Amikor a szív diktál

4.rész

Z.:

Nincs is jobb,mint a reggelt egy veszekedéssel kezdeni.A vita oka pedig nem más,mint az,hogy Nárcisz nem bírja felfogni,hogy nem akarok ma táncra menni.Nem csak azért,mert akkor újra találkoznom kellene a csapatommal és Diával,hanem azért,mert még 5 nap elteltével is fáj a lábam és ha ma duplatesiznem kell,akkor utána egy edzést biztos nem fogok lenyomni.Eddig nem is kellett,mert csütörtökön csak a verseny előtt volt táncom,de mivel feljebb léptünk egy kategóriával,így többet kell gyakorolnunk,ergo nem elég heti egy edzés.Kedden sem voltam és Nárcisz azt még viszonylag könnyen elfogadta,de ezt nem.Elmondhatatlanul haragszik Pannára és nem szeretné,ha a lány azt érezné,hogy ő győzött.Ezért nem akarja hagyni,hogy a mai edzést is ellógjam,amit egyébként jogosan tennék.

-Fogd már fel kincsem,hogy veled megyek.-mondja el tizenötödjére ugyanazt a reggel folyamán.

-Azért keltél fel ilyen korán és jöttél át,hogy rávegyél egy olyan dologra,amire biztos,hogy nem fogsz tudni?Mert akkor kár volt a gőzért.-flegmulok be,mert már nagyon kezdem unni ezt a párbeszédet.

-Zafira ha nem mész el,akkor nagyon megharagszom rád.-most fenyegetni próbál?

-Hát Nárcisz ez az érzelmi zsarolás sem hatásos nálam.-vigyorgom rá

-Najó feladom,csinálj,amit akarsz.Menjünk a suliba.-veszi fel a táskáját és indul meg a kocsim felé,én pedig követem.Egész kocsiúton nem szólunk egymáshoz,én hallgatom a rádióban szóló számokat,ő pedig a fülhallgatóját bedugva hallgatja az övéit.

Az iskolához érve még mindig csendben kiszállunk az autómból és amíg én megamhoz veszem a táskám ő már el is tűnik a közelemből.Bárcsak érteném miért viselkedik így.Tudom,hogy nagyon szeret,de a makacssága sokszor annyira kezelhetetlen,hogy összekapunk miatta.Ez történt most is,mert egyszerűen nem értem miért nem tudja megérteni és elfogadni,hogy nem megyek ma táncolni a lelki és testi egészségem miatt.Egyszer miért nem tudja az ő gondolatait félretenni és elfogadni,hogy nem érdekel,ha Panna úgy érzi ő nyert,vagy,hogy azt hiszi,hogy ez miatt elment a kedvem a tánctól.19 éves vagyok és nem gyerek.Az,hogy ő még ott tart mentálisan,hogy ezt így reagálta le,az már nem engem minősít,csakis őt.Nekem ezzel nem kell foglalkoznom,bőven elég más dologra koncentrálni és nagyon örülnék,ha ezeket Nárcisz is belátná.

A becsengőt megelőzni próbálva futok fel a lépcsőn,amivel ismét bebizonyítom,hogy mekkora szerencsétlenség is vagyok én.Ugyanis ahogy az utolsó fokáról léptem volna fel a folyosóra teljes erővel ütközöm bele egy mellkasba,ami olyan váratlanul ér,hogy a földre esem.

-Ajaj,elhiszem,hogy alig várja a matematikaórát,de ennyire azért nem kell sietnie.-nyújta Raul tanárúr felém a kezét.

-Higgye el nem oda siettem.-forgatom meg a szemem,miközben felhúz.

-Van valami baj?-kérdezi egy fokkal kevésbé gyúnyos hangsúllyal.

-Semmi olyan,ami magára tartozik.-fogalmam sincs miért bunkózom vele,de nagyon nincs jó hangulatom és amúgy sem érdemli meg a kedvességemet.

-Tisztelet kérem szépen,tisztelet.-vágja rá egy pillanat alatt.

-Elnézést.-motyogom és mivel megérkezünk a teremhez be is fejeződik a társalgásunk.

Nárcisz a megszokott helyén ül,ami szintén azt jelzi,hogy nem utál annyira mivel ez a részemről sincs másképp leülök mellé.Az elkövetkezendő negyvenöt perc maga a pokol és nem tudom,hogy a padtársam és köztem lévő feszültség vagy a matematika szépsége miatt igazából a legvalószínűbb,hogy mindkettő közrejátszik.Alig várom,hogy vége legyen az órának és ezzel nem vagyok egyedül,ugyanis amint meghalljuk a csengőt a legjobb barátnőm felpattan mellőlem és kivágtat a teremből.Annyira haragszom rá én is,hogy nem megyek utána.Amikor viszont a büfében vett reggelijét is a folyosó falának támaszkodva eszi meg,mert nem hajlandó bejönni az kiveri a biztosítékot.Idegesen állok fel és állítom le Hangát a sztorija elmesélésével majd kivágtatok a helységből és megállok Nárcisz előtt.