémát. De van egy, amit neked kellene megoldanod. - végig vezeti rajtam tekintetét, majd férfiasságára néz beharapott ajakkal.
- Tudod, hogy beindított az ahogyan táncoltál? Ugh... - mélyen magába szívja a levegőt és lassan ereszti ki, csukott szemmel. Annyira zavarba hoz...de kibaszott szexi.
- Viszont... Nem tagadom zavart, hogy Minhoval táncoltál úgy. Tudom, örülnöm kéne, hogy most nyugi van, de....azért remélem tudja, hogy Te az Enyém vagy!

- Elég, ha Mi tudjuk, hogy egymáshoz tartozunk. Nem? - lassan közeledek hozzá. Néhány centivel megállok az ajkai előtt, ezzel is kicsit húzva az agyát. Meg akarja szüntetni a távolságot, de elhúzódom tőle egy ravasz mosoly kíséretében. Újra próbálkozik és én ugyan úgy cselekszem, mint az előbb.
Aztán én sem bírom ki, így megcsókolom. Mohón falja ajkaimat, miközben a fenekemet markolássza olyan erővel, hogy az már fáj így akarva-akaratlanul is belenyögök csókunkba.

- Auch! - most alsó ajkamra ráharapott, ami váratlanul ért, ezért elhúzódtam tőle.

- Ezt azért, amiért bosszantottál az előbb. - magyarázkodik, majd vissza ránt magára.
Elkezdem lehámozni róla cipzáros felsőjét, Ő előre dől a székben, kezét kihúzza fenekem alól,hogy letudjam húzni róla a felsőt.
Aztán, amíg én leveszem a pólóját is, Ő egy laza mozdulattal kikapcsolja a melltartómat.

- Elég lett volna, ha ettől megszabadítasz. - mondom, miközben leveszem magamról a pulóveremet.

- Ez az én dolgom lett volna... - most egy kicsit vissza tekint az ártatlan, megbántódott Chan, de másodpercek alatt visszatér Christopher.
Kigombolom rajta és magamon is a nadrágot, majd szállnék ki az öléből, de nem ereszt és elég csúnyán néz rám. Biztos azt hiszi menekülni akarok. Pedig nem.

- Nadrágon keresztül, nehéz lenne bármit is csinálni. - lassan eljut a tudatáig, mit miért csinálok, aztán elenged.
Lerángatom magamról, majd róla is a felesleges ruhadarabot.
- Nem nem. Ezúttal én leszek felül. - visszalököm a székbe, mert tudom, hogy célba venné a 3 személyes kanapét, ahol úgy is én maradnék alul.
Láthatóan tetszik neki domináns énem is.
Ahogy elhelyezkedem ölében ismét, végig cirógat a combomtól a hasamig és további apró csókokkal hinti be testem ahol csak éri.
Mindegy egyes érintése libabőrt okoz és nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne sóhajtsak fel minden alkalommal.

- Vicces, hogy azt hitted megengedem, hogy Te irányíts. - már fel is állt velem együtt és a legközelebb eső sminkes asztalról egy mozdulattal lesöpör mindent és oda ültet le. - Én vagyok az aki irányít. - előrébb húz az asztalon, lábaim közé áll és megszabadul az utolsó ruhadarabjától is. - Majd... Vigyázok. - utal arra, hogy rohadtul nincs nála óvszer. Aminek én annyira nem örülök, de nincs lehetőségem ezt kifejteni.

A piros csipkés tanga bugyimat csak arrébb húzza, most nem szakítja szét, mint legelső alkalommal, és egy határozott mozdulattal belém hatol.
Egy hatalmas nyögéssel díjjazom tettét és csak reménykedem, hogy nem hallotta senki. - Jó kislány. Erezd ki a hangod. - lassan kezdi el mozgatni csípőjét, miközben a már egy ideje kikapcsolt melltartómat veszi le rólam. Egyik kezével masszírozni kezdi hol egyiket, hol másikat, míg a másik kezével a csiklómat kezdi el izgatni.

Nem bírom ki, hogy ne tapogassam végig hasizmát, eres karjait. Hogy lehet valaki ilyen tökéletes?

Fokozatosan gyorsít a tempón, mérete teljes egészében elveszlik bennem és egyre több alkalommal találja el a G pontomat. Ezzel együtt kezei is gyorsabban kezd el járni.

Az élvezet hatására hátra vetem fejem és még lejjebb csúszom az asztalon, hogy még jobban hozzám férjen.
Chan kap az alkalmon és letámadja a nyakamat, amin szívás nyomokat hagy.
Az, hogy még közelebbről hallom gyors légzését még jobban beindít.

- Srácok minden rendben oda bent? - a vér is megáll bennem a két kopogás, majd Han hangjának hallatán.
Még jó, hogy bezárta Chan az ajtót.

- Húzz innen! - ritkán hallatott mély hangján küldi el Chan egy pillanatra se megállva. Úgy tűnik bevált, mert Han nem kérdez többet.

- Bazdmeg! - suttogom magam elé. Egyik kezemmel Chan hajába ragadok, a másikkal a hátát markolászom, ami valószínűleg nyomot fog hagyni.
Hirtelen lassítani kezd a tempón, pedig korántsem értem el a csúcsot, ahogyan Ő sem. Most teljesen megáll és egymásra nézünk. - Chan?! - könyörgő hangon szólok hozzá.

- Mond édes. - ujjával mellbimbóim körül ír le apró köröket. Próbálom mozgatni a csípőm, de megakadályozza.

- Kérlek!

- Mond, hogy csak engem akarsz! Mond, hogy az enyém vagy!

- Csak téged akarlak Chan! Csak a tiéd vagyok! Most pedig fejezd be amit elkezdtél! Kérlek! - mosolyra készteti, hogy kimondtam amit kért és az, ahogyan mondtam.
Már-már szánalmasan esdeklően.

- Jó kislány! - úgy csókol meg, hogy alsó ajkamat beharapja és nem ereszti el egyhamar.
Újra elkezdi magát belém pumpálni, ezúttal akkora lökésekkel, hogy beleremeg az egész asztal. Minden egyes lökésnél eltalálja azt a pontomat, amivel a leghamarabb juttathat el a csúcsig.
- Olyan kibaszottul gyönyörű vagy! - mondja két nyögés között. Még ezt is olyan szexin csinálja.

- Chan! Elfogok... elfogok menni!

- Csak még egy kicsit bírd ki. - végig simít az arcomon majd megragadja a nyakamat és a tükörnek nyom. Egyáltalán nem fáj, de meglep, hogy Chan még mindig tud újat mutatni.
Próbálok eleget tenni kérésének és bevárni őt.
Megmarkolom az asztal szélét annyira, hogy ujjaim is elfehérednek.

- Chan! - kiabálok,mert úgy érzem elértem végső határaimat is.

- Most édes! - egészen idáig fogalmam sem volt, hogy mekkora hanggal is rendelkezem. Csak reménykedem, hogy Han már rég nem áll itt az ajtóban.

Chan kihúzódik belőlem és örömnedvét a hasamra löveli. Ő, most nem ereszti ki hangját úgy, mint én. Fogai közt fújja ki a levegőt, majd gyors csókot vált velem.

- Annyira szeretlek!

- Én is szeretlek BangChan!