Amikor a szív diktál

3.rész

Z.

Az egész éjszakán át tartó forgolódásom ellenszerét keresve iszogatom a kávémat és a fülhallgatómon keresztül hallgatom a kedvenc dalaimat miközben bámulom a kocsi ablakán keresztül a mellettünk elsuhanó tájat.Egy országos bajnokságról beszélünk és minden erőmet össze kell szednem a Pesttől Pécsig tartó autóúton,a fáradtságom ellenére is.Az egész családom megtalálható az autóban Nárcisszal kiegészítve,aki épp a bátyám vállára hajtott fejjel alszik,mily meglepő.A kettő és negyed órás útból már csak másfél van hátra,ezért ezt az időt kihasználom arra,hogy becsukott szemmel a „pihenésem" közben százötödjére is lejátszom a csapat- illetve a párostáncom koreográfiáját.Végül a kimerültségem győz és sikerül elaludnom.Mikor felébresztenek már a hatalmas sportlétesítmény előtt állunk,ahova mindenfelől emberek járkálnak ki-be.A hangulat és látvány a szokásos és számomra már megszokott,ezért nem csodálkozom rajta sokáig,inkább kiveszem a csomagtartóból a fellépőruhám és cipőm majd a recepciót keresve sietek be az épületbe.Fél perc keresgélés után meg is találom,ahol a nevem,csapatom és edzőm lediktálása után elmondják merre találom az öltözőm én pedig elindulok oda.A csapatom háromnegyedét és az edzőnket találom ott,gyorsan átöltözöm és kezdődhet a saját és egymás sminkjeinek elkészítése.Az enyémet már otthon megcsináltam,így tudok segíteni azoknak,akiknek még nincs.A rengeteg fellépésünknek,versenyünknek és videónak,amiket megnéztem hála tudok sminkelni és szeretem is csinálni.A hajunkat egyforma kontyba fogjuk és a többiek elindulnak nyújtani,mi pedig Pannával még az öltözőben maradunk,ugyanis a tusvonala még nincs meg és anélkül nem egyforma a kinézetünk.

-Miért kerülsz mostanában?-annyira váratlanul ér a kérdés,hogy hirtelen nem is tudok rá válaszolni,csak azt mondtam,mai legelőször eszembe jutott.

-Ne nyisd ki a szemed.-szólok rá.

-Kérdeztem valamit.-miért ilyen ideges?

-Én értem Panna,hogy izgulsz,de egy ne kérdezz butaságokat és ne nyisd ki a szemedet,mert menni szeretnék én is bemelegíteni.

-Nem,ez nem faszság,-én nem így fogalmaztam-csak nem értem,hogy mindenkivel szívesebben vagy mostanában mint velem.-hunyja le végre szemeit,így folytathatom a sminkelést.

-Tudom,hogy mostanában nem vagyunk annyit együtt,de én ettől még ugyanúgy szeretlek.Nagyon sokat tanulok mostanában és ha van egy kis szabadidőm akkor vagy táncon vagyok veled,hisz a csapattársam vagy,vagy Nárcisszal.

-Aha,akkor miért van az,hogy a ribanc Nárciszra mindig van időd?-miért pont most kell féltékenykednie?

-Panna kész a tusod.-direkt nem válaszoltam a kérdésére,mert nagyon nem volt hozzá most hangulatom.Miután elraktam a táskámba a festéket indultam volna a többiekhez,ha nem rug bele egy hatalmasat a lábamba.A fájdalomtól a földre esek és próbálok nem sírni,mert azzal elrontanám a sminkem.

-Legközelebb válaszolj ha kérdezek valamit.-lép az ajtóhoz,majd mintha eszébe jutott volna valami visszafordul.

-Ja és kösz a sminket.-vigyorog rám.

Egyetlen percet adok,míg összeszedem magam és próbáltam arra összpontosítani,hogy megnyerjük a versenyt és nem a fájdalomra.

5 perc bemelígétés után mindenki gyorsan odamegy a szeretteihez.Én igyekszem nem túl sok időt velük tölteni,ugyanis tudom,hogy Nárcisz észrevenné,hogy van valami baj és megtépné Pannát,amire most nagyon nincs szükség.Háromszor táncoljuk el közösen a táncot és kettőször Pannával a páros táncunkat,ami kívülről tökéletesen festett,mert senki sem tudta,hogy mi történt az öltözőben.