Amikor a szív diktál

6.rész

Z.:

*-Rendben,azt hiszem megegyeztünk.-válaszolja végül.*

Diadalittas mosolyt varázsolok arcomra és ribancosan hátradobom kulcscsontomig érő szinte fekete hajam.

-Azért ne szálljon el magától.-neveti el magát.

-Angyal vagyok szárnyakkal,szóval akár meg is tehetném.-igyekszem komoly maradni de amikor az eddiginél is jobban nevetni kezd én is elmosolyodom,ugyanis mégha tudok is angyal lenni neki mindig az ördögi oldalamat mutattam.

-Remélem,hogy ez irónia volt.

-Milyen vicces,hogy én mindig az ellenkezőjét kívánom,amikor magával beszélgetek.-szívom a vérét.

-Az a nagy különbség köztünk,hogy nekem jól áll ez a stílus,magának viszont nem.-komolyan azt hiszi,hogy beolthat?

-Mondja ezt Raul tanárúr melegítőben és oversize pólóban.-vágok vissza.

-Mondja ezt Horváth Zafira leggingsben és pulcsiban.-amint ezt kimondja megpróbálja elrejteni a vigyorát azzal,hogy a szája elé teszi a kezét,én pedig lebiggyesztem ajkaimat és úgy nézek rá.

-Hazamegyek.-játszom el a sértődöttet.

-Csak egész nyugodtan.-válaszolja látszólag komolyan,ezért felállok és úgy teszek,mintha tényleg el szeretnék menni.Kettő lépést sem tudok megtenni,amikor is a karomat megfogva fordít maga felé és olyan közel lép hozzám,hogy körülbelül ötven centi van az arcaink között.A magasságkülönbség hamar kirajzolódik közöttünk,ugyanis körülbelül a mellkasa közepéig érek.

-Egy szóval sem mondtam,hogy nem áll ez is kifogástalanul magán,azt viszont igen,hogy egyedül nem engedem el innen.-néz a szemembe és el sem tudtam veszni részben sötétkék részben barna íriszeiben,ugyanis amilyen hamar szüntette olyan gyorsan teremtette is meg a távolságot közöttünk.Visszaáll a tűzhely elé készíteni a sajtszószos tésztát én pedig visszacsüccsenek a székre,ahol eddig is ültem.

-Lehet egy kérdésem?-töröm meg a csendet.

-Már meg is volt.-válaszol hozzá illő stílusban.

-Miért hord kontaklencsét?-teszem fel a hetek óta fejemben motoszkáló kérdést.

-Mert nem szeretek a külsőmmel feltűnést kelteni.-ez vicces,ugyanis elég csak ránézni és máris tudja az ember,hogy még próbálkoznia sem kell ezért,úgyis sikerül neki-Jobban szeretem,ha a stílusom,személyiségem vagy a tanítási módszerem stb. hagynak nyomot az emberekben és nem az,hogy nem csak egyszínű a szemem.-fejti ki gondolatait.

-Ha engem kérdez az első miatt még próbálkoznai sem kell magának,a második pedig ha épp olyanja van szintén sikerül.-mondom ki őszintén

-Ha olyanom van?-kérdez vissza

-Igen,ha olyanja van akkor nagyon bunkó és arrogáns tud lenni a szarkasztikus beszédstílusa pedig mégjobban rásegít erre.Viszont ha nem lenne nagy szíve és nem törődne másokkal,akkor jelenleg most nem lennék itt fent magánál.-magyarázom el neki.

-Szóval ezt gondolja rólam?-reagál rá,miközben leönti a vízet a tésztáról és összekeveri a szósszal.

-Nem csak én,mindenki ezt gondolja magáról,illetve lehet nem,mert a lányok többsége a suliban is oda van magáért.-jelentem ki őszintén.

-De maga nem tartozik hozzájuk,ugye?-mosolyodik el.

-Nézzen csak rám.-kérem,amit azonnal teljesít is.-Azon kívül,hogy az egyik legillegálisabb dolog lenne a világon engem nem tud levenni a lábamról a nagyképűségével meg a lenéző és gúnyos stílusával.-emelem fel az állam.