Elections/Választások (BangChan-Minho story) BEFEJEZETT

🔞🔞

- Előttem nem kell szégyenlősnek lenned. Gyönyörű vagy. - pimaszul mosolyodik el, majd folytatja a nyakam ízlését.

Kis idő múlva rá tér melleimre. Harapdálni, szívni kezdi őket. De egyáltalán nem fáj. Ettől még inkább vágyom a folytatásra. Lábaimmat dereka köré fonom és lihegések közepette annyit mondok:

- Ágy! Most! - nem kell, hogy még egyszer elmondjam. Azonnal felkap és elindul velem.
Azt hittem a földre akar lerakni, de most, hogy a hátam nem keményre érkezett rájövök, hogy a matracra rakott le.
- Mondom ágy! Nem matrac!

- Túl sok baj van veled! - válaszol ugyan olyan parancsoló hanggal, mint ahogy én szóltam hozzá.
Teljesíti kérésem és végre az ágyra rak fel "óvatosan".
Asszem ez a vadóc BangChan még jobban bejön...

Letépi rólam, majd önmagáról is a nadrágot. - Baszki, miért vagy ilyen gyönyörű? - kiéhezett tekintetét legelteti végig rajtam. És amikor meglátja pírben úszó fejemet, imádott mosolyát villantja meg, amitől pillangók keletkeznek hasamban.
Combomtól kezdi bőrömet behinteni csókokkal. Ész vesztő lassúsággal.
Nőiességemhez ér, mire én csak oda kapom a kezem.
Nem jön zavarba az elutasítástól, folytatja azt amit elkezdett.
Alhasamnál elidőzik egy kicsit, majd egyre feljebb haladva bordáimnál szívás nyomokat hagy, ami akaratom ellenére is erős sóhajokat vált ki belőlem.
Ujjaim végigszántanak hajában és amikor a kelleténél erősebben harapja meg nyakamat, beleragadok.
Chan erre felmordul.
- Látom eddig tetszik amit csinálok. - leveszi magáról az utolsó ruhadarabot is.
Felém hajol és szenvedélyes csókok közben férkőzik lábam közé.
Nemes egyszerűséggel szakítja le rólam (szó szerint) fehérneműmet.
De nem igazán érdekel, mert van egy dolog ami most ennél jobban aggaszt.

- Chan várj! - értetlenül néz rám , amit meg is értek, mert már mindketten eléggé be vagyunk indulva, és ez idáig egy szóval sem mondtam, hogy ne akarnám. - É-én... én még.... szűz vagyok... - látszik rajta, hogy meglepődik,nem is kicsit, de aztán visszatér az a magabiztosság és újra megcsókol.

- Vigyázni fogok rád, ha most úgy döntesz, hogy én vegyem el ezt tőled. - szavak hiányában csak aprókat bólintok.
Láthatóan Ő is megkönnyebbül, hogy végül nem gondoltam meg magam. Közelebb rántom és most én kezdem el nyakát kényeztetni.
Egy-két helyen megpróbálom kiszívni a nyakát, bár nem tudom mennyire sikerült mivel először csináltam. De majd kiderül. Inkább visszatérek ahhoz, amit remélhetőleg jobban csinálok.... Csókba hívom.

Combom belsejét simogatva bepozícionálja magát.
Megérzem csiklómnál méretét, ami egyszerre ér váratlanul, így egy picit megugrom, de ugyanakkor élvezetet is nyújt amitől belenyögök csókunkba.
Fel-le húzogajta nőiséggemen férfiasságát, ezzel fokozva vágyaim.
Megkísérli többször is, hogy belém hatoljon, de érzi, hogy vonakodom alatta így nem teszi meg.

- E-engedd el m-magad. Nem l-lesz baj! - elválik tőlem és szinte ki kell paszíroznia önmagából e mondatokat.

- Csináld! - vár még pár másodpercet aztán végig a szemembe nézve, egy határozott mozdulattal tolja belém teljes méretét.
Leírhatatlan fájdalom terjeng végig az egész alhasamban. Könnyek gyűlnek szemeimben, amik kicsordulnak, amint összecsukom őket.
Chan igyekszik a sós cseppeket lecsókolni arcomról.

- Mindjárt jobb lesz. - néhány percig mozdulatlan marad, arcomat simogatja, hogy lenyugodjak és megszokjam méretét magamban.
Úgy érzem, a fájdalom kezd enyhülni, így elkezdem mozgatni a csípőm. Chan erre kiegyenesedik, megragadja derekam és ő kezdi el diktálni a tempót. Lassú, mégis túl kellemetlen számomra, amit valószínűleg észre is vesz az arcomon, mert végig simít rajta, majd egész testemen. Fokozatosan veszi át a rossz helyét a gyönyör érzése. Ezzel egyidejűleg gyorsít Chan a tempón.
- Próbálj meg halk maradni. - mondja ördögi mosollyal és még gyorsabb fokozatra kapcsol.
Pedig már az előzőnél is azt hittem, hogy az a maximum.
Önkívüli állapotba kerülve próbálom visszatartani élvezettől keletkezett sikolyaimat, de baromi nehéz.
BangChan is küszködik, de bármennyire is próbál néma maradni, egy-két melyről jövő nyögése utat tör és nem is kis decibellel.

- Chan! - kiáltom el magam amikor eltalál egy olyan pontot, amit ezidáig nem, és testemet csak még inkább elönti az élvezet.

- Mondanám, hogy hangosabban, de túl sokan vannak odakint. - teste most surlódik az enyémmel.
Méginkább érezni akarom őt magamon és magamban, így karjaimmal magamhoz ölelem. Körmeimet hátába mélyesztve adom ki magamból, ami hang formájában nem jöhet ki.

A szobát átjárja a halk, de mégis erőteljes morajok és esetenként nyögések, csattogás és lihegések hang kavalkádja.

- Chan el...elfogok...

- Várj még... egy kicsit... - igyekszem tenni kérésének. De így, hogy ő ismét a gyorsabb tempó mellett dönt, igen csak nehéz.
Karmaim egészét puha bőrébe eresztem.
Vágytól elsötétült szemekkel egyenesedik ki és néz a szemembe, miközben észvesztően pumpálja önmagát belém.
- Most baby... Most... - szinte egyszerre érjük el a , gyönyör csúcspontját.
Hátam ívbe feszül, majdnem hídba megyek át, de most a testem felett nem tudok uralkodni.
Chan fejét hátra döntve, száját harapdálva húzódik ki belőlem és löveli örömnedvét hasamra.
- Szeretlek Rebecca. - levegő után kapkodva mondja, megcsókol, majd ledől mellém az ágyba.

- Én is szeretlek BangChan.