Elections/Választások (BangChan-Minho story) BEFEJEZETT

Táncpróba

- No lám! Megérkezett Ő nagysága is! Rád nem tartozik a 8 órai munka kezdés? - szólal meg szinte azonnal, a tánckar legidegesítőbb lánya, amint belépek a terembe 8:30kor. Még a nevét se tudom. Egymás között szimplán csak Cetlinek hívjuk. Hogy miért? Mert mindenkire, akinek van a lába közt valami, rá akaszkodik.
Késtem, mert eleve el se akartam jönni, de Olivia nem hagyta annyiben a dolgot és meggyőzőtt arról, hogy itt a helyem.

- Befogod a szád vagy segítsek? Hülye picsa. - szemforgatva fordul vissza a többi táncoshoz, én meg oda battyogok a fiúkhoz, akik azóta le sem vették rólam a szemüket, hogy kinyitottam az ajtót.

- Hol a fenében voltál az este? - ront nekem BangChan és olyan erősen ölel, hogy, levegőt sem kapok. Lábujjhegyre állok, átölelem a tarkójánál és a válla fölött keresem a tekintetemmel Minhot, aki Lix háta mögött áll ránk sem nézve.

- Tudod, hogy aggódtunk érted?

- Han jól mondja. Aggódtunk... míg Felixet a tesója, Olivia fel nem hívta, hogy ott vagy nála. - BangChanre nézek, akinek így a kérdése feleslegessé válik, hisz nyilvánvalóan így Ő is tudta merre voltam. De ő csak megvonja a vállát és megvillogtatja mind a 32 fogát. Majdnem sikerült eltitkolnia a dolgot.

- Kussolj már Hyunjin! - kiáltja Felix, majd tarkón vágja csacsogó barátját. Amin persze fel kell nevetnem.
De hasonló képpen fogok bánni Oliviával is, amiért annak ellenére hívta fel testvérét, hogy megkértem ne tegye.

- Ne légy rá mérges. Csak nem akarta, hogy feleslegesen keresgéljünk az utcákon vagy ilyesmi. - mintha a fejemben olvasna Jeongin.
Nem válaszolok neki, csak oda megyek és megölelem, amit a maknae boldogan fogad.

- Ha befejeztétek az enyelgést, akár el is kezdhetnénk a próbát. Nem?! - ki más, ha nem Cetli szólalna meg ismét. Utolsó szavánál úgy felvitte a hangszintjét, hogy a fülem majdnem sírva fakadt. Iszonyatosan idegesítő.
A szemöldöke is a homloka közepéig szökött fel. Ami nálam már eleve kiveri a biztosítékot.

- Te meg mi lenne, ha befejeznéd ezt az affektálós stílust? Hmm? Nehezedre esne? - hangját utánozva tettem fel neki költői kérdéseimet.
A többiek alig tudták visszatartani a nevetésüket. De azért jó látni,hogy Minhot is meg tudtam mosolyogtatni.

- Te kis!... - még mielőtt bármilyen jelzővel is illethetne és nekem ugorhatna, Changbin közénk pattan és szóra is nyitja száját.

- Elég legyen! Állj a helyedre és azonnal kezdünk. - mutató ujjával nyomatékosítja merre is kell mennie a csajnak, aki nem mer vitába szállni vele. Arcomon önelégült mosoly díszeleg. Jól esett szívni a vérét.

- Annyira hiányoztál. - Chan mondata végén, egy apró csókot csen tőlem, ami enyhe sokként ér.
Persze a fiúk tudnak róla... De Minho és a táncosok előtt váratlanul ért.

- Te is hiányoztál. - mondom neki alig hallhatóan, de Ő még így is mosolyogni kezd és ismét magához húz, de ezúttal hosszabbra nyúlik az ajkaink közötti kapcsolat.
Seungmin kamu köhögése zavar meg minket. Chan elenged, de továbbra is kizárólag a szemembe néz.
Leírhatatlan érzés kavalkád van bennem. Egyszerre örülök, mert érzem, hogy valóban hiányoztam Channek és, hogy érzései felém teljes mértékben valódiak.
Másrészt, ideges vagyok a körülöttünk lévő kíváncsi szemek miatt.
És... Gondolom mondanom sem kell, kinek a tekintete zavar leginkább.

- Akkor azt hiszem kezdhetjük. - a többiek követik Hyunjint a terem közepére, hogy elmondja nekik melyik új koreográfiát fogjuk először be gyakorolni.
De én és a szerelmem még mindig ugyan itt állunk.

- Ne haragudj. Tudom mit beszéltünk meg. És nem akarok Minhonak se rosszat. De nem akarok több időt külön tölteni. Éppen elég volt évekig távol maradni tőled. - fogalmam sincs mit is mondhatnék erre a burkolt szerelmi vallomásra. Simán lopok egy puszit, majd bazsalyogva húzom a többiekhez.
Meglepődve, de megkönnyebbülten fedezem fel, hogy senki nem figyel ránk. Ezek szerint, szerencsére nem olyan érdekes a kapcsolatunk.
Láthatólag Minho is nyugodt...

*********

- Nem lesz ezzel baj! Csak vigyetek bele több energiát! - BangChan jó leaderhez híven adja a biztatást a táncosoknak és a banda tagoknak egyaránt, most, hogy szünet van.
Kivéve Cetlinek és Minhonak akik a terem közepén maradtak.
Minho egy saját dallal és videóklippel készül, amiben szüksége van táncos nőre. Ha jól tudom egy szerelmes dal, egy érzéki tánccal.
Nem értem... Annyi tehetséges lány van még itt. Miért pont Őt választotta?

Minho 3ig számol majd belekezdenek a gyakorlásba.
Párhuzamosan indulnak el, majd 3 lépés után megállnak, össze néznek és végig simítanak egymás arcán.
Ezután Lee Know a csaj háta mögé lép. Csak néhány centivel magasabb nála.
Kezei a vállára szöknek fel, a nőé a magasba emelkednek majd lassan Minho tarkójára ereszkednek. Eközben Know kezei elindulnak lefelé a dereka vonalán.
Megragadja csípőjét, szorosan magához húzza míg a csaj rá kever. Ezt a jelenetet nem lehet szebben kifejezni...
Nem akarom ezt nézni, mégsem tudom levenni róluk a szemem.

Minho maga felé fordítja, úgy tesz, mintha énekelné a szöveget, közben egymásra hangolódva táncolják a koreót.
A következő pillanatban, Minho végig simít a csaj ajkain és egyszerűen lekapja.
Ez minden csak nem érzéki. Szerintem botrányos! Mégis hogy akar ezzel a Stay-ek elé állni?

- Hányingerem van tőlük. - zavarom meg hangos bejelentésemmel a még Chan által mindig tartó biztatást.
Túl hangosan gondolkodtam.

Felállok a padlóról és nagy hévvel-lévvel elindulok ki a próba teremből.
Csak úgy szedem a lábaimat a legközelebbi női mosdó felé, hogy felfrissítsem az arcom egy kis hideg vízzel.

- Mi a fene bajod van? Ez csak egy tánc! Minho meg a barátod! - beszélek a tükörképemmel ismét. Próbálom át rágni mi is történt az imént. Hogy miért is húztam fel magam ennyire.
Talán az zavart hogy a csaj olyan közel volt Minhohoz? Határozottan! De miért?Ő csak a barátom!
Épp ezért kell megvédenem egy olyan lánytól, mint Cetli!
De úgy sem hallgatna rám!
Viszont lehet, hogy ez valóban csak a tánc része volt... Lehet, hogy csak félre láttam valamit...