Amikor a szív diktál

1.rész

Z.

Vasárnap este 6 óra múlt pár perce és a spanyol beadandómat olvasom át immáron körülbelül negyedszerre,de úgy érzem az agyam tönkrement vagy kisűlt lehet mindkettő,de a legvalószínűbb az az,hogy fáradt vagyok.Nárcisz a fejét a hasamon pihentetve alszik ugyanis őt nem nagyon érdekli a beadandónk,ami egyébként az egész első félévünk legmeghatározóbb jegye és ami ötven százalékban meghatározza az féléves értékelésünket.Az egész hétvégét vele töltöttem péntek délutántól egészen idáig,bár ez nem túl meglepő,ugyanis szinte az összes hétvégünk így néz ki.A novemberi hűvös szél miatt az összes ilyenkor csodaszép színekben pompázó levél egymást kergetve repül a levegőben és a tél közeledtével már hamarabb is sötétedik,ezért már szürkeség van kint.Lassan nyílik az ajtóm és a bátyám les be rajta.Sötétszőke haját össze-vissza fújta a szél ezért a kezével próbálja a helyükre igazítani kusza tincseit majd odalép az ágyamhoz és egy puszit nyom alvó barátnőm arcára majd az én hajamra is.

-Mit olvasol?-néz a kezemben tartott lapokra majd az ágyam másik oldalára fekszik és még válaszolni sem tudtam,amikor kiveszi azokat a kezemből és olvasni kezdi.A barátőm is érzékeli a bátyám hazajövetelét ezért felkel,de csak addig,amíg az ölébe nem mászik és a vállára nem hajtott fejjel folytatja előző és leggyakoribb tevékenységét,az alvást.Miután kinyújtóztatom az órák óta tartó egy helyben fekvéstől elgémberedett testrészeimet a konyhába veszem az irányt és készítek magamak egy bögre teát és melegszendvicset amiket a kedvenc könyvem olvasása mellett fogyasztok el.Azután,hogy ezzel is végeztem kiveszem a törülközőm a nappaliban lévő szekrényünkből és a fürdőbe lépve elvégzem teendőimet.Már tisztán,a bátyám bő pólóját és a rövidnadrágomat viselve lépek be újból a szobámba,illetve lépnék,de helyette az ajtófélfának dőlve mosolyogva nézem az ágyamban ülő pozícióban alvó bátyámat és a rajta csüngő szintén alvó legjobb barátnőmet.Ők a tökéletes példája annak,hogy a szerelemben nincsen jelentősége sem a köztük lévő 3 év korkülönbségnek,sem a teljes mértékben ellentétes személyiségüknek vagy a szerelemről alkotott teljesen más elvárásaiknak amikor rájuk néz az ember egy pillanat alatt megérti mit keresnek egymás mellett immáron fél éve kimondva és 2 éve elméletben.Nárciszt kicsit több,mint négy éve ismertem meg a gimiben,de mivel 5 éves tagozatra járunk még van körülbelül 7 hónapunk együtt és egyértelmű,hogy azután is tartani fogjuk a kapcsolatot,hisz a mi barátságunk megtörhetetlen.Az első találkozásukkor kialakult valami a bátyám Rafael és Nárcisz között,de akkor ő 11.-es volt és a legfőbb elfoglaltsága az volt,hogy lányokat hódít meg az igencsak megnyerő külsejével és dob el magától a magába bolondításukat követő egy héten belül.Nárcisz pedig nem erre vágyott,hisz a bátyám előtt nem volt komoly kapcsolata és ő sem és én sem akartam,hogy Rafael legyen neki az első úgy mindenben.Szóval ez ment az első másfél évben.Rafael meg akarta hódítani ő pedig tettette előtte,hogy nem dől be neki.Persze,hogy nem...előttem sem sírt sosem azt üvöltözve,hogy miért kell a bátyámnak ilyen köcsögnek lennie és nem tud nem szerelmesnek lenni belé.Naná,hogy nem tudott,ki tudna?Aztán valami megváltozott a bátyámban Nárcisz iránt,ugyanis minél többször látta annál jobban erősödött benne az az érzés,ami eddig ismeretlen volt neki,mégpedig az,hogy szerelmes lett belé.Amint erre ő is ráeszmélt 2 éve minden erejével azon próbálkozott,hogy megkapja a barátnőm szívét,ami másfél év múlva sikerült is,illetve már sokkal előbb,de erről nem beszélünk.Most pedig ők a legcsodálatosabb pár,akit csak ismerek.Minden vitájukkal és utállakjukkat és szerelmeskedésükkel és szeretlekükkel ezt bizonyítják nem csak a külvilágnak,hanem saját maguknak is.

Időközben hallom,hogy megjöttek anyáék a munkából és hazahozták a gyönyörűségemet,ami a kutyámat foglalja maga alatt.A kint lévő sár miatt egyből a fürdő felé veszi az irányt,ugyanis tudja,hogy mielőtt vacsorát és simogatást kapna azért,amiért egész nap olyan ügyesen végezte a dolgát vakvezető kutyaként meg kell mosni a mancsát,ami az én feladatom.