Amikor a szív diktál

8.rész

Z.:

Ha valaki tudja miért kell nekem mindent az utolsó pillanatra hagynom,az szívesen megoszthatná velem is ezt az információt.A félév előtti hajrá közepette még be kell szereznem a karácsonyi ajándékok nagy részét és a báli ruhámat is.Ezen mérgelődve kötöm össze szövetkabátom fűzőjét és kiáltok fel Nárcisznak,aki valószínűleg Rafael száját térképezi fel ezredszerre nyelvével úgy,ahogy tíz perccel ezelőtt is tette.

-Ne legyél ilyen feszült,csak érezd jól magad!-lép oda hozzám anya és egy puszit nyom arcomra,amit a számon lévő vörös rúzs miatt nem tudok viszonozni,ugyanis nem szeretném se őt össze- sem sminkemet szétkenni.Ezért csak rámosolygok és ugyanolyan idegesen lépek a bátyám szobájába,ahol természetesen elképzelésemmel megegyező látvány tárul a szemem elé.

-Utoljára szólok,hogyha nem állsz az ajtóban felöltözve 5 percen belül,akkor itthagylak.-fonom össze karomat mellkasom előtt.

-Jól van már,megyek.-forgatja meg szemeit barátnőm,majd végre valahára lekászálódik a bátyámról.

A fürdő elé veszem az irányt és miután megnézem,hogy biztosan nem kentem-e el a rúzsomat már veszem is a bakancsomat.Egy gyors elköszönés után már szállok is be a kocsimba Nárcisszal az oldalamon és már suhantunk is a ruhakölcsönzőbe.

-Jó napot!-köszöntöm a bent álló középkorú nőt,amikor az ajtóhoz felszerelt kis csengő csipogva jelzi megérkezésünket.Az üzletet körbejárja a finom sütemény illat,ami az asztalra kihelyezett kis tálból jön,ahol valóban kekszek vannak feltálalva,mellette elég drágának bizonyuló pezsgővel.A nő a szalonhoz tökéletesen illő eleganciát sugározza mikor odalép hozzánk és megkérdezi mi az elképzelésünk a ruhánkat illetően.Miután elmagyarázzuk,hogy egyetlen kikötés az csak a színe,aminek vörösnek kell lennie és,hogy ezenkívül lehet akármilyen szabású egy kicsit sem őszinte mosollyal már meg is fordul és el is tűnik a tökéletes darab után keresgélve.

-Itt is vannak.-jelenik meg egy pár perccel később két gyönyörű és szó szerint vérvörös ruhát tartva a kezében.

Miután megköszönjük már el is tűnünk a próbafülkébe,ahonnan az azt követő 20 perc alatt egyszer sem lépünk ki.A nő agyára megyünk az állandó kifogásainkkal,de ha egyszer mi is a szervezők közé tartozunk akkor nem jelenhetünk meg túl bő vagy épp túl szűk,túl kivágott vagy nyakig egybevarrt ruhában.Volt olyan,amiben úgy néztem ki mint egy tehén és olyan is volt,amiben szó szerint úgy éreztem magam mint egy baba,akire ráadnak egy felnőtt ruhát.A kicsit több mint 160 centimmel egyáltalán nem sorolom magam az óriások köze,de azért nem fogok három métert magam mögött húzni,csak ez miatt.Amikor a körülbelül tizedik darabot próbálom fel szintén sikertelenül úgy vagyok vele,hogy nekem ehhez ma nincsen elég türelmem és az eredeti szettembe visszabújva lépek ki a próbafülkéből.Már majdnem szólok Nárcisznak is,hogy tegye ugyanezt és elmegyünk egy másik helyre meghallok egy hangot,akinek még talán életemben nem örültem ennyire.

-Dalma úristen de jó,hogy itt vagy!-ölelem meg és hirtelen minden feszültségem elszáll,ahogy meglátom a nőt.

-Szia Zafira én is örülök,hogy látlak.Ti is a bálra kerestek göncöt?-forgatja meg a szemét.

-Mi szervezők vagyunk,úgyhogy kötelező a tökéletes ruha,amit itt eddig nem igen találtunk meg.-nézek szúrós szemmel az épp barátnőmmel vitázó hölgyre,aki nincs túlzottan a segítségünkre.

-Na gyere,biztos vagyok benne,hogy mindhármunknak találunk tökéletes rucit.-karol belém és elindulunk a nő felé.

-Úristen Dalma,mekkora mázli,hogy itt vagy.-fújja ki a levegőt Nárcisz,amiből nem volt neki túl sok tekintve,hogy a ruhája hátulját sem tudta összehúzni,annyira szoros neki.Dalma csak elmosolyodik,ugyanis én is ezt mondtam,amikor megláttam.